álca fn 6A

1. (kissé rég) ’az arc (teljes) elfedésére való álarc, maszk’ ❖ Álcza – álarcz (1853 Jósika Miklós C2362, 193) | Álcza, arczra vagy orrodra (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | Oda hajolt a neje mellé s e szavakkal vonta félre az arczát boritó álczát (1889 Madarassy László 8466013, 102) | [a farsangon] a csemegéket […] kényelmetlen betömni az álczák száján át. Főként pedig a bort beönteni, a nélkül, hogy el ne ázzék a papir s a szakállak, bajuszok le ne ragadjanak (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 92) | színész álcák közt válogat valódit nem talál ölt tigris- és malacfejet (1986 Szepesi Attila 9666005, 28).

1a. (rég) ’álarcot, álruhát viselő személy (jelmeze, álöltözete)’ ❖ parádés, alkalmi élet, hol kiki saját álczáját viseli (1859 Jósika Miklós C2426, 39) | [a bálban] mint egy összekevert világ, tarkállott egymást kerülgetve a sok fényes álca, minden nép viseletét, színpadi alakokat, mítoszi jelmezeket csodálatos keverékben egyesítve (1871 Jókai Mór CD18) | mindennap más meg más álca alatt hatolt keresztül a jól őrzött ajtókon Frigyes (1893 Jókai Mór CD18).

2. ’〈megtévesztő viselkedés, megnyilvánulás v. színlelés, tettetés jelképeként〉’ ❖ Legkegyetlenebb azon tyrannismus, melly visszaéléseit a törvények palástja és az igazság álczája alatt gyakorolja (1837 Kossuth Lajos összes munkái ford. CD32) | a legaljasabb durvaságba süllyedt, ha perczekre megfeledkezett a felvett gentlemani álczáról (1877 Wohl Janka C4560, 81) | társasági szerepeiben hitelesre munkált arckifejezése, álca lett volna csak, maszk csupán (1986 Nádas Péter 9466002, 29).

2a. ’vkinek v. vminek az igazi lényét, valóját, célját stb. elfedő, elrejtő, álcázó dolog’ ❖ lerántottad az álczát a titokról (1853 Jósika Miklós C2399, 142) | Az antik óra csak egy rejtett bejárat álcája volt (1877 Jókai Mór CD18) | Ordítozhat és kiabálhat, ha nem bújik el a névtelenség álcája mögé (1963 Csoóri Sándor 9090071, 25) | legjobb álca a nyilvánosság! (1996 Magyar Hírlap CD09) | A Trabant a lehető legjobb álca. Ki megy Trabanttal Corát rabolni? (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. (kissé rég, Áll) ’átalakulással fejlődő állat egyedfejlődésének átmeneti, a petéből kifejlődő, de az ivarérettséget még el nem érő(, a kifejlett állattól jelentősen eltérő) alakja, ill. vmely állat ilyen fejlődési szakaszban levő egyede; lárva’ ❖ G. [ti. George] H. [ti. Henry] Lewes említi, a közönséges vízi gőte (Triton) álczája „kopoltyúkkal bir és vizben él […]” (1873 Dapsy László ford.–Darwin 8092004, 286) | ha két egymástól anatómiai szerkezetre, életmódra nagyon is eltérő állatcsoport hasonló álcából fejlődik, akkor világos, hogy e két csoport egymással rokon (1893 PallasLex. CD02) | a hangyabolyba minden kártevője lyukat fúr, hogy így az álcákhoz és bábokhoz hozzá férjen, de a bolyt nem szórja szét (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 24) | A gázosítással e [farontó] kártevők minden fejlődési alakja (pete, álca, báb, nemző) elpusztítható (1997 Természet Világa CD50).

J: álarc, álorca.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

álca főnév 6A
1. (kissé rég)
az arc (teljes) elfedésére való álarc, maszk
Álcza – álarcz
(1853 Jósika Miklós)
Álcza, arczra vagy orrodra
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
Oda hajolt a neje mellé s e szavakkal vonta félre az arczát boritó álczát
(1889 Madarassy László)
[a farsangon] a csemegéket […] kényelmetlen betömni az álczák száján át. Főként pedig a bort beönteni, a nélkül, hogy el ne ázzék a papir s a szakállak, bajuszok le ne ragadjanak
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
színész álcák közt válogat valódit nem talál ölt tigris- és malacfejet
(1986 Szepesi Attila)
1a. (rég)
álarcot, álruhát viselő személy (jelmeze, álöltözete)
parádés, alkalmi élet, hol kiki saját álczáját viseli
(1859 Jósika Miklós)
[a bálban] mint egy összekevert világ, tarkállott egymást kerülgetve a sok fényes álca, minden nép viseletét, színpadi alakokat, mítoszi jelmezeket csodálatos keverékben egyesítve
(1871 Jókai Mór)
mindennap más meg más álca alatt hatolt keresztül a jól őrzött ajtókon Frigyes
(1893 Jókai Mór)
2.
〈megtévesztő viselkedés, megnyilvánulás v. színlelés, tettetés jelképeként〉
Legkegyetlenebb azon tyrannismus, melly visszaéléseit a törvények palástja és az igazság álczája alatt gyakorolja
(1837 Kossuth Lajos összes munkái ford.)
a legaljasabb durvaságba süllyedt, ha perczekre megfeledkezett a felvett gentlemani álczáról
(1877 Wohl Janka)
társasági szerepeiben hitelesre munkált arckifejezése, álca lett volna csak, maszk csupán
(1986 Nádas Péter)
2a.
vkinek v. vminek az igazi lényét, valóját, célját stb. elfedő, elrejtő, álcázó dolog
lerántottad az álczát a titokról
(1853 Jósika Miklós)
Az antik óra csak egy rejtett bejárat álcája volt
(1877 Jókai Mór)
Ordítozhat és kiabálhat, ha nem bújik el a névtelenség álcája mögé
(1963 Csoóri Sándor)
legjobb álca a nyilvánosság!
(1996 Magyar Hírlap)
A Trabant a lehető legjobb álca. Ki megy Trabanttal Corát rabolni?
(1998 Magyar Hírlap)
3. (kissé rég, Áll)
átalakulással fejlődő állat egyedfejlődésének átmeneti, a petéből kifejlődő, de az ivarérettséget még el nem érő(, a kifejlett állattól jelentősen eltérő) alakja, ill. vmely állat ilyen fejlődési szakaszban levő egyede; lárva
G. [ti. George] H. [ti. Henry] Lewes említi, a közönséges vízi gőte (Triton) álczája „kopoltyúkkal bir és vizben él […]
(1873 Dapsy László ford.Darwin)
ha két egymástól anatómiai szerkezetre, életmódra nagyon is eltérő állatcsoport hasonló álcából fejlődik, akkor világos, hogy e két csoport egymással rokon
(1893 PallasLex.)
a hangyabolyba minden kártevője lyukat fúr, hogy így az álcákhoz és bábokhoz hozzá férjen, de a bolyt nem szórja szét
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
A gázosítással e [farontó] kártevők minden fejlődési alakja (pete, álca, báb, nemző) elpusztítható
(1997 Természet Világa)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások