démon fn 4A2 dajmón (vál)
1. (Mit) ’〈különböző mitológiákban, ill. vmely nép hitvilágában:〉 természetfeletti képességekkel és hatalommal rendelkező szellemi lény’ ❖ A’ Dæmon nevén, mind jó, mind gonoſz-tév vékonyteſt lelkeket értvén, azokat f Jupiter’ hatalma-alá vettetetteknek lenni ſajdíttyuk a’ Regieknél (1789 Molnár János 7448027, 368) | Az altaiaknál van még eelü-kiži is, a mi daemonoktól megszállt embert jelent (1882 Vámbéry Ármin 8507008, 316) | a pokol összes démonjai (1917 Herczeg Ferenc 9241009, 65) | [A sárkány] a mitológiákban mint jótevő istenség vagy mint ellenfele, a Káosz ura jelenik meg; mint démon, merőben ellentétes erkölcsi tulajdonságok hordozója, […] a jó és a rossz tudás birtokosa, bölcsességre tanít, vagy bűnre csábít (1972 Várkonyi Nándor 9758005, 516) | Jézus hatalommal bír a démonok felett (1993 BibliaiLex. CD1207).
2. (rendsz. birtokszóként) (irod) ’〈pusztító indulat, ártó szándék, gonosz szenvedély stb. megszemélyesítéseként v. jelképeként〉’ ❖ a’ meghasonlás’ Daemona itt is űzni kezdé játékait (1793 Kazinczy Ferenc C2555, 302) | Oh az én lelkemen a bor daemonának nincs többé ereje (1847 Pesti Divatlap C5840, 710) | elméjéhez nem férkőzött a szerző előtt ismeretlen daimón, a kételkedés (1896 Marczali Henrik CD44) | egyesek meg is vendégeltek – ami a boldogságig elégítette ki bennem a fösvénység démonát (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 14).
3. (rendsz. birtokszóként) (irod) ’〈vmely, az embert rendsz. jóra ösztönző sugallat, indulat, késztetés megszemélyesítéseként v. jelképeként〉’ ❖ Geniussá[nak], vagy a’ Socrates el-nevezése szerint; Daemonának, minden embernek külön lennie kell (1793 Mátyus István C3072, 584) | [Szókratész] volt az első tanító, ki nem pénzért, hirnévért gyüjtötte maga köré az embereket, hanem belső szükségből, démona ösztönéből, mint a ki másként nem tehet (1893 Péterfy Jenő 8363004, 183) | A daimonom, ki vezetett, elengedte fáradt kezem – mázsányi teher fáradt vállamon, mérföldes csizma lábamon, csak egyet lépek – s máris a halál! (1935 Lesznai Anna CD10) | Az én ösztönző démonomat úgy hívták, hogy „különb akarok lenni!” (1940 Veres Péter 9771020, 19).
3a. (rég) ’〈az ihlet megszemélyesítéseként〉’ ❖ Még minekelőtte Poétái Daemonom el-hágy, közlöm alázatosan Excellentiáddal eggy fordított Dalomat (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 346) | próbáltam már több ollyan éneket is írni, de tsak nem jön a’ Dajmon (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 355).
4. ’〈érzékien vonzó külsejű v. kihívó viselkedésű nő megnevezéseként〉’ ❖ [Szeréna grófnő] egy igéző démon, aki tudja, hogy őt mindenütt imádják, hogy minden mozdulatával, szemeinek minden pillantásával halandó embereket ejt kétségbe, hogy midőn szép pici lába hegyét oly kacérul érinti a földdel, azt a földet irigylik ott alatta (1858 Jókai Mór CD18) | az orfeumi démonok […] a legfinomabb ruhát, kalapot, harisnyát igyekeznek maguknak megszerezni a férfiak könnyelműsége folytán (1925 Krúdy Gyula CD54) | se Julika, se Mari, a tánciskola szőke és fekete démonai nem érdeklődtek iránta (1989 Szörényi László 2015034, 48) | szívdöglesztő démonná (1994 Magyar Hírlap CD09).
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.