démoni mn 18A6
1. ’a démon természetfeletti képességeivel, hatalmával rendelkező, rendsz. ártó szándékú, gonosz 〈lény〉, ill. ilyenekből álló 〈csoport〉’ ❖ egy daemoni szellem, kinek érintése is rémhalál (1860 Dózsa Dániel C1434, 117) | a daemoni légiókkal (1893 Kozma Andor 8252010, 76) | A Luca-hiedelmek magyarázatára többféle hipotézis is jött létre; a német kutatók általában összekapcsolják e kérdést a Perchta, Holle és más, német nyelvterületen ismert, téli démoni nőalakok eredetének kérdésével (1974 Dömötör Tekla 1039002, 127).
2. ’démon(ok)ra jellemző, démon(ok)ra emlékeztető 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉’ ❖ ezen daemoni erő ellenében nem mindennapi szelídséget fejlesztenek ki hirlapjaink (1841 Pesti Hírlap CD61) | démoni káröröm torzítja el [arcát] (1895 Herczeg Ferenc C2070, 228) | E szemek olyan démonian, megsemmisítően néztek, hogy ő maga is beleborzongott (1948 Makai Imre ford.–Gogol 9418001, 57) | Miért, hogy az ember a démoni agressziót és nem az angyali elkerülést választotta? (1988 Rátai János 1131003, 178).
2a. ’démon(ok) által történő, ill. démon(ok) hatásával magyarázható’ ❖ Egy nagy kártyásról […] mesélik, mikint e’ kérdésre: mi teszi élte’ legfőbb gyönyörét? – kártyán nyerni, válaszolá. – ’S azután? – kártyán veszteni. ’S az illy daemoni maniát kimagyarázhatnók, sőt menthetnők talán (1842 Pesti Hírlap CD61) | egy démoni végzet átkos súlya (1878 Mikszáth Kálmán C3144, 7) | Homályos daemoni ösztönök hajtották önmaga elkínzására [Edgar Allan Poe-t] (1910 Elek Artúr 9122001, 21) | démoni megszállottság (1964 Csoóri Sándor 9090072, 28).
3. ’ördöngös, varázslatos, rendkívüli 〈képesség〉, ill. ilyen képességet igénylő 〈teljesítmény, foglalkozás〉’ ❖ [A hadsereg] egy akaratnak engedelmeskedve, démoni gyorsasággal jelent meg hol itt, hol ott (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 52) | Liszt több akart lenni Paganininél, mert szerinte a hegedű-virtuóz démoni művészetéből a lényeg hiányzik (1956 Irodalmi Újság szept. 15. C5231, 3) | tudom, milyen démoni mesterség a miénk [ti. a színészeké] (1978 Spiró György 1143002, 300).
4. ’érzékien kihívó 〈nő〉, ill. rá jellemző v. hozzá tartozó 〈dolog〉’ ❖ egy daemonilag vereses-szőke fürtöktől övezett arc fordul Gyulához (1873 Barátfülek naptára C0787, 49) | Metternich herczegnő mellett Kaulla bárónő megtestesitői az ugynevezett démoni szépségnek (1893 Alvinczy Sándor C0582, 49) | jelentős, villámló, úgynevezett démoni pillantásokat (1919 Hatvany Lajos 9229007, 65) | Hans Habe regényének hősnője, a címszereplő Kathrin von Hugh a régi típusú bestsellerek démoni asszonya. Nemcsak csodaszép, nemcsak végtelenül művelt és intelligens, nemcsak fiatalságát évtizedeken át folyamatosan megőrző nő, de egyszerűen ellenállhatatlan hatása van a férfiakra (2000 Új Könyvek CD29).
Vö. ÉrtSz.; TESz. démon; ÉKsz.