csodál ige 1a
1. ts ’nagyszerűnek, csodálatosnak talál, tart vkit v. vmit’ ❖ Egéſz Béts tſudálta kellemetességét, Vénus mellé tette, ritka kedvességet (1772 Bessenyei György¹ 7044026, 24) | Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja (1844 Petőfi Sándor 8366054, 107) | Görgeyt lehet csodálni, lehet gyűlölni, de bírálni nem (1931 Sárközi György 9587011, 237) | A „nyíltságáért” csodált Villon Testamentumában legfeljebb kacsalopással, kocsmázással, kitartottsággal vádolja magát (1957 Gyergyai Albert 9202010, 18).
1a. ’ámulva, gyönyörködve néz, figyel vmit v. vkit’ ❖ A tiszta forrásnak csudálván folyását (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 50) | Oh, megállj, kecses hölgy! Engedd egy percre, hogy csodáljalak (1863 Madách Imre 8284005, 519) | A virág az Isten művészete … Amikor virágot csodálunk, a lelkünk fölemelkedik (1907 Gárdonyi Géza C5321, 34) | meghatottan álltam építész barátaimmal, csodálva a magyar pavilon homlokzatán Róth Miksa művészi mozaikjait (1997 Lakáskultúra CD39).
2. ts ’(helytelenítve) különösnek, furcsának talál, tart vmit, es. vkit’ ❖ Az értelmes emberek nem fogják tſudálni, hogy a’ forró hidegleléſekben, a’ gymltſket ajánljuk, mivel azoknak haſznos vóltát naponként tapaſztaljuk (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 55) | Berukibe mentem, a’ pimaszok közzé, csak azt tsudállom, hogy magam nem lettem pimasszá köztök (1792 Kohl Kelemen C2555, 258) | csudállottuk-is, hogy Uram atyámnak semmi levelét nem vettük (1794 Dugonics András 7087016, 32) | Csudallak téged, hogy illy gyermekségeket isteniknek ’s szenteknek nevezed (1816 Berzsenyi Dániel 8054208, 406) | Nem ismersz? Csodálom, hisz, engem mindenki ismer (1904 Herczeg Ferenc 9241001, 105) | [Peter Handke osztrák író] szerint nem lehet csodálni, ha a jogától megfosztott (szerb) fél védekezik (1996 Magyar Hírlap CD09).
3. tn (kül. szem nm-i vonzat esetén) csodál vkire (rég) ’csodálkozva(, hosszasan) néz, bámul vkire’ ❖ A költész csudál egyre és másra, s e fölmagasztaltság, ez ihletség saját szüleményére varázsolja át a tárgyhasonlatosságot (1842 Szemere Pál 8439035, 142) | Felségesen mulattam abban a bálban; jó magyar-tánczosom volt, az egész bál ránk csodált (1861 Fáy András¹ C1720, 101) | Hozzánk, kis dámákhoz nem azért jönnek el a lovagok, hogy szótalan csak így csodáljanak reánk… Akarod, hogy daloljak? Akarod, hogy táncoljak? (1913 Móricz Zsigmond CD10).
Ö: meg~.
Sz: csodálás, csodáló.
Vö. CzF. ~, csuda¹ · csudál; ÉrtSz. ~, csodált; TESz. csoda; ÉKsz.; SzT. ~, csodálhat, csodáló; ÚMTsz.