dalolgat ige 5a8

1. tn ’könnyeden, jókedvűen(, a maga kedvére, szórakozásul) énekel(get)’ ❖ A’ fáradtt Mives a’ végső sort érve dalolgat: (1812 e. Rájnis József ford.–Vergilius C3580, 72) | Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a Szolgáló s dalolgat, behallik nótája (1848 Petőfi Sándor C3508, 8) | isznak, dalolgatnak, szót-szóra adnak (1948–1949 Szabó Pál² 9631002, 119) | Boldog vagyok, hogy papgyerekként apám hívei tanyáján szlovákul dalolgathattam, tangóharmonika és furulyaszó kíséretével a tranoszciuszból [= a Tranoscius által összeállított szlovák evangélikus énekeskönyvből] (1992 Országgyűlési Napló CD62).

1a. ts ’〈éneket, dallamot〉 ilyen módon énekel’ ❖ az az ének ez, mellyet Urunk gyakorta ollyan édes örömest dalolgat (1823 Majláth János C2044, 156) | de szép, mit lantpengetve dalolgatsz (1890 Thewrewk Emil ford. C4132, 21) | [a csizmadia] mindenféle szerelmetes nótákat dalolgatott (1919 Krúdy Gyula CD54) | nagy hangon dalolgatják a mezőn, a liba mellett: „Szípit, jovát, séhaj Elviszik huszárnak, a gacsossát itthon hagyják Falu csudájának” (1948–1949 Szabó Pál² 9631002, 123) | nemcsak a diák Ady fejezi ki érzéseit társaival ilyen nótákat dalolgatva a zilahi éjszakában, de mintha élete végéig őrizte volna a cigány-műdalok emlékét (1965 e. Osváth Béla CD53).

2. tn (vál) ’〈költő〉 verset ír, költ’ ❖ Ő [ti. Mátyás] olly bölcsek közé fog ma számláltatni, kikre újjal szokott a világ mutatni, mivel nagy urakot okosan mulatni, s gyönyörű versekben tudnak dalolgatni. Búcsút mondván tehát kántorkodásának, legalább felével saláriumjának [= bérének], udvaromba veszem házi poétának (1804 Verseghy Ferenc CD01) | Nagyon fárasztó és dicstelen pálya előtte az, a mellyen mi járunk, szerény irodalmi napszámosok, a kik gyenge szóval két három embernek dalolgatunk nemzeti nagyságról, önérzetről, balga reményekről (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Ady addig, amíg az „Őskajánt” meg nem írta, nem írt egyáltalában borozó verset, „bordalt”, olyanfélét, ahogy ő előtte a költők a borról dalolgattak (1921 Révész Béla CD10) | A költő [ti. Arany János] csak a maga kedvére dalolgatott, verseit nem szánta a nyilvánosság elé (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. ts ’〈költő〉 ír v. versben megénekel vmit’ ❖ Érzéktelen szép Regíne’ szerelmét Dalolgatám (1814 Hoblik Márton C2092, 119) | költő volt, rímek rovója, csukott szájjal dalolgatta dalát (1919–1926 Somlyó Zoltán CD01) | [Ady] nagyszabású költői élet-művet alkotott, olyan lírát, amely nem pillanatok kis hangulatait dalolgatja, hanem tükrözi magában az egész világot (1921 Schöpflin Aladár CD10).

3. tn ’〈madár〉 dallamos hangon szól, énekel, csicsereg’ ❖ A pipís [= búbos pacsirta] is dalolgat már (1802 k. Vitkovics Mihály C4530, 87) | S a csicsergő fecske, az se keres jobbat: A tavalyi fészkén megin’ ott dalolgat (1876–1886 Rudnyánszky Gyula 8400016, 33) | [A búbos pacsirta] verőfényes napokon télen át is szokott dalolgatni (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Egy feketerigó kiült az öreg körtefa száraz ágára, ott dalolgatott (1956 Fekete István 9142001, 61).

Sz: dalolgatás.

Vö. ÉrtSz.; TESz. dalol; ÉKsz.

dalolgat ❖ ige ◦ 5a8 ◦
permalink
1. tárgyatlan
könnyeden, jókedvűen(, a maga kedvére, szórakozásul) énekel(get)
A’ fáradtt Mives a’ végső sort érve dalolgat:
(1812 e. Rájnis József ford.–Vergilius)
Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a Szolgáló s dalolgat, behallik nótája
(1848 Petőfi Sándor)
isznak, dalolgatnak, szót-szóra adnak
(1948–1949 Szabó Pál²)
Boldog vagyok, hogy papgyerekként apám hívei tanyáján szlovákul dalolgathattam, tangóharmonika és furulyaszó kíséretével a tranoszciuszból [= a Tranoscius által összeállított szlovák evangélikus énekeskönyvből]
(1992 Országgyűlési Napló)
1a. tárgyas
〈éneket, dallamot〉 ilyen módon énekel
az az ének ez, mellyet Urunk gyakorta ollyan édes örömest dalolgat
(1823 Majláth János)
de szép, mit lantpengetve dalolgatsz
(1890 Thewrewk Emil ford.)
[a csizmadia] mindenféle szerelmetes nótákat dalolgatott
(1919 Krúdy Gyula)
nagy hangon dalolgatják a mezőn, a liba mellett: „Szípit, jovát, séhaj Elviszik huszárnak, a gacsossát itthon hagyják Falu csudájának”
(1948–1949 Szabó Pál²)
nemcsak a diák Ady fejezi ki érzéseit társaival ilyen nótákat dalolgatva a zilahi éjszakában, de mintha élete végéig őrizte volna a cigány-műdalok emlékét
(1965 e. Osváth Béla)
2. tárgyatlan (vál)
〈költő〉 verset ír, költ
Ő [ti. Mátyás] olly bölcsek közé fog ma számláltatni, kikre újjal szokott a világ mutatni, mivel nagy urakot okosan mulatni, s gyönyörű versekben tudnak dalolgatni. Búcsút mondván tehát kántorkodásának, legalább felével saláriumjának [= bérének], udvaromba veszem házi poétának
(1804 Verseghy Ferenc)
Nagyon fárasztó és dicstelen pálya előtte az, a mellyen mi járunk, szerény irodalmi napszámosok, a kik gyenge szóval két három embernek dalolgatunk nemzeti nagyságról, önérzetről, balga reményekről
(1855 Vasárnapi Újság)
Ady addig, amíg az „Őskajánt” meg nem írta, nem írt egyáltalában borozó verset, „bordalt”, olyanfélét, ahogy ő előtte a költők a borról dalolgattak
(1921 Révész Béla)
A költő [ti. Arany János] csak a maga kedvére dalolgatott, verseit nem szánta a nyilvánosság elé
(1999 Magyar Hírlap)
2a. tárgyas
〈költő〉 ír v. versben megénekel vmit
Érzéktelen szép Regíne’ szerelmét Dalolgatám
(1814 Hoblik Márton)
költő volt, rímek rovója, csukott szájjal dalolgatta dalát
(1919–1926 Somlyó Zoltán)
[Ady] nagyszabású költői élet-művet alkotott, olyan lírát, amely nem pillanatok kis hangulatait dalolgatja, hanem tükrözi magában az egész világot
(1921 Schöpflin Aladár)
3. tárgyatlan
〈madár〉 dallamos hangon szól, énekel, csicsereg
A pipís [= búbos pacsirta] is dalolgat már
(1802 k. Vitkovics Mihály)
S a csicsergő fecske, az se keres jobbat: A tavalyi fészkén megin’ ott dalolgat
(1876–1886 Rudnyánszky Gyula)
[A búbos pacsirta] verőfényes napokon télen át is szokott dalolgatni
(1933 Az állatok világa ford.)
Egy feketerigó kiült az öreg körtefa száraz ágára, ott dalolgatott
(1956 Fekete István)
Sz: dalolgatás
Vö. ÉrtSz.; TESz. dalol; ÉKsz.

Beállítások