címbetű fn 1C (Könyv is)

1. ’〈kiadványon, műben:〉 cím(ek), ill. 〈hirdetményen, cégtáblán:〉 fontos(abb) információk kiemelésére haszn., az egyéb szöveges részek betűinél nagyobb méretű, vastagabb v. díszesebb betű(típus)’ ❖ bolt, mellynek cimbetüi majdnem akkorák, mint a bolt maga (1844 Jósika Miklós C2389, 5) | [a könyv] aranyozott czimbetüivel a könyvtárba kerül (1862 Vas Gereben C4383, 241) | a hírlapok vastag címbetűiből (1933 Kosztolányi Dezső 9359224, 197) | [a szerző] szól a háttér, a betűtípus kiválasztásának, a szedésnek, a címbetűknek, az oldal hierarchiájának kérdéseiről (1999 Új Könyvek CD29).

1a. (ritk) ’ennek nyomtatásához haszn. nyomdai betű(test)’ ❖ a dísz- és cimbetüket finomabb munkákra (l. Akcidencia), mint könyvcimek, borítékok stb. nyomására használják (1893 PallasLex. CD02) | Kétféle szedőszekrényt ismerünk és pedig nagy szekrényeket, melyekbe könyvbetüket s kisebbeket, melyekbe a különféle címbetüket rakják (1893 PallasLex. CD02).

2. (rég, ritk) ’díszes, nagyméretű kezdőbetű, iniciálé’ ❖ XIV. századi missale czímbetüje a N. Muzeumból (1892 Pór Antal CD55).

Sz: címbetűs.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

címbetű főnév 1C (Könyv is)
1.
〈kiadványon, műben:〉 cím(ek), ill. 〈hirdetményen, cégtáblán:〉 fontos(abb) információk kiemelésére haszn., az egyéb szöveges részek betűinél nagyobb méretű, vastagabb v. díszesebb betű(típus)
bolt, mellynek cimbetüi majdnem akkorák, mint a bolt maga
(1844 Jósika Miklós)
[a könyv] aranyozott czimbetüivel a könyvtárba kerül
(1862 Vas Gereben)
a hírlapok vastag címbetűiből
(1933 Kosztolányi Dezső)
[a szerző] szól a háttér, a betűtípus kiválasztásának, a szedésnek, a címbetűknek, az oldal hierarchiájának kérdéseiről
(1999 Új Könyvek)
1a. (ritk)
ennek nyomtatásához haszn. nyomdai betű(test)
a dísz- és cimbetüket finomabb munkákra (l.lásd Akcidencia), mint könyvcimek, borítékok stb.s a többi nyomására használják
(1893 PallasLex.)
Kétféle szedőszekrényt ismerünk és pedig nagy szekrényeket, melyekbe könyvbetüket s kisebbeket, melyekbe a különféle címbetüket rakják
(1893 PallasLex.)
2. (rég, ritk)
díszes, nagyméretű kezdőbetű, iniciálé
XIV. századi missale czímbetüje a N.Nemzeti Muzeumból
(1892 Pór Antal)
Sz: címbetűs
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások