al fn és mn
I. fn 4A1 (rég, ritk)
’(vminek) alacsonyan, ill. alul levő rész(e)’ ❖ Nincsen minden ember-fben Ész, ki Newtont elérje, ’S véle alban és tetben A’ Teremtést ismérje (1807 Kisfaludy Sándor C2688, 288) | Fel, fel, halacska! fel horogra, Mi kedved ott a’ tó’ alán? (1843 Garay János C1812, 154).
a. ’aljnövényzet’ ❖ zaj elől fut az erdőnek fejedelme, az alban Fölriadott szarvas (1828 Vörösmarty Mihály C4534, 377).
II. mn 0 (jelzőként)
1. (rég, ritk) ’a társadalom alsó(bb) szintjén álló, alacsonyrendű’ ❖ al [=] alsó (1784 Kisded szótár C0815, 7) | az nem zörög Hintók’ […] sokaságától: de pozsog táméntalan al, ’s f Férjfi’; ’s Fejér-nép’ ser’geitl (1794 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière C0829, 212) | soká tartá magán az alabb és magasabb körök figyelmét (1837 Csató Pál C1266, 110).
2. (földrajzi nevek előtagjaként) ’alacsonyabban, ill. délebben fekvő’ ❖ a nagyhalmágyi, pleskuczai és alcsucsai udvarokat elprédálván, mindeneket összerontják (1784 Szabó Pál¹ 7200001, 463) | algyógyi fürdőben (1861 Szalay László 8419012, 605) | A tulajdonképi Csíkot elnevezésileg s kormányzatilag is két részre, Fel- és Al-Csíkra osztották, és ezen felosztást természeti határvonalak jelölték (1869 Orbán Balázs 8340006, 2) | az alcsuthi parkban (1928 Móricz Zsigmond 9462005, 91) | algyői tanyák (1981 Tárkány Szücs Ernő 1153001, 293) | Debrő az 1740-es években kettévált, s ennek nyomán jött létre Aldebrő és Feldebrő (1995 Magyar Hírlap CD09).
2a. (földrajzi nevek előtagjaként) ’a forrástól távolabbi 〈folyószakasz〉’ ❖ A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! (1848 Petőfi Sándor 8366423, 187) | Sz.-Miklósa XIV. század elején központi egyházközsége volt az Al-Nyárád csaknem minden faluinak (1868 Orbán Balázs CD22) | az Al-Tisza vidékén és a Bánságban (1893 PallasLex. CD02) | a románság első hulláma a X. század folyamán érkezhetett az Al-Duna bal partjára, tehát a későbbi Havasalföld (Muntenia) területére (1990 Schütz István 2004011, 473).
Vö. CzF. al¹, al²; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; SzT.