csülök fn 7C6 csürök (rég)
1. ’levágott sertés alsó lábszára (mint étel)’ ❖ a csülkök, sonkacsontok, sonkaszalonnák is jó táplálékul szolgáltak a vékony erszényűeknek (1917 Krúdy Gyula CD54) | A csülök jókora, ropogósra sült darab volt (1941 Örkény István 9500003, 66) | nagy kicsontozott, nyers füstölt csülök (1997 Magyar Hírlap CD09).
1a. (rég) ’〈vmely más állat, kül. ló alsó lábszárának megnevezéseként〉’ ❖ Hőhe! róka, hőhe, hő! Csülködet már elharaptam, Gödrödet befojtogattam; Hőhe! róka, hőhe, hő! (1830 Vörösmarty Mihály C4535, 308) | Mellette még három szótlan ifjú haladt, Csürökig dagasztván lovaik a sarat (1846 Tompa Mihály 8484064, 88) | [a vadászkutyák betanításakor] a zablával ellátott s hátulsó csülkein sodronynyal körültekert farkasdot [ti. kölyökfarkast], kivisszük a szabadba (1870 Vadász- és Versenylap 8671001, 7).
2. ’a párosujjú patások 3. és 4. lábujjának utolsó perce az azt borító szaruképződménnyel együtt’ ❖ [a bivaly] csülkei nagyok (1893 PallasLex. CD02) | A finomabb birkának vékony a csülke, szűkebb kampó kell a megfogásához (1911 Malonyay Dezső CD07) | [a szarvas] gondtalan, nyugodt járásnál úgy lép, hogy bal hátsó csülkét pontosan a bal első csülök nyomába helyezi; ugyanúgy jobboldalán is (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 10) | A suta egy ideig topogott, csülkeivel a földet kapálta, láthatóan ideges volt (1995 Magyarország állatvilága CD14).
2a. (tréf) ’ember lábfeje’ ❖ Lidi vidd innen a csülköd, ne rúgdoss a patáddal (1972 Weöres Sándor 2018008, 402) | Kristóf nem egész kétévesen már ott [ti. a Balatonnál] áztatja apró csülkeit (1995 Magyar Hírlap CD09).
2b. • csülökre kap (rég) ’〈ember v. állat〉 fektéből v. ültéből (hirtelen) feláll’ ❖ hátas lova is szügyig szakadt a tőzegbe, s nem birt többé csülökre kapni (1863 Jókai Mór C2274, 156) | Nosza mindjárt én és egy másik bátor ember csülökre kaptunk, hogy megmentsük bajtársunkat (1885 Peleskei nótárius naptára C3463, 43) | Hallásunkkal észleljük a vadat végül, ha csülökre kap és eliramodik (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 21).
2c. (-re raggal, hsz-szerűen) (rég) ’〈felszólításként:〉 talpra’ ❖ Csülökre legények! (1843 Német–magyar zsebszótár C5287, 26) | No hát csülökre minden ember! … recsegett a perzekutor [= csendőr]. Amire a jelenlevők mind igyekeztek előtte felállni (1879 Jókai Mór C2290, 332) | Csülökre! – hangzott a székelyek kiáltása a hátunk mögött. – Utána! (1888 Mikszáth Kálmán C3151, 185).
Ö: fattyú~.
UB: -pörkölt.
Sz: csülköz.
Vö. CzF. ~, csürök; ÉrtSz.; SzólKm. csürök; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csülök¹