csapnivaló mn és partikula 

I. mn 17A

1. ’〈fokozó értelemben is:〉 nagyon silány, rossz 〈minőség, színvonal〉, ill. ilyen minőségű, színvonalú’ ❖ Az írók végül már nevettek, azokon a csapnivaló csuszpeizokon, amelyeket a klubjuk vendéglőjében elébük terjesztettek (1925 Krúdy Gyula CD54) | németül […] csapnivalóan tudtam (1939 Illyés Gyula 9274068, 7) | [a színdarab] csapnivalóan alacsony színvonala (1958 Népszabadság aug. 10. C1499, 7) | a csapnivaló chicagói közbiztonságot (1989 Csengey Dénes 1028002, 29) | csapnivaló minőségű élelmiszer (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈vmely tevékenységre, szerepre stb.〉 nem megfelelő, alkalmatlan 〈személy〉’ ❖ az a csapnivaló ripacs, a főhős, végigdöng, kong és dübörög a szinpadon (1907 Ignotus 9270002, 14) | Szónoknak, előadónak egyformán csapnivaló vagyok (1947 Illyés Gyula 2055001, 2) | [Commynes Merész Károlyról] kimutatja, hogy kegyetlen, hogy esküszegő, rossz katona, csapnivaló hadvezér (1999 Csernus Sándor István CD58).

2. (irod) ’haszontalan, semmirekellő, hitvány 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Infamis, csapnivaló társaság (1860 Arany János C0643, 181) | Ő bizony nem vesződik a sok hájfejű ficzkóval, hogy ő azoknak a poézist magyarázza, mikor egynek sem jár ott az esze a csapni való gazembereknek (1886 Jókai Mór C2335, 94) | „Akit én ugratok, az ugrik” – mondta Noémi a főnök úrra vonatkoztatva; s Imrus olykor azt kérdezte magában: nem csapnivaló bolond-e ő, ha nem ugrik? (1926 Babits Mihály C0699, 28) | útálatos fráterek, félszeg figurák, csapnivaló közömbösök (1940 Pintér Jenő CD44).

II. partikula 0 (túlzó)

’〈az utána álló mn-hez kapcsolódva annak fokozására〉’ ❖ [Daumier képein] a „légende” [= felirat] néha csapnivaló rossz, elavult, a rajz ellenben imádnivaló, fölötte áll kora viccelődésének (1911 Szini Gyula CD10) | [Zuloaga] vásári szenzációhajhászása leplezetlenül ütközik ki csapnivaló rosszul megfestett jókora festményeiből (1938 Farkas Zoltán CD10) | micsoda pocsék, csapnivaló rossz diplomata vagy (1942 Szentkuthy Miklós 9664006, 71).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

csapnivaló ❖ melléknév és partikula
permalink
I. melléknév ◦ 17A
1.
〈fokozó értelemben is:〉 nagyon silány, rossz 〈minőség, színvonal〉, ill. ilyen minőségű, színvonalú
Az írók végül már nevettek, azokon a csapnivaló csuszpeizokon, amelyeket a klubjuk vendéglőjében elébük terjesztettek
(1925 Krúdy Gyula)
németül […] csapnivalóan tudtam
(1939 Illyés Gyula)
[a színdarab] csapnivalóan alacsony színvonala
(1958 Népszabadság aug. 10.)
a csapnivaló chicagói közbiztonságot
(1989 Csengey Dénes)
csapnivaló minőségű élelmiszer
(1999 Magyar Hírlap)
1a.
〈vmely tevékenységre, szerepre stb.〉 nem megfelelő, alkalmatlan 〈személy〉
az a csapnivaló ripacs, a főhős, végigdöng, kong és dübörög a szinpadon
(1907 Ignotus)
Szónoknak, előadónak egyformán csapnivaló vagyok
(1947 Illyés Gyula)
[Commynes Merész Károlyról] kimutatja, hogy kegyetlen, hogy esküszegő, rossz katona, csapnivaló hadvezér
(1999 Csernus Sándor István)
2. (irod)
haszontalan, semmirekellő, hitvány 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
Infamis, csapnivaló társaság
(1860 Arany János)
Ő bizony nem vesződik a sok hájfejű ficzkóval, hogy ő azoknak a poézist magyarázza, mikor egynek sem jár ott az esze a csapni való gazembereknek
(1886 Jókai Mór)
„Akit én ugratok, az ugrik” – mondta Noémi a főnök úrra vonatkoztatva; s Imrus olykor azt kérdezte magában: nem csapnivaló bolond-e ő, ha nem ugrik?
(1926 Babits Mihály)
útálatos fráterek, félszeg figurák, csapnivaló közömbösök
(1940 Pintér Jenő)
II. partikula ◦ 0 ◦ (túlzó)
〈az utána álló mn-hez kapcsolódva annak fokozására〉
[Daumier képein] a „légende” [= felirat] néha csapnivaló rossz, elavult, a rajz ellenben imádnivaló, fölötte áll kora viccelődésének
(1911 Szini Gyula)
[Zuloaga] vásári szenzációhajhászása leplezetlenül ütközik ki csapnivaló rosszul megfestett jókora festményeiből
(1938 Farkas Zoltán)
micsoda pocsék, csapnivaló rossz diplomata vagy
(1942 Szentkuthy Miklós)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások