álcás mn 15A2 (kissé rég)

1. ’álarcos, álarcot viselő 〈személy〉’ ❖ az emelvény előtt álltak […] azon álczás […] lovagtól kisértetve (1853 Jósika Miklós C2400, 41) | álczás haramiák támadták meg (1858 Jósika Miklós C2366, 127) | Hát ott ma álarcosbál van – felelt a cseléd. – A sok cifra álcás úr és asszonyság éppen most sereglett össze (1877 Jókai Mór CD18) | Félszemmel néz az este? Vagy egy álcás cherub Les le: És sárga maszkja rút? (1928 e. Tóth Árpád ford. CD01).

1a. ’olyan 〈rendezvény, alkalom〉, amelynek résztvevői álarcot viselnek’ ❖ álczas tánczvigalomba mentek (1859 Aszalay József C0683, 230) | mult éjjel egy lány arcza – rút Beismerés! – az álczás vigalomban Szilárd hűségem feldöntötte nyomban (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 150) | [az álarcot] szini előadásokon és álcás farsangi alakoskodásokban használják (1911 RévaiNagyLex. C5697, 284).

2. ’rejtett, titkolt, nem nyílt, ill. színlelt, megjátszott 〈érzés, viselkedés, cselekedet stb.〉’ ❖ Mindenik [vívó] kerülte tehát azon álczás mozzanatot, mely, ha sikerül, okvetlenül sebet ejt (1862 Kemény Zsigmond C2617, 99) | még nem tudtam […] a lélek álczás képleteit annak igaz anyagától megkülönböztetni (1893 Justh Zsigmond C2456, 156) | csúfolódva, álcás gyöngédséggel (1921 Révész Béla CD10) | a gyakorlati politika álcás módszerei (1931 Kardos László CD10) | rámutat a gonosznak a demokratikus keretek között fölfedezhető kezdeményeire, inkább álcás, mint nyílt formáira is (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’nem őszinte, magát megjátszó, alakoskodó 〈személy〉’ ❖ Tudja Margit, Suffolk nem álczás, nem szines hizelgő (1870 Lévay József ford.–Shakespeare CD11) | az én Párizsom a legemberibb minden városok között. Hamis kacajú, álcás, gonosz, bús város (1906 Ady Endre CD0801).

3. (Áll) ’átalakulással történő, lárvás 〈fejlődés〉’ ❖ Az örvényférgek fejlődése rendszerint egyenes s csak a tengeriekben találunk álcás fejlődést (1933 Az állatok világa ford. CD46).

J: álarcos, álorcás.

Vö. CzF.; TESz.

álcás melléknév 15A2 (kissé rég)
1.
álarcos, álarcot viselő 〈személy〉
az emelvény előtt álltak […] azon álczás […] lovagtól kisértetve
(1853 Jósika Miklós)
álczás haramiák támadták meg
(1858 Jósika Miklós)
Hát ott ma álarcosbál van – felelt a cseléd. – A sok cifra álcás úr és asszonyság éppen most sereglett össze
(1877 Jókai Mór)
Félszemmel néz az este? Vagy egy álcás cherub Les le: És sárga maszkja rút?
(1928 e. Tóth Árpád ford.)
1a.
olyan 〈rendezvény, alkalom〉, amelynek résztvevői álarcot viselnek
álczas tánczvigalomba mentek
(1859 Aszalay József)
mult éjjel egy lány arcza – rút Beismerés! – az álczás vigalomban Szilárd hűségem feldöntötte nyomban
(1885 Ábrányi Emil ford.Byron)
[az álarcot] szini előadásokon és álcás farsangi alakoskodásokban használják
(1911 RévaiNagyLex.)
2.
rejtett, titkolt, nem nyílt, ill. színlelt, megjátszott 〈érzés, viselkedés, cselekedet stb.〉
Mindenik [vívó] kerülte tehát azon álczás mozzanatot, mely, ha sikerül, okvetlenül sebet ejt
(1862 Kemény Zsigmond)
még nem tudtam […] a lélek álczás képleteit annak igaz anyagától megkülönböztetni
(1893 Justh Zsigmond)
csúfolódva, álcás gyöngédséggel
(1921 Révész Béla)
a gyakorlati politika álcás módszerei
(1931 Kardos László)
rámutat a gonosznak a demokratikus keretek között fölfedezhető kezdeményeire, inkább álcás, mint nyílt formáira is
(1999 Magyar Hírlap)
2a.
nem őszinte, magát megjátszó, alakoskodó 〈személy〉
Tudja Margit, Suffolk nem álczás, nem szines hizelgő
(1870 Lévay József ford.Shakespeare)
az én Párizsom a legemberibb minden városok között. Hamis kacajú, álcás, gonosz, bús város
(1906 Ady Endre)
3. (Áll)
átalakulással történő, lárvás 〈fejlődés〉
Az örvényférgek fejlődése rendszerint egyenes s csak a tengeriekben találunk álcás fejlődést
(1933 Az állatok világa ford.)
Vö. CzF.; TESz.

Beállítások