csodálat fn 3A

1. ’olyan, elismeréssel, ill. tisztelettel párosuló elragadtatott érzés, amelyet vkinek v. vminek a nagyszerűsége, rendkívülisége kelt vkiben’ ❖ Az én munkámnak mind tökélletességeit, mind fogyatkozásait tsudálatraméltó érett értelemmel élőmbe számlálta (1805 Kis János¹ C2556, 432) | Csudálattal eltelve hanyatlom Előtted a’ porba (1813 Helmeczy Mihály ford.–Eckartshausen C2056, 79) | Mig Constantius Alathiel mellett ült, végtelen csodálattal bámulta s megvallotta magában, hogy ily szépet még soha életében nem látott (1890 Zempléni P. Gyula ford.–Boccaccio 8536006, 103) | [a 21 éves Petőfi] költői tehetsége csodálatot kelt (1933 Pintér Jenő CD44) | [1956 után] a Magyarország iránti rokonszenv, a forradalom iránti csodálat abban is kifejezésre jutott, hogy mind magánosok, mind szervezetek versengtek egymással a magyarok megsegítése érdekében (1985 Borbándi Gyula 9811010, 245).

1a. (ritk) ’az a cselekvés v. állapot, hogy vki lenyűgözve néz, bámul, csodál vkit v. vmit’ ❖ Holnap korán, mihelyt a nap sugára Reánk lövell, vitézi hadatoknak Magam menendek majd csodálatára (1865 Greguss Gyula ford.–Camões 8164003, 88) | Elmerültünk a táj csodálatában (1953 Méray Tibor 9434006, 15).

2. ’vmely helyzet, esemény stb. szokatlansága, rendkívülisége által keltett meglepettség érzése, lelkiállapota, csodálkozás, ámulat’ ❖ El-hozom Romának ſzived állapotját, Melly kevés örömmel vetted akaratját. Hideg fogadáſod tsudálatra terem (1781 Zechenter Antal ford.–Corneille 7386002, 25) | Anyámnak ideje sem vala csudálatában az ismeretlen ember ezen szavaira felelni, midőn ez feleletet nem várva, sietősen távozott (1841 Ormós Zsigmond 8341001, 37) | Amikor a sötétből kiértem a vízhez, a legnagyobb csodálatomra, a valóságban ugyanaz a kép tárult elém, mint amilyen az úton képzeletemmel játszott (1960 Bernáth Aurél 9052001, 430) | Az ötvenes években érkező magyar bevándorló csodálattal látta, hogy a magyar névnek az USA-ban nagy a tekintélye (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csoda; ÉKsz.

csodálat főnév 3A
1.
olyan, elismeréssel, ill. tisztelettel párosuló elragadtatott érzés, amelyet vkinek v. vminek a nagyszerűsége, rendkívülisége kelt vkiben
Az én munkámnak mind tökélletességeit, mind fogyatkozásait tsudálatraméltó érett értelemmel élőmbe számlálta
(1805 Kis János¹)
Csudálattal eltelve hanyatlom Előtted a’ porba
(1813 Helmeczy Mihály ford.Eckartshausen)
Mig Constantius Alathiel mellett ült, végtelen csodálattal bámulta s megvallotta magában, hogy ily szépet még soha életében nem látott
(1890 Zempléni P. Gyula ford.Boccaccio)
[a 21 éves Petőfi] költői tehetsége csodálatot kelt
(1933 Pintér Jenő)
[1956 után] a Magyarország iránti rokonszenv, a forradalom iránti csodálat abban is kifejezésre jutott, hogy mind magánosok, mind szervezetek versengtek egymással a magyarok megsegítése érdekében
(1985 Borbándi Gyula)
1a. (ritk)
az a cselekvés v. állapot, hogy vki lenyűgözve néz, bámul, csodál vkit v. vmit
Holnap korán, mihelyt a nap sugára Reánk lövell, vitézi hadatoknak Magam menendek majd csodálatára
(1865 Greguss Gyula ford.Camões)
Elmerültünk a táj csodálatában
(1953 Méray Tibor)
2.
vmely helyzet, esemény stb. szokatlansága, rendkívülisége által keltett meglepettség érzése, lelkiállapota, csodálkozás, ámulat
El-hozom Romának ſzived állapotját, Melly kevés örömmel vetted akaratját. Hideg fogadáſod tsudálatra terem
(1781 Zechenter Antal ford.Corneille)
Anyámnak ideje sem vala csudálatában az ismeretlen ember ezen szavaira felelni, midőn ez feleletet nem várva, sietősen távozott
(1841 Ormós Zsigmond)
Amikor a sötétből kiértem a vízhez, a legnagyobb csodálatomra, a valóságban ugyanaz a kép tárult elém, mint amilyen az úton képzeletemmel játszott
(1960 Bernáth Aurél)
Az ötvenes években érkező magyar bevándorló csodálattal látta, hogy a magyar névnek az USAUnited States of America ’Amerikai Egyesült Államok’-ban nagy a tekintélye
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csoda; ÉKsz.

Beállítások