alávaló mn 17A
1. ’gonosz, aljas, minden rosszra képes 〈ember, közösség〉’ ❖ O ditsőséges nap a’ mellyen […] ebből az embereknek alá való sokaságából és seprejéből ki-mégyek! (1781 Kovásznai Tóth Sándor ford.–Cicero C2774, 57) | Hah! alávaló, szemfényvesztő sohonnai! (1836 Petrichevich Horváth Lázár 8367005, 221) | alávaló gazember (1874 Lauka Gusztáv 8268038, 74) | egy igen kegyetlen és alávaló faj (1917 Móricz Zsigmond C3221, 69) | [a fiút] kiadta ellátásra egy alávaló, gonosz koldusbírónak, aki a karcsú, jó alakú és izmos gyermeket majdnem háziállat-sorban tartotta (1962 e. Lányi Viktor ford.–Keller 9381006, 374).
1a. ’ilyen személyre jellemző, vele kapcs., aljas, álnok, tisztességtelen 〈magatartás, megnyilatkozás, cselekedet〉’ ❖ felette alá-való fösvenysége és gy hitetlensége (1793 Amerikának feltalálásáról ford. 7500003, 79) | Alávaló lépésed engem is csuffá tesz, és meggyűlöl a’ haza (1824–1825 Vörösmarty Mihály 8524398, 51) | használhatni […] dicső tettek mellett alávaló gazságok világos szinekkel való ábrázolatok kitüntetését (1839 Nagy Elek C3241, 67) | alávaló rágalomnak nyilvánítván azt, mit Hunyadyék mondtak (1847 Remellay Gusztáv 8391003, 84) | Ostoba, alávaló, undok szokás! (1917 Balázs Béla 9019001, 14) | alávaló eszközökkel, mint a hazudozás, hitlerizálás, besúgás, ollózás és hamisítás (1937 Horváth Béla¹ 2045018, 85) | győzelmünk tehát alávaló árulás és törvényen kívül helyeztük magunkat vele (1986 Nádas Péter 9466003, 239).
2. (rég) ’jelentéktelen v. alacsonyrendű, ill. hitvány, silány 〈dolog〉’ ❖ külsö tekinttettel [ti. tekintetre] ugyan kitsiny és alá-való, de valójában igen hasznos állatotskák (1774 Vesmás Márton C4461, 4) | Az Úr nem alávaló Hívatalt visel (1794 Uránia ford. 7165011, 65) | vendégfogadóinkban, korcsmáinkban igen alávaló hust, felettébb savanyu bort, szörnyü sovány baromfit, ’s még ugyancsak rossz kenyeret találna (1830 Széchenyi István 8429003, 96) | Recsegve törik darabokra a hasznos gyümölcsfa, mig a […] galagonya s az alávaló csipkebokor helyükön maradnak (1846 Pesti Divatlap C5839, 891) | a posztó nagyon durva, alávaló (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 60).
3. (rég) ’társadalmilag alacsonyrendű 〈leszármazás〉’ ❖ Minden erejekkel igyekezik a’ magok alávaló paraſzti ágokat, valamelly nemes törsökben óltani; (1775 Kovács Ferenc¹ ford. 7193001, 45) | szép kinézésed s érdemes beszéded azt bizonyittsa, hogy nem lehetsz valami alávaló származás! (1863 Vadrózsák C2827, 415).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.