cigánybűnözés fn 4B

’〈bűncselekmények cigányokhoz köthető(nek vélt) elkövetésének, ill. rasszista felfogás szerint a cigányokra jellemző bűnözői magatartásnak a diszkriminatív megnevezéseként〉’ ❖ Az előző rendszer idején évtizedeken keresztül hamis tájékoztatással, törvényellenes, titkos belső belügyi szabályokkal, az úgynevezett cigánybűnözés kisebbségsértő demagógiájával mélyítették az előítéletet, a gyűlölködést a cigányokkal szemben. Sajnos a propaganda néhol napjainkig tovább él (1990 Országgyűlési Napló CD62) | Ma már hivatalosan nem használják a cigánybűnözés rosenbergi koncepcióját. Ma deszantos karakánsággal csak éjnek idején, házkutatási parancs nélkül fizikailag bántalmaznak cigánytelepi házakban talált gyermekeket és asszonyokat, nem beszélve a kihallgatási technikákról (1995 Magyar Hírlap CD09) | [az Etnikai Kisebbségi Hivatal felkérésére készített tanulmány szerint az újság]cikkek 25 százaléka tárgyalt kisebbség és többség közötti helyi konfliktusokat, s ugyanennyi volt, amely a romák kapcsán bűnügyekről számolt be. A „cigánybűnözés” képét [a vizsgált lapok közül] elsősorban a Délmagyarország és a Mai Nap erősítette, amely írásainak több mint felében (54, illetve 53 százalék) érintette a témát. Figyelemre méltó azonban, hogy a médiatudósítások a cigányságon kívül egyetlen más kisebbséggel kapcsolatban sem számoltak be bűnügyekről (1998 Magyar Hírlap CD09) | [1906 és 1914 között] a magyar anyanyelvű lakosságnál csökkent, míg a cigányoknál kétszeresére nőtt a bűntettek és vétségek miatt jogerősen elítéltek száma. Pomogyi László kutatásai szerint azonban ennek oka inkább a számítások hiányosságaiban, mint a tényleges cigánybűnözésben keresendő (1999 Csapó Csaba CD58).

cigánybűnözés főnév 4B
〈bűncselekmények cigányokhoz köthető(nek vélt) elkövetésének, ill. rasszista felfogás szerint a cigányokra jellemző bűnözői magatartásnak a diszkriminatív megnevezéseként〉
Az előző rendszer idején évtizedeken keresztül hamis tájékoztatással, törvényellenes, titkos belső belügyi szabályokkal, az úgynevezett cigánybűnözés kisebbségsértő demagógiájával mélyítették az előítéletet, a gyűlölködést a cigányokkal szemben. Sajnos a propaganda néhol napjainkig tovább él
(1990 Országgyűlési Napló)
Ma már hivatalosan nem használják a cigánybűnözés rosenbergi koncepcióját. Ma deszantos karakánsággal csak éjnek idején, házkutatási parancs nélkül fizikailag bántalmaznak cigánytelepi házakban talált gyermekeket és asszonyokat, nem beszélve a kihallgatási technikákról
(1995 Magyar Hírlap)
[az Etnikai Kisebbségi Hivatal felkérésére készített tanulmány szerint az újság]cikkek 25 százaléka tárgyalt kisebbség és többség közötti helyi konfliktusokat, s ugyanennyi volt, amely a romák kapcsán bűnügyekről számolt be. A „cigánybűnözés” képét [a vizsgált lapok közül] elsősorban a Délmagyarország és a Mai Nap erősítette, amely írásainak több mint felében (54, illetve 53 százalék) érintette a témát. Figyelemre méltó azonban, hogy a médiatudósítások a cigányságon kívül egyetlen más kisebbséggel kapcsolatban sem számoltak be bűnügyekről
(1998 Magyar Hírlap)
[1906 és 1914 között] a magyar anyanyelvű lakosságnál csökkent, míg a cigányoknál kétszeresére nőtt a bűntettek és vétségek miatt jogerősen elítéltek száma. Pomogyi László kutatásai szerint azonban ennek oka inkább a számítások hiányosságaiban, mint a tényleges cigánybűnözésben keresendő
(1999 Csapó Csaba)

Beállítások