csácsog ige 2a (kissé rég)
1. tn (tárgyragos határozóval is) ’(élénken, naiv felszínességgel, csapongva,) gyakr. feleslegesen v. meggondolatlanul sokat beszél, locsog, fecseg (vmiről)’ ❖ Vajha te Törvényes Székeknek Bíráit Kérnéd, fogyaſztanák versengés’ okait, Nyomnák le Verbtzi tsátsagó Fiait [ti. az ügyvédeket] Azzal hárítanák pör patvar’ gántsait (1772 Orczy Lőrinc 7249010, 55) | [a férfiak] felettébb sokat kezdettek csácsogni (1790 Szirmay Antal ford.–Keresztúry C4043, 118) | Öreg ember csácsog, hamar ád tanácsot, S ha beszédnek indul, nem tudja, mi már sok (1863 Arany János CD01) | az ebéden egyre a [ház]cserén csácsogott a két asszony (1915 Gárdonyi Géza C1823, 208) | csácsogó színművésznők ágálása (1997 Magyar Hírlap CD09).
1a. ts ’ilyen módon mond, közöl vmit’ ❖ Fúladozó Ekhóis akart tsátsagni Magyar dalt Ihlésedre (1777 Tóth Farkas C6804, 1) | Csácsog a buta nép ilyenkor mindent elegybelegy, az mind csupa szófia beszéd (1892 Jókai Mór CD18) | Vádol ugyis eléggé bennetek Krisztustalan, szöges beszédetek. Mit lenn a csürhe csácsog és csacsog. Tóditva hozzátok föl, szájasok (1928 Kosztolányi Dezső ford.–Mell CD10).
2. tn (rég, ritk) ’〈beszélni kezdő kisgyermek〉 gagyog, gügyög’ ❖ karom tsátsogó unokám’ bugdosó lépésit intézgette (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163041, 55) | A’ gyermek az Attya térdeinn űlt, … és igen furtsánn tsátsogott (1818 Böszörményi Pál ford.–Schlez C1178, 138).
2a. (rég, ritk) ’〈idegen nyelven〉 gyengén, kezdetleges szinten beszél, gagyog’ ❖ A’ gyermek az úton kezdett németűl csácsogni; ’s ott tökélletesen meg tanúlt (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 480).
3. tn (irod) ’〈madár〉 hosszasan, folytonosan csiripel, csivitel, csipog’ ❖ Tsátsogó madár te-is búly [= bújj el] (1788 Ravazdy András 7276002, 264) | a’ Csókák tsátsognak, Tseveg a’ ſok veréb, a’ Varjak kárognak (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 65) | Madárka, madárka, Csácsogó madárka! Vidd el az én levelemet Szép Magyarországba! (1872 Elegyes gyűjtések C2998, 194) | a Márvány-szigetek madársziklái, ezernyi csivitelő, csácsogó szárnyassal (1998 Természet Világa CD50).
4. tn (kissé rég) ’száját többször szélesre nyitja, tátog, ill. 〈száj〉 többször így kinyílik’ ❖ Szó nélkl csácsogék feléje [ti. férfi alvó kedvese felé] […], ’S álmából ő felébredett (1813 Kazinczy Ferenc ford.–Klopstock C1358, 154) | a francia az orrából beszél, hadarva, a német nyitott szájjal és csácsogva (1882 Jókai Mór CD18) | Mikor mind megette, várt. Szája még csácsogott (1930 Móricz Zsigmond CD10).
J: csacsog.
Sz: csácsogás.
Vö. CzF.; TESz. csacsog; ÉKsz.; SzT. ~, csácsogó; ÚMTsz. csacsog, csacsogó