csendháborító mn és fn 1A
I. mn (ritk)
1. ’a csendet, nyugalmat zavaró 〈zaj〉, ill. ilyen zajt keltő 〈személy v. dolog〉’ ❖ Haller a köhögés visszatartásánál rendkívüli erélyt fejtett ki: de a csendháborító ellenséget nem sikerült egészen legyőzni (1857 Kemény Zsigmond C2608, 241) | A csendháborító lódobaj zajára előbúvik a romok közül egy-egy sovány, kiéhezett eb (1877 Jókai Mór CD18) | nem mulat hajnalig csendháborítóan (1995 Magyar Hírlap CD09).
2. (kissé rég) ’lázadást szító 〈tevékenység〉, ill. ilyen tevékenységet folytató 〈személy v. csoport〉’ ❖ Sok erkölcstelen, csendháboritó, visszavonás magvait terjesztő embereket ösmerünk, a nélkül hogy törvény utján hozájok férhetnénk (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | hová vezetnek e’ csendháboritó mozgalmak? (1842 Pesti Hírlap CD61) | [Mátyás király] az országos csendháborító és hatalmaskodó Perényieket saját bandériumával veri le (1928 Hóman Bálint CD42).
II. fn
1. (Jog is) ’〈rendsz. lakott területen bizonyos időben, kül. éjjel:〉 túlságosan nagy, ill. a megengedettnél nagyobb zajt keltő (és ezzel szabálysértést elkövető) személy’ ❖ az éjjeli csendháborítók kijózanodásukig a városi vagy falusi fogházba is tétethetnek (1873 Századok ford. CD57) | a természetvédelmi őrök maximum 2 ezer forint helyszíni bírsággal sújthatják a szemetelőket, a csendháborítókat, a tiltott helyen tüzet rakókat (1997 Magyar Hírlap CD09).
1a. (tréf is) ’vki v. vmi (éjjeli) nyugalmának megzavarója’ ❖ [a puskalövéstől felriadó indus] morogva boszonkodott a’ csend háborítóra (1837 Jósika Miklós C2372, 102) | A hattyú szárnyaival veri el csendháborítóját, a gém hatalmas csőrcsapásokkal szigonyoz ellenfele szemevilágára (1898 Chernel István CD34) | Éjjel az utca felől megzörgették az ablakomat. Egy darab ideig mozdulatlanul maradtam ágyamban, gondoltam, továbbmegy a csendháborító (1918 Krúdy Gyula C2835, 105) | Amikor reggelente könyörtelenül megszólal az ébresztőóra, jókorát csapnak a csendháborítóra és újból befészkelik magukat a meleg takaró alá (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. (kissé rég) ’lázadás szításával rendzavarást, rendbontást elkövető személy’ ❖ A personalis [= a király személyét képviselő közjogi méltóság, személynök] nem pártolhatja, hogy a veszedelmes embert, a lázzitót, a csend háboritót a földes ur megszenvedni kéntelenitessék (1833 Kossuth Lajos CD32) | [Pálffy Móric a cikk miatt] haditörvényszék elé rendelte állíttatni mind a szerzőt, mind a szerkesztőt s három havi börtönre kérte elítéltetni a két „csendháborítót” (1906 Mikszáth Kálmán CD04) | [Az 1873-as munkássztrájkok idején] a közvéleménnyel a hatóságok el akarják hitetni, hogy a munkásság józan, megelégedett – csupán csendháborítók ingerelnek és bújtogatnak (1963 Czobor László CD52).
Vö. CzF.; ÉKsz.