csupádon-csupa mn és partikula 0csupadon csupa (kissé rég)

I. mn (jelzőként) (rég)

’tiszta, valódi, hamisítatlan, ill. önmagában való, mást, önmagától eltérőt nem tartalmazó, azzal nem rendelkező’ ❖ el-hiheti a’ Grófné, hogy az én gyanuim nem minden fundamentom-nélkl valók. De mit mondok? Gyanú! igazság az, tsupádon tsupa, még pedig rettenetes igazság (1786 Szacsvay Sándor ford. C3788, 168) | A’ ki nagyobb figyelem nélkl olvassa ezen Munkát, azt egy tsupa Romannak, egy tsupádon-tsupa költeményes tárgynak véli (1808 Szekér Joákim C3922, VI) | addig iddogálának egy más egésségére, míg röpkény lelkeik izzadozva kövér testekből […] kigzölgött, ’s nem maradott egyéb hátra, mint a’ csupádon csupa test (1836 Petrichevich Horváth Lázár C3517, 53).

II. partikula (kissé rég)

1. (rendsz. egyedi fn v. jelzős fn előtt) ’〈annak nyomatékos kif-ére, hogy az állítás kizárólag azonos (minőségű, típusú, tulajdonságú) egyedekre vonatkozik v. érvényes〉’ ❖ Temérdek sokaságot láttunk estvélenként bé-jönni [a városba]. Reggelre kelvén az id, éſzre-vettük, hogy más orſzágból valók, és csupádon-csupa asszonyok (1793 Dugonics András C1457, 172) | hát még a halasi buczkákba elásott rakhely, a hol semmi nincs egyéb, mint csupádon csupa drágakő (1852 Jókai Mór C2240, 69).

2. (rendsz. állítm-i szerkezetben szereplő fn v. ritk mn előtt) (túlzó is) ’〈annak nyomatékos kif-ére, hogy a szóban forgó (elvont) tulajdonság, állapot, minőség v. dolog nagymértékben v. teljesen jellemez v. meghatároz vkit, vmit, ill. hogy vki v. vmi teljes mértékben, teljes egészében azonos vmivel〉’ ❖ Egygyszer’ valami tsupádon tsupa fehjér hoszszatskás test darabotskák tsak ki-ütdnek a’ Hegybl (1786 Magyar Hírmondó C0274, 676) | Csupádon csupa sültt hazugság biz az, a’ mit az Úrnak e’ környékrl [mondtak] (1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger C4424, 159) | [a ház] első emelete csupádon csupa öntött vasból van készitve (1846 Pesti Divatlap C5838, 419) | Csupadon csupa víz lettem a forróságtól (1884 Bródy Sándor C1199, 77) | úgy mozsárba tették szegény honvédséget, hogy csupadon-csupa törött cukor lesz belüle (1943 Gábor Andor 9163014, 23).

3. (névszó előtt) ’〈annak nyomatékos kif-ére, hogy az állítás kizárólag az utána álló (szerkezetes) mondatrészre korlátozódik〉’ ❖ a’ Duellálásbéli [= párbajbeli] gyzedelem […] tsupádon tsupa vak ſzerentse? (1792 Magyar Hírmondó C5809, 109) | Csupádon-csupa tamburájában, és az éneklésben tltögette minden üdejét (1803 Dugonics András C1474, 103) | Nincsenek azok jó békességben egymással se. Csupádon csupa pörpatvar, egyéb azoknak a szájából nem hallik (1912 Móricz Zsigmond C3211, 65) | azok a mozdulatok, amiket azok a szegény honvédek végeztek, akik még megmaradtak a vorónyezsi veszedelemből csupadon-csupa hátrafelévaló mozdulatok voltak, amik nagyon, de nagyon nem olyanok, mint az előre felévaló mozdulatok (1943 Gábor Andor 9163014, 29).

Vö. CzF. csupádon; ÉKsz.; ÚMTsz. csupádon

csupádon-csupa ❖ melléknév és partikula ◦ 0 ◦
permalink
csupadon csupa 0 (kissé rég)
I. melléknév (jelzőként) (rég)
tiszta, valódi, hamisítatlan, ill. önmagában való, mást, önmagától eltérőt nem tartalmazó, azzal nem rendelkező
el-hiheti a’ Grófné, hogy az én gyanuim nem minden fundamentom-nélkl valók. De mit mondok? Gyanú! igazság az, tsupádon tsupa, még pedig rettenetes igazság
(1786 Szacsvay Sándor ford.)
A’ ki nagyobb figyelem nélkl olvassa ezen Munkát, azt egy tsupa Romannak, egy tsupádon-tsupa költeményes tárgynak véli
(1808 Szekér Joákim)
addig iddogálának egy más egésségére, míg röpkény lelkeik izzadozva kövér testekből […] kigzölgött, ’s nem maradott egyéb hátra, mint a’ csupádon csupa test
(1836 Petrichevich Horváth Lázár)
II. partikula (kissé rég)
1. (rendsz. egyedi fn v. jelzős fn előtt)
〈annak nyomatékos kif-ére, hogy az állítás kizárólag azonos (minőségű, típusú, tulajdonságú) egyedekre vonatkozik v. érvényes〉
Temérdek sokaságot láttunk estvélenként bé-jönni [a városba]. Reggelre kelvén az id, éſzre-vettük, hogy más orſzágból valók, és csupádon-csupa asszonyok
(1793 Dugonics András)
hát még a halasi buczkákba elásott rakhely, a hol semmi nincs egyéb, mint csupádon csupa drágakő
(1852 Jókai Mór)
2. (rendsz. állítm-i szerkezetben szereplő fn v. ritk mn előtt) (túlzó is)
〈annak nyomatékos kif-ére, hogy a szóban forgó (elvont) tulajdonság, állapot, minőség v. dolog nagymértékben v. teljesen jellemez v. meghatároz vkit, vmit, ill. hogy vki v. vmi teljes mértékben, teljes egészében azonos vmivel〉
Egygyszer’ valami tsupádon tsupa fehjér hoszszatskás test darabotskák tsak ki-ütdnek a’ Hegybl
(1786 Magyar Hírmondó)
Csupádon csupa sültt hazugság biz az, a’ mit az Úrnak e’ környékrl [mondtak]
(1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger)
[a ház] első emelete csupádon csupa öntött vasból van készitve
(1846 Pesti Divatlap)
Csupadon csupa víz lettem a forróságtól
(1884 Bródy Sándor)
úgy mozsárba tették szegény honvédséget, hogy csupadon-csupa törött cukor lesz belüle
(1943 Gábor Andor)
3. (névszó előtt)
〈annak nyomatékos kif-ére, hogy az állítás kizárólag az utána álló (szerkezetes) mondatrészre korlátozódik〉
a’ Duellálásbéli [= párbajbeli] gyzedelem […] tsupádon tsupa vak ſzerentse?
(1792 Magyar Hírmondó)
Csupádon-csupa tamburájában, és az éneklésben tltögette minden üdejét
(1803 Dugonics András)
Nincsenek azok jó békességben egymással se. Csupádon csupa pörpatvar, egyéb azoknak a szájából nem hallik
(1912 Móricz Zsigmond)
azok a mozdulatok, amiket azok a szegény honvédek végeztek, akik még megmaradtak a vorónyezsi veszedelemből csupadon-csupa hátrafelévaló mozdulatok voltak, amik nagyon, de nagyon nem olyanok, mint az előre felévaló mozdulatok
(1943 Gábor Andor)
Vö. CzF. csupádon; ÉKsz.; ÚMTsz. csupádon

Beállítások