dalos mn és fn dallos (rég)
I. mn 15A
1. ’olyan 〈személy, közösség〉, aki v. amely (sokat) szokott v. szeret dalolni, ill. éppen dalol’ ❖ Te sem legeltedhetted dallos Juhász … gyapjas nyájjadat (1814 Fárnyék Dávid C1558, 25) | Az én kedves kis babám … Dallosabb rigóajaknál (1851 Szemere Miklós C3945, 117) | A Dráva és a Száva közötti nép fürgébb, élénkebb és dalosabb, mint a zagorjei (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | ő megy dalosan és virágosan, Mint a tavasz, a téren átsuhan (1927 Juhász Gyula¹ 9284648, 42) | A vidék zárkózott természetű lakói közt eddig még egyetlen gyűjtő sem járt teljes sikerrel, bár közismerten dalos nép [az izsór] (1974 Benedek András 2049050, 101) | Berta szobalány volt akkor, gyors mozgású, dalos, fiatal (1979 Domahidy András 1036002, 102).
1a. ’ilyen személyre jellemző 〈kedv, természet〉’ ❖ [a kukoricafosztók közt] van Boros Kata is, kit dallos természetéért nótás-nak hínak a többiek (1879 Beöthy Zsolt C1021, 107) | Dalos a kedved, Bálint? (1894 Justh Zsigmond 8213003, 147) | Nád Jancsi meg dalos kedvű legény volt. Senki sem tudott olyan szépen énekelni a legények közül, mint ő (1956 Csurka István 2051055, 34).
1b. ’olyan 〈ajak〉, amely sokat énekel, dalol’ ❖ Zárt szemébe nem hat nap’ világa, ’S dallos ajka csendes a’ porágyon (1826 Vörösmarty Mihály 8524170, 301) | nevető szemével, dalos ajkával (1884 Endrődi Sándor 8125103, 94) | [Móricz Zsigmond] bejárta volt Szatmár vármegyét, hogy mesemondó és dalos ajkakról összeszedje a nép költészetét (1924 Elek Artúr CD10).
1c. ’olyan 〈alkalom, hely v. időszak〉, amely dalolásra késztet, ill. amelyet általában (vidám, jókedvű) éneklés jellemez’ ❖ Szép dallos dinnom-dánnomok (1792 Szép dalos dínomdánomok 7480001, 3) | Tudtam, hogy a legdalosabb ország földjére lépek (1890 Vikár Béla C0130, 232) | Szabadka, vig, dalos tanyám (1923 Juhász Gyula¹ 9284576, 317) | Egy dalos korszak volt ez az idő [ti. a 20. század eleje] a magyar társadalomban, mindenki dalolt, akár volt rá oka, akár nem (1926 Krúdy Gyula CD54) | Dalos, táncos munkaalkalom volt a […] kukorica fosztása (1997 Magyar néprajz CD47).
2. (/kissé vál) ’az éneklést, ill. az énekmondást magas színvonalon v. mesterségszerűen művelő 〈személy, dalnok〉’ ❖ A’ dallos Zajdúnak kürtyei zengének (1801 Perecsényi Nagy László C3476, 190) | A vacsora felett egy dalos gyermek éneket mond Huba ifjuságabeli tetteiről (1826–1827 Toldy Ferenc 8481034, 20) | Hét város versengett a dalos Homérnak Bölcsőjéért (1928 Juhász Gyula¹ 9284782, 217).
2a. (kissé rég, Szính) ’énekes, zenés 〈színpadi mű v. színjátéktípus〉, ill. ilyen darabokat (is) játszó 〈színház〉’ ❖ [Csató Pál] Tolvaj c. 1 felv. dalos bohózatával a vaudevillet [= énekes, zenés vígjátékot] akarta megkisérleni (1893 PallasLex. CD02) | dalos színháznak (1900 Ady Endre CD0801) | az operett, a dalos, kedves, nótás operett a legtörvényesebb gyermeke a francia szellemnek (1904 Ady Endre CD0801) | zenés, dalos, táncosjáték (1938 Nyugat CD10) | Farkas Imre: Iglói diákok című. 1909-ben megjelent 4 felvonásos könnyű kis dalos színműve (1966 Faller Jenő CD52).
2b. (Népr) ’énekléssel és ritmikus mozgással kísért, térformát alakító, többszemélyes 〈gyermekjáték〉’ ❖ Kőrös Pista és Kardos Feri, két lelkes regösdiákom, másnap az iskolaudvar fái alatt a „Féltek-e a tatártól?” – játékot tanítgatta egy egész gyerekhadseregnek, s az ünneplőbe öltözött kisleányok viszonzásul minket leptek meg dalos gyermekjátékukkal (1930 Balogh Edgár 9023002, 24) | dalos játék: énekes gyermekjáték (1977 NéprajziLex. CD47).
3. ’lírai 〈költő v. költészet〉’ ❖ számtalan dallos, ’s énekes Költőink eléggé bizonyítják (1818 Hasznos Mulatságok C0178, 18) | A hangulat költészete a lantos, lyrai költészet; nevezhető dalosnak is, mert különösen dalokat terem (1877 Greguss Ágost C1906, 4) | Béranger Franciaország legnagyobb dalos költője (1893 PallasLex. CD02) | A fénytelenségben fuldokló dalos költőre [ti. Zelk Zoltánra] oly hosszasan borult rá a reménytelenség takarója, hogy teljesen érthető az a szomjú vágy, amellyel a szabadulás után sóvárgott (1986 Illés László CD53).
4. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) ’(jellegzetesen) szép hangú, kellemes énekű 〈madár〉’ ❖ Ez a’ dallos Filemile Tábort ágra ülteti-le (1800 Kováts József³ C2776, 49) | Képzeld zenésznek a dalos madárt (1867 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | ápolni fogom a sziget egzotikus virágait és táplálékot adok dalos madarainak (1922 Falu Tamás CD10) | dalos poszáta (Sylvia hortensis Gm.) (1933 Az állatok világa ford. CD46) | az ég dalos madarait vegyszerek tizedelik (1986 Illés László CD53).
4a. (kissé rég, irod) ’madárdaltól hangos 〈hely〉’ ❖ [a kert] tulsó vége A dalos erdőnek széleihez ére, Hol ugy elhallgattam a gyászos madarkát Mellyet a lomboknak suttogása csalt át (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Sötétség űl a föld ormára, Elnémul a dalos berek (1876 Endrődi Sándor 8125001, 8) | [a romanticizmus otthonosan érzi magát] hegyi források és dalos ligetek közelében (1879 Lauka Gusztáv 8268039, 29) | Tüzes nap égett a dalos mezőn (1907 Juhász Gyula¹ 9284093, 156).
5. (irod) ’kellemes(en dallamos) v. jellegzetes hangot hallató 〈tárgy, jelenség〉’ ❖ [egy] ernyős kocsi, dalos kerékkel ténfergett a’ boldog révparthoz (1846 Kuthy Lajos C2856, 31) | Megcsörditve vidám dalos sarkantyuját, Gondtalan lélekkel bajtársára tekint (1854 Vajda János C4644, 107) | Dalos szellő (1859 Barina Vendel C0796, 49) | Dalos húr, mely elpattan (1913 Ady Endre C0537, 21) | harangok dalosan bongnak (1956 Nagy László² 9473053, 62) | E percben a kapu felneszezett, percegőn, dalosan (1958 Magyar Nemzet okt. 3. C0354, 7).
II. fn 4A
1. ’szívesen éneklő, sok éneket ismerő személy, ill. énekes’ ❖ Sänger. Daloló, Dalos (1808 Sándor István C1536, 194) | [A kivégzett zsivány] híres dalos volt! minden nyáron, meg mikor jó kedve volt, csak úgy folyt az ajkáról a szép nóta (1860 Jókai Mór C2253, 104) | [Pálóczi Horváth Ádám] jó dallos volt, ki sok régi nótát ismert (1896 Magyar írók élete CD27) | [–] Maga sok nótát tud, ugye? – Ami igaz, igaz. Nagy dalos vagyok (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Mert ha becsukod a’ Nem mehetek oda… Egymás után kell énekelni újra és újra, mindig egy fokkal gyorsabban, egészen addig, amíg már alig lehet kiejteni a szavakat, sokan kidőlnek, s csak a legjobb dalosok hadarják még a szöveget (1980 Lengyel Péter 9397010, 85).
1a. ’énekmondó, dalnok, ill. hivatásos énekes’ ❖ ha ez az illy Nemes Magyar Nemzet a’ maga Nemzetségének els eredetit, és egyébb ers tetteit tsak a’ parasztságnak hazug meséibl, és a’ tréfás Dallosoknak völtöz énekibl, mint egy álmodva hallaná (1790 Lethenyei János ford.–Anonymus C2908, 2) | Hollósy C. [= Cornelia] a czímszerep epedve-búsongó dallosa (1846 Pesti Divatlap C5839, 1054) | A bakhši szón ma Középázsia nomádjai vándorló dalost vagy troubadourt, iródiákot értenek (1882 Vámbéry Ármin 8507008, 338) | epikus meséket énekszóval előadó dalosok (1904 ÓkoriLex. CD28) | Szolgálatomra öt bérelt dereglye állt, Ezeknek négyiben négy oly zenekarocska […]. Az elsőn hegedűk; majd lantok, dalosok; Harmadik s negyedik fuvókat hordozott (1964 Jékely Zoltán ford.–Corneille 9278107, 294).
1b. ’dalárda, daloskör v. énekkar tagja’ ❖ A fővárosi tanitók kaszinójában nagyban működnek egy nagyobb tanitói daloskör alapitásán. A tanitók […] hivatásuknál fogva fölötte alkalmasak arra, hogy előmozdítsák a magyar dalosok ügyét (1899 Budapesti Hírlap márc. 10. C4746, 9) | A mise alatt a polgári daloskör, a katonai zenekar és a déli vasuti dalosok szebbnél-szebb egyházi énekeket adtak elő (1920 Budapesti Hírlap okt. 19. C4708, 2) | 1930. ápr. 9-én alakult meg az Országos Magyar Dalosszövetség soproni kerülete, lehetőséget adva Kapuvár, Csorna, Hegykő stb. dalosainak arra, hogy „bokrétával” vagy anélkül Sopronban lépjenek föl megyei találkozóikon (1984 Hárs József CD52) | az ausztriai kisebbségek táncosainak és dalosainak fellépése (1995 Magyar Hírlap CD09).
2. (birtokszóként is) ’vmely érzelmet, hangulatot stb. versben megéneklő v. megjelenítő (lírai) költő’ ❖ Dalos, Dallos […] Versifex (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 41) | A széptehetségű ifju dalost … üdvözöljük a költői pályán (1844 Pesti Divatlap C5835, 7) | [Anakreón] a bornak és a szerelemnek késő vénségig dalosa volt (1893 PallasLex. CD02) | [Szalay Fruzsina] a magány hangulatainak dalosa (1934 Pintér Jenő CD44) | Szálljon a köszöntő a jó dalosoknak, kik vígszavu tréfát versekbe bogoznak! (1974 Kormos István ford.–Tvardovszkij 9353088, 310) | [Áprily Lajos] az erdélyi táj szépségének legihletettebb dalosa (2000 Természet Világa CD50).
3. (irod) ’〈szép hangú, kellemes énekű madár megnevezéseként〉’ ❖ Dallosa a’ nyíló keletnek [a fülemüle] (1810 Hubay Miklós¹ C2144, 101) | A dalosok elrepültek (1845–1847 Pap Endre C3415, 54) | Énekel a csalogány zöld erdőn, s […] vannak a kik lelövik pecsenyeül az erdei dalost (1882 Tóth Lőrinc C4299, 70) | az alkony dalosa a feketerigó, a hűvös estéé pedig a fülemüle (1956 Fekete István 9142002, 102).
ÖE: ~nő.
Vö. CzF. dalos¹, dalos²; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. dalol; ÉKsz.; ÚMTsz.