csendesül tn ige 1c1

1. ’〈beszéd, zaj stb.〉 veszít hangosságából, fokozatosan (vmivé) halkul, ill. csendesebben, halkabban beszél vki’ ❖ a’ további beszéd folyamatát ki nem veheté, mert az susogássá csendesült (1848 Életképek C0107, 779) | Parancsold a menydörgésnek: Csöndesüljön bús szava (1859 Thaly Kálmán C4130, 217) | Oh csendesűlj e gyermek kedviért! (1871 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare C3734, 164) | a harci zaj csendesül (1983 Bródy János C5696, 359).

1a. ’〈hely〉 az azt betöltő zajok megszűntével, ill. halkulásával csendesebbé válik’ ❖ A toronyóra tizenkettőt vert. A hűvös éjjel borzongása suhant át a csendesülő utcákon (1910 Halász Imre CD10) | [a nap] már éppen búcsúzóra hajolt a fák felett. Csendesült az erdő (1930 Tamás Mihály CD10) | lassú, egyenetlen járással ment az egyre csendesülő utcákon (1965 Kovai Lőrinc 9361001, 483).

2. ’〈nagy erővel megnyilvánuló (testi) állapot, folyamat, érzés〉 fokozatosan mérséklődik, csillapodik’ ❖ A’ Valtelini lakosok’ és Graubundiak’ állapotja is tsendesülni láttatik (1797 Bécsi Magyar Merkurius C0346, 969) | a kholera csendesült (1855 Vasárnapi Újság CD56) | ez éjjel csendesültek a heves láz háborgó kitörései (1881 Vajkay Károly C4675, 46) | a vezér dühe kissé csendesült (1889 Orbán Balázs CD22) | Tizenegy óra volt, ilyenkor [a borbélyüzletben] csendesült a forgalom (1927 Kardos László CD10) | a koalíciós válság is csendesült (1995 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈természeti erő, időjárás(i jelenség)〉 fokozatosan gyengül, szelídül, csitul’ ❖ Tengernek habja csöndesül (1804 Fabchich József ford.–Pindarosz C1643, 146) | A’ nagy zivatar itt szorította a’ vendégeket; de már csöndesűl az idő, délután majd oszlanak (1841 Kovács Pál² 8251001, 89) | A tüz azonban csendesült, a szél is megfordult (1869 Deák Farkas 8095002, 52) | estére csendesült az orkán (1942 Ignácz Rózsa 9269003, 80) | arra várt, hogy csendesüljön az eső (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. (kissé rég, kül. irod) ’〈vki(nek a lelke, elméje stb.)〉 lehiggad, megnyugszik’ ❖ Végre az ütközik csendesült eszébe, Eltitkollya magát (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 149) | Ezen Proclamatziónak lett is végezetre az a’ jó következése, hogy a’ nép, kinek vezérjei a Lazaronik vóltak, tsendeslni kezdett (1799 Magyar Kurír C0335, 262) | Künn a vihar zúg, lelkem csendesűl (1846 Tompa Mihály 8484027, 73) | csendesült idegekkel mély álomba merűlt (1881 Beniczkyné Bajza Lenke C0952, 88) | Csöndesülj szív, tébolyult szív (1921 Kosztolányi Dezső ford.–Poe 9359418, 18).

4. (kissé rég) ’〈vmi(nek a mozgása, ritmusa)〉 lassabbá válik, lassul’ ❖ amint mennek, mindig csendesűl a fogat, Pedig biz a kocsis jól oda tapogat (1851 Tompa Mihály CD01) | Csöndesül a tánc (1865 Tolnai Lajos C4218, 156) | A báróné szivének verése csendesült (1881 Vajkay Károly C4674, 90) | a rajzó (mixomonád) egyideig élénken mozog a vízben, többnyire többször osztódik is, később azonban mindinkább csendesül a mozgása, majd elveszti csillogószőrét s lassan csúszómászó gombaamőbává (mixamőba) alakul (1928 TolnaiÚjLex. C5730, 119).

Ö: el~, le~, meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csendes; ÉKsz.

csendesül tárgyatlan ige 1c1
1.
〈beszéd, zaj stb.〉 veszít hangosságából, fokozatosan (vmivé) halkul, ill. csendesebben, halkabban beszél vki
a’ további beszéd folyamatát ki nem veheté, mert az susogássá csendesült
(1848 Életképek)
Parancsold a menydörgésnek: Csöndesüljön bús szava
(1859 Thaly Kálmán)
Oh csendesűlj e gyermek kedviért!
(1871 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Shakespeare)
a harci zaj csendesül
(1983 Bródy János)
1a.
〈hely〉 az azt betöltő zajok megszűntével, ill. halkulásával csendesebbé válik
A toronyóra tizenkettőt vert. A hűvös éjjel borzongása suhant át a csendesülő utcákon
(1910 Halász Imre)
[a nap] már éppen búcsúzóra hajolt a fák felett. Csendesült az erdő
(1930 Tamás Mihály)
lassú, egyenetlen járással ment az egyre csendesülő utcákon
(1965 Kovai Lőrinc)
2.
〈nagy erővel megnyilvánuló (testi) állapot, folyamat, érzés〉 fokozatosan mérséklődik, csillapodik
A’ Valtelini lakosok’ és Graubundiak’ állapotja is tsendesülni láttatik
(1797 Bécsi Magyar Merkurius)
a kholera csendesült
(1855 Vasárnapi Újság)
ez éjjel csendesültek a heves láz háborgó kitörései
(1881 Vajkay Károly)
a vezér dühe kissé csendesült
(1889 Orbán Balázs)
Tizenegy óra volt, ilyenkor [a borbélyüzletben] csendesült a forgalom
(1927 Kardos László)
a koalíciós válság is csendesült
(1995 Magyar Hírlap)
2a.
〈természeti erő, időjárás(i jelenség) fokozatosan gyengül, szelídül, csitul
Tengernek habja csöndesül
(1804 Fabchich József ford.Pindarosz)
A’ nagy zivatar itt szorította a’ vendégeket; de már csöndesűl az idő, délután majd oszlanak
(1841 Kovács Pál²)
A tüz azonban csendesült, a szél is megfordult
(1869 Deák Farkas)
estére csendesült az orkán
(1942 Ignácz Rózsa)
arra várt, hogy csendesüljön az eső
(1999 Magyar Hírlap)
3. (kissé rég, kül. irod)
〈vki(nek a lelke, elméje stb.) lehiggad, megnyugszik
Végre az ütközik csendesült eszébe, Eltitkollya magát
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
Ezen Proclamatziónak lett is végezetre az a’ jó következése, hogy a’ nép, kinek vezérjei a Lazaronik vóltak, tsendeslni kezdett
(1799 Magyar Kurír)
Künn a vihar zúg, lelkem csendesűl
(1846 Tompa Mihály)
csendesült idegekkel mély álomba merűlt
(1881 Beniczkyné Bajza Lenke)
Csöndesülj szív, tébolyult szív
(1921 Kosztolányi Dezső ford.Poe)
4. (kissé rég)
〈vmi(nek a mozgása, ritmusa) lassabbá válik, lassul
amint mennek, mindig csendesűl a fogat, Pedig biz a kocsis jól oda tapogat
(1851 Tompa Mihály)
Csöndesül a tánc
(1865 Tolnai Lajos)
A báróné szivének verése csendesült
(1881 Vajkay Károly)
a rajzó (mixomonád) egyideig élénken mozog a vízben, többnyire többször osztódik is, később azonban mindinkább csendesül a mozgása, majd elveszti csillogószőrét s lassan csúszómászó gombaamőbává (mixamőba) alakul
(1928 TolnaiÚjLex.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csendes; ÉKsz.

Beállítások