ábrázat fn 3A2
1. (vál) ’emberi arc(kifejezés)’ ❖ a’ gyászos személynek ábrázatja, fátyollal el-van fedezve (1772 Bessenyei György¹ C1076, 118) | [A mongolidoknál] az ábrázat igen széles, lapos és alacsony; az orr vastag, az orrlyukak felettébb nagyok (1847 Peregriny Elek 8360004, 13) | nyájas ábrázata (1877 Ágai Adolf 8005001, 20) | Mélységes szomorúság ült az ábrázatára (1909 Móricz Zsigmond 9462034, 23) | vigyorgó ábrázattal (1927 Kassák Lajos 9314009, 32) | komor ábrázattal (1959 Radó György ford.–Csukovszkij 9544002, 115) | az ismeretlen kétségtelen szándékossággal úgy helyezkedett, hogy az ábrázatát ő ne láthassa (1988 Lengyel Péter 9397005, 22).
1a. (vál) ’az emberi arcnak az orr és a száj melletti két húsos része; orca’ ❖ az ábrázat meg halaványodik, és bé esik, avagy meg ſzederjeſedik (1776 Rácz Sámuel 7278016, 80) | Halvány is, piros is volt az ábrázatja, Mert bánat és öröm osztozának rajta (1846 Arany János 8014001, 150) | Nézte Pável húsos ábrázatát, elnyílt szájában villogó hegyes fogait (1941 Nagy István⁴ 9471006, 146).
1b. (rég) ’állat pofája’ ❖ [A vadászkutya] figyelemre méltó volt hosszu dereka, szőrös széles térdhajlata, rókáéként keskeny orra, és rendetlen szőrekkel fedett lelkes ábrázata által, hol két topázként két fakó szeme ragyogott (1843 Récsi Emil ford.–Sand 8389001, 36) | [a láma] fejének alakja és szelid ábrázata még inkább emelik szépségét (1847 Peregriny Elek 8360010, 125).
2. (kissé rég, ritk) ’〈szemtelenség, arcátlanság jelképeként〉’ ❖ a mikor a vámterület közössége arra való és a külkereskedelmi szerződéseket ugy kötik, hogy Ausztria ipara olcsón kapja Magyarország gabonáját, barmát s versenytárs kizárásával uralkodjék a magyar piacon, akkor, mint mondani szokás, ábrázat kell hozzá, hogy valaki a magyar ipar elsőbbségét lássa Boszniában (1904 Budapesti Hírlap jún. 3. C4692, [1]) | azért a két szem piszkéért megszólít egy vadidegen embert […] na hallja, ehez ábrázat kell (1923 Karinthy Frigyes 9309043, 195).
3. (kissé rég) ’vminek a valója, mibenléte, ill. ennek jellemző képe, megjelenési formája’ ❖ De édes barátom, a dolgok ábrázatja, mióta ad fractionem panis akart a sor jönni, nagyot változott (1833 Kölcsey Ferenc 8253073, 573) | e tehetséges ember megváltoztathatja és megjavíthatja a világ ábrázatát (1915 Lengyel Menyhért CD10) | [Kolozsvár kultúrája] szigetként önálló ábrázatot akart mutatni (1984–1988 Zirkuli Péter 2024002, 10).
3a. (kissé rég) ’vminek a kinézete, arculata, külső képe’ ❖ A’ kép és ábrázat annál ſzebb, mennél igazabb mértékre vagyon véve annak egéſz álláſa (1791 Mindenes Gyűjtemény 7457071, 371) | minden tavasszal vídám ábrázatot vált a völgy és mező (1867 Tompa Mihály C4236, 78) | zöld festékkel és divatos vonalakkal harminc évvel megfiatalították a Bérkaszárnya ábrázatát (1937 Körmendi Zoltán 2045013, 66).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. ábra; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.