dicsőít ts ige 4b4 

1. (tárgy n. is) ’elragadtatva dicsér, magasztal vkit, vmit’ ❖ még tellyesebb, még lángolóbb szívvel ditsőíttenéd velem egygyütt atyáink’ hamvát, ha jobban gondoskodtak volna, e’ részben-is maradékaikról (1798 Batsányi János 7023018, 274) | a férfiui, nemzetet dicsőitő tett egy kissé ritkább, mint a szép, nagy és dicső után szomjazó vágy (1835 Széchenyi István 8429026, 112) | Soha még írót úgy nem dicsőitettek[, mint Jókait], csak éppen hogy Te deumok nem voltak a templomokban (1906 Mikszáth Kálmán C3138, 242) | Ez az a kor [ti. XIV. Lajos százada], melyet Voltaire még saját százada rovására is dicsőít (1943 Radnóti Miklós ford.–Huizinga 9543245, 78) | [Nagy László Himnusz minden időben című verse] nemcsak dicsőit, hanem kér is, s szerkezeti és tartalmi hasonlóságok is fölfedezhetők a Mária-himnuszokkal (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

1a. ’〈babér, borostyán〉 megbecsülésre, tiszteletre méltó tett elismeréseként ékesít vkit v. vmit’ ❖ Bármennyi hőst dicsőít a borostyán, […] Legfőbb tettét egy hős sem vitte véghez (1861 Arany János CD01) | A mi nemzetünk nem szerencsés! tudja mindenki, sok dicsőség cser- és babérkoszorúja dicsőitette már homlokát (1865 e. Jósika Miklós 8212025, 70).

2. (Vall) ’〈Istent v. annak transzcendens hatalmát, tökéletességét, kegyességét stb.〉 alázatos hódolattal magasztalja’ ❖ Halát adok néked én Uram […] és dütsöíttem a’ te nevedet (1772 Jenei Márton ford.–Haeften C2222, 214) | a szabadság egy magában kis népet [ti. a görögöket] a legnagyobb dolgokra lelkesitvén, romlatlan kegyessége képessé tette istenét valóban isteni müvekkel dicsőiteni (1862 e. Szemere Bertalan 8437008, 203) | Az Örökkévaló az én erőm és én énekem és ő volt az én segítségem; ez az én Istenem, akit dicsőítek, atyám Istene, hadd magasztalom őt! (1939 Hertz-Biblia ford. CD1204) | Zsoltár, mely Isten végtelen hatalmát dicsőíti (1996 Katolikus Biblia jegyzetei CD1202).

2a. (Vall) ’〈Istent〉 vmely megnyilvánulásával, tettével dicsőségesnek tanúsítja vki’ ❖ Az Atya magának csak ezt tartja meg, hogy a Fiú és Szent Lélek munkái által dicsőittessen (1779 Bessenyei György¹ C1079, 148) | Bizonyára valószinűtlen az, hogy Pétert, midőn halálával kellett az Urat dicsőítenie, akarata ellenére és vonakodva hurcolták volna oda (1909 Rábold Gusztáv ford.–Calvin CD1211) | ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203) | Jézus tanítványai által és tanítványaiban fog dicsőíttetni, vagyis naggyá, hatalmassá lenni (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

3. (rég, Vall) ’〈Isten〉 üdvösségben részesít vkit, megdicsőít’ ❖ Áldjon meg az Isten minden boldogsággal, Végre dicsőítsen örök mennyországgal (1794 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 330) | neki tsupán, tsak a’ közjóért vert mindég szíve – az Isten ditsőítse lelkét (1820 Dessewffy József C2570, 73).

4. (kissé rég) ’〈magatartás, cselekedet〉 elismerésre, megbecsülésre méltóvá tesz vkit, vmit’ ❖ Hordjuk tisztán szivünket, Mulattat is ez a nagy kincs, Dicsőít is bennünket (1802 k. Fazekas Mihály 8138046, 65) | Ditsőitette végre e’ helyet Polgárjainak hívsége, katonai tűze (1826 Tudományos Gyűjtemény C5591, 3) | tisztelni fog egy olly bajnokot, ki hazáját számtalan csatákban dicsőité (1837 Gaal József C1786, 66) | az istenfélő asszony – ő méltó a dicsőségre! Adjatok neki kezei művének gyümölcséből és dícsőítsék őt tettei a nyilvánosság előtt (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205).

4a. dicsőít vmivé (kissé rég) ’magasabb rendű, tökéletesebb lénnyé v. dologgá változtat vmi vkit v. vmit’ ❖ Varázsa beszédidnek, Tartásodnak méltósága, Erkölcseid’ tisztasága Angyallá’ dicsítnek (1830 Uránia C0423, 103) | [a gondolkodás] az embert a világ urává dicsőíti (1835 Széchenyi István C3902, 211) | A Gondviselés csodás hatalma sokunk lelkének álmodozását, vágyakozását életvalósággá dicsőitette (1923 Keresztény Magvető 2129002, 35).

Ö: fel~, meg~.

Sz: dicsőítvény.

Vö. CzF. dicsőít · dicsőit; ÉrtSz.; TESz. dicső; ÉKsz.