deklamáció fn 1A (vál)

1. ’szónoklás, szónoki beszéd (mint retorikai műfaj)’ ❖ Balog Péter lutheránus úri ember szólott igen csendesen és bölcsen a váczi praepost Erdélyi chartából mondott declamatiója ellen (1790 Héczei Dániel 7139001, 193) | Declamatiónak szép théma lehet az, hogy a nép mindenható, csak akarjon (1861 Kossuth Lajos CD32) | [a császárkori Rómában] csak a deklamáció, az ünnepi beszéd lehetett a szónoki képzés tárgya (1924 RévaiNagyLex. C5712, 206) | [Hagymási Bálint] Opusculum de laudibus et vituperio vini et aquae (Művecske a bor és víz dicséretéről, illetve kárhoztatásáról), (Hagenau 1517) című deklamációja (1964 A magyar irodalom története CD53).

2. (pejor) ’olyan írói v. előadói stílus, amelyre a túlzott szónokiasság, dagályosság, fellengzősség jellemző, ill. ilyen stílusú írás v. előadás, beszéd’ ❖ Youngot fordítani nem szándékozom. Poétai érdemeit tisztelem: de […] hypochondriás declamatióji hamar el-úntatnak (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 103) | Majd holnap hallgassa ön el, milyen deklamáció lesz a sétányon a hölgyek előtt, ki-ki hány eleven gyereket hozott ki az égő üszkök közől (1858 Jókai Mór CD18) | [Claudius Claudianus nyelve] nem ment a rhetorikus declamatiótól (1902 ÓkoriLex. CD28) | [Ilka című művében] jambusokba önti Kisfaludy [Károly] a hazafias deklamációt és a szentimentális szerelmi ömledezést (1965 Horváth Károly CD53).

3. ’〈szavalásban, színjátszásban:〉 vmely szöveg művészi igénnyel történő szavalása, előadása’ ❖ Szerz Úrnak hang-eggyeztetését, mellyel a’ declamátióra való beſzélgetésekben él, úgy nézem én e’ theatralis darabban, mint a’ cadentiás verſeknek méltó satirizátióját (1793 Magyar Hírmondó 7444085, 738) | Hogy pedig a beszéd helyes legyen arra szükségesnek lenni állitám: 1-ször a’ helyes grammatikát […] 4-ször helyes szavalást, azaz a’ declamatiót (1838 Petrichevich Horváth Lázár C3519, 7) | Jászai Mari, Márkus Emma, Beregi: […] nem csupán deklamációjuk egyéni verete, hanem iskolája, eredete is, egész korok levegője szigeteli el őket egymástól (1913 Bárdos Artúr CD10) | [a tapsvihar] vájárversek dörgedelmes deklamációja nyomán robbant ki az ajkai bányászklub dobogójának drámai recsegése közepette (1996 Magyar Hírlap CD09).

4. (Zene) ’vmely szöveg énekes, prózai v. énekbeszédben történő, rendsz. zenével kísért előadása, ill. 〈ilyen szöveg előadásában:〉 szövegkiejtés, hangsúlyozás’ ❖ A’ Textust Klári énekelte, még pedig ollyan jól, hogy rajta minden tsudálkozott. A’ Declamatiója gyönyör vólt (1789 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser C2517, 188) | A francia zene lényeges sajátságai közé tartozik: […] a nyelvi hangsulyából és ritmikus lejtéséből folyó élesebb, határozottabb kifejezése a deklamációnak (1894 PallasLex. CD02) | Deklamáció zenei szempontból: valamely szöveg énekes vagy zenével kísért előadása (1930 ZeneiLex. CD49) | Az igen dallamos énekbeszéd, mely mind a szokványos recitatívo-modortól, mind a wagneri deklamációtól elüt, a színpadi ballada és az oratórium határainál hömpölyög (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. IdSz. deklamáció · deklamálás

deklamáció főnév 1A (vál)
1.
szónoklás, szónoki beszéd (mint retorikai műfaj)
Balog Péter lutheránus úri ember szólott igen csendesen és bölcsen a váczi praepost Erdélyi chartából mondott declamatiója ellen
(1790 Héczei Dániel)
Declamatiónak szép théma lehet az, hogy a nép mindenható, csak akarjon
(1861 Kossuth Lajos)
[a császárkori Rómában] csak a deklamáció, az ünnepi beszéd lehetett a szónoki képzés tárgya
(1924 RévaiNagyLex.)
[Hagymási Bálint] Opusculum de laudibus et vituperio vini et aquae (Művecske a bor és víz dicséretéről, illetve kárhoztatásáról), (Hagenau 1517) című deklamációja
(1964 A magyar irodalom története)
2. (pejor)
olyan írói v. előadói stílus, amelyre a túlzott szónokiasság, dagályosság, fellengzősség jellemző, ill. ilyen stílusú írás v. előadás, beszéd
Youngot fordítani nem szándékozom. Poétai érdemeit tisztelem: de […] hypochondriás declamatióji hamar el-úntatnak
(1788–1789 Magyar Múzeum)
Majd holnap hallgassa ön el, milyen deklamáció lesz a sétányon a hölgyek előtt, ki-ki hány eleven gyereket hozott ki az égő üszkök közől
(1858 Jókai Mór)
[Claudius Claudianus nyelve] nem ment a rhetorikus declamatiótól
(1902 ÓkoriLex.)
[Ilka című művében] jambusokba önti Kisfaludy [Károly] a hazafias deklamációt és a szentimentális szerelmi ömledezést
(1965 Horváth Károly)
3.
〈szavalásban, színjátszásban:〉 vmely szöveg művészi igénnyel történő szavalása, előadása
Szerz Úrnak hang-eggyeztetését, mellyel a’ declamátióra való beſzélgetésekben él, úgy nézem én e’ theatralis darabban, mint a’ cadentiás verſeknek méltó satirizátióját
(1793 Magyar Hírmondó)
Hogy pedig a beszéd helyes legyen arra szükségesnek lenni állitám: 1-ször a’ helyes grammatikát […] 4-ször helyes szavalást, azaz a’ declamatiót
(1838 Petrichevich Horváth Lázár)
Jászai Mari, Márkus Emma, Beregi: […] nem csupán deklamációjuk egyéni verete, hanem iskolája, eredete is, egész korok levegője szigeteli el őket egymástól
(1913 Bárdos Artúr)
[a tapsvihar] vájárversek dörgedelmes deklamációja nyomán robbant ki az ajkai bányászklub dobogójának drámai recsegése közepette
(1996 Magyar Hírlap)
4. (Zene)
vmely szöveg énekes, prózai v. énekbeszédben történő, rendsz. zenével kísért előadása, ill. 〈ilyen szöveg előadásában:〉 szövegkiejtés, hangsúlyozás
A’ Textust Klári énekelte, még pedig ollyan jól, hogy rajta minden tsudálkozott. A’ Declamatiója gyönyör vólt
(1789 Kazinczy Ferenc ford.Kayser)
A francia zene lényeges sajátságai közé tartozik: […] a nyelvi hangsulyából és ritmikus lejtéséből folyó élesebb, határozottabb kifejezése a deklamációnak
(1894 PallasLex.)
Deklamáció zenei szempontból: valamely szöveg énekes vagy zenével kísért előadása
(1930 ZeneiLex.)
Az igen dallamos énekbeszéd, mely mind a szokványos recitatívo-modortól, mind a wagneri deklamációtól elüt, a színpadi ballada és az oratórium határainál hömpölyög
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. IdSz. deklamáció · deklamálás

Beállítások