csodálat fn 3A
1. ’olyan, elismeréssel, ill. tisztelettel párosuló elragadtatott érzés, amelyet vkinek v. vminek a nagyszerűsége, rendkívülisége kelt vkiben’ ❖ Az én munkámnak mind tökélletességeit, mind fogyatkozásait tsudálatraméltó érett értelemmel élőmbe számlálta (1805 Kis János¹ C2556, 432) | Csudálattal eltelve hanyatlom Előtted a’ porba (1813 Helmeczy Mihály ford.–Eckartshausen C2056, 79) | Mig Constantius Alathiel mellett ült, végtelen csodálattal bámulta s megvallotta magában, hogy ily szépet még soha életében nem látott (1890 Zempléni P. Gyula ford.–Boccaccio 8536006, 103) | [a 21 éves Petőfi] költői tehetsége csodálatot kelt (1933 Pintér Jenő CD44) | [1956 után] a Magyarország iránti rokonszenv, a forradalom iránti csodálat abban is kifejezésre jutott, hogy mind magánosok, mind szervezetek versengtek egymással a magyarok megsegítése érdekében (1985 Borbándi Gyula 9811010, 245).
1a. (ritk) ’az a cselekvés v. állapot, hogy vki lenyűgözve néz, bámul, csodál vkit v. vmit’ ❖ Holnap korán, mihelyt a nap sugára Reánk lövell, vitézi hadatoknak Magam menendek majd csodálatára (1865 Greguss Gyula ford.–Camões 8164003, 88) | Elmerültünk a táj csodálatában (1953 Méray Tibor 9434006, 15).
2. ’vmely helyzet, esemény stb. szokatlansága, rendkívülisége által keltett meglepettség érzése, lelkiállapota, csodálkozás, ámulat’ ❖ El-hozom Romának ſzived állapotját, Melly kevés örömmel vetted akaratját. Hideg fogadáſod tsudálatra terem (1781 Zechenter Antal ford.–Corneille 7386002, 25) | Anyámnak ideje sem vala csudálatában az ismeretlen ember ezen szavaira felelni, midőn ez feleletet nem várva, sietősen távozott (1841 Ormós Zsigmond 8341001, 37) | Amikor a sötétből kiértem a vízhez, a legnagyobb csodálatomra, a valóságban ugyanaz a kép tárult elém, mint amilyen az úton képzeletemmel játszott (1960 Bernáth Aurél 9052001, 430) | Az ötvenes években érkező magyar bevándorló csodálattal látta, hogy a magyar névnek az USA-ban nagy a tekintélye (2000 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csoda; ÉKsz.