csereberél ige 1b (kissé biz)
1. ts (tárgy n. is) ’〈(csekély értékű) tárgyakból egy-egy darabot, ill. kisebb mennyiséget〉 egymás között cserélget(ve kap, szerez v. ad)’ ❖ A furfangos hajósok oda csalogatják a fekete golyhókat hajóikra, azt mondva nekik, hogy csereberélni akarnak velük (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Tojásért petróleumot, lencséért cérnát, cérnáért dohányt csereberélnek, honnan veszik, isten tudja (1918 Miklós Jenő CD10) | [sorban állás közben sokan] ócska holmikat csereberéltek (1927 Kassák Lajos 9314009, 23) | Tanítványai reprodukciókat gyüjtenek és csereberélnek egymással (1941 Farkas Zoltán CD10) | Nézz oda, maholnap megszületik az unokám s még mindig csereberélek. Cseresznyére búzát, búzára majorságot, majorságra zsírt s az isten lovát és szamarát (1955 Sütő András 9620005, 92).
1a. tn (ritk) ’cserekereskedelmet folytat, üzletel vmivel’ ❖ „Mért e késés? – szól [Lehel] fájó haraggal – Mért nem öltök százszoros halállal? Életemmel nem csere-beréltek, Hogyha érttem váltságot reméltek?” (1841–1847 Garay János CD01) | [A kazárok] a hajózáshoz nem értettek, de a hozzájuk szállított árukkal csereberéltek és különösen Bizanccal állandó összeköttetésben állottak (1895 PallasLex. CD02) | Kivételesen ércdarabokkal, de többnyire „marhába” átszámítva csereberéltek a gazdagok (1935 Hóman Bálint munkái CD42).
2. ts ’〈hasonló, nem anyagi természetű dolgokból egyet-egyet〉 egymásnak kölcsönösen ad, egymás közt kicserél, megoszt’ ❖ a gegeket egymással csereberélték (1978 Szalay Károly 1144004, 115) | a fórumok révén könnyen bemérhetővé tették azokat a megszállottakat is, akik illegális fotókat és videofelvételeket csereberélnek (2000 Magyar Hírlap CD09).
3. ts ’〈hely(zet)et, szerepet〉 többször, felváltva kölcsönösen átad egymásnak, ill. 〈vmiket〉 úgy váltogat, hogy helyzetüket többször megcseréli’ ❖ Lábait csereberéli (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521009, 292) | kedves volt, amint ők ketten táncos módra csereberélték helyüket, duetteztek, szólóztak (1927 Schöpflin Aladár CD10) | Hősök és árulók, árulók és hősök csereberélték benne [ti. a középkori Viterbóban] szerepüket (1938 Elek Artúr CD10).
4. ts (pejor is) ’〈(vmely feladatra, funkcióra) alkalmatlan, (már) nem megfelelő dolgot, ritk. személyt〉 vele egynemű másikkal többször, ill. sűrűn felvált, lecserél’ ❖ Podmaniczky Frigyes nem a mai léha emberekből való, kik folyton csereberélik a jót a jobbal (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | A szerencsétlen Erdély a pártolkodás megszűntetése végett pártolkodva így csereberélte urát, hűségét, meggyőződését és magatartását (1900 Széchy Károly CD55) | Gábriel nehogy engem csereberélj bárkivel (1973 Nagy László² 9473092, 65) | aligha a legszegényebb rétegek fogják mostanában csereberélni autóikat (1990 Országgyűlési Napló CD62).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cserebere; ÉKsz.