dicsőség fn 3B8
1. ’a legnagyobb fokú tiszteletre, megbecsülésre érdemes cselekedet, teljesítmény, tett v. helyzet, ill. annak köszönhető fényes hírnév’ ❖ Dicsőség-e oly trónuson ülni, melynek karjai az egész emberi természetnek jajgató nyögésein [nyugszanak?] (1779 Bessenyei György¹ C1085, 56) | A’ Rómaiak ditsőségnek tartották, hogy Görög és Római nyelven egyaránt írhattak (1815–1816 Kultsár István C2560, 574) | [Szentpétery Zsigmond] nincs többé! Elment, s csak hire és dicsősége maradt hátra! (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Börtönben ült a nemzet színe-virága, mert dicsőség volt a börtönben ülni (1909 Krúdy Gyula CD54) | A gyöngét legyőzni nem dicsőség, s ezért a testi erőfölénnyel szerzett jogok nem elégítik ki a férfiakat (1982 Lux Elvira 1099001, 29).
1a. • dicsőség mezeje (rég) ’harcmező, csatatér’ ❖ a császári hadseregek mindenütt erősen toborzanak, és minden fegyverfogható férfit arra kényszeritnek, hogy magának a dicsőség mezején hősi halál által halhatlanságot szerezzen (1849 Pesti Hírlap 8656002, 4) | a fegyverfogható s harczra képes – ifju és középkorú – osztályból közel 15 ezer ember lett a tapintatlanúl kezdett lengyel háború áldozatává. Sok száz főúr és vitéz harczos – kik vigan siettek a dicsőség mezejére – örökre oda maradt (1887 Deák Farkas CD55).
2. ’személyt v. dolgot övező (nagyfokú) megbecsülés, (köz)tisztelet, ill. vkinek v. vminek a megbecsült volta’ ❖ Drága nagy Úrfi! nagyobb szép dítsőséged erőmnél: Méltó dítsirést nem tudok adni Reád (1778 Baróti Szabó Dávid C2554, 9) | Egyben legalább a magyar nyelvet illeti a dicsőség, hogy az emberek gondolatát legtökéletesebben fejezi ki (1864 Eötvös József C1603, 118) | Hála és dicsőség a magyar munkásosztálynak! (1951 Rákosi Mátyás 9551002, 36) | Eddig mindenki úgy nézett rá [ti. Frédéric Moreau-ra], mint egy nagytehetségű fiatalemberre, akinek a dicsőségén egykor az egész vidék osztozkodik (1960 Gyergyai Albert ford.–Flaubert 9202003, 102).
2a. ’vmely tettel, alkotással kiváltott tetszés, siker’ ❖ Ki volt Czakó? Legjobb szinműirónk egyike. Sokat irt és igen jó munkákat, igen sok dicsőséget aratott (1854 Vasárnapi Újság CD56) | egy percz műve: az öt ló együtt fogott s a kátyuból kijött az ötös fogat. Ez is nagy dicsőséget aratott (1891 Móricz Pál¹ 8322001, 21) | A legjelentősebb sikereket a haszonjárművek átalakítása után könyvelhették el a [Ford] cég vezetői […]. A luxuskategóriában most az egyterű Galaxy arathatja le a dicsőséget (2000 Magyar Hírlap CD09).
3. (rég, ritk) ’dicsőségvágy’ ❖ Az ő szívébe csatázik […] a dicsőség és szerelem (1795 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Metastasio C1329, 376) | mint fogom majd őtet látni. Oh nem mint mikor harczokból tére meg szerelem, dicsőség égvén arczain (1824–1825 Vörösmarty Mihály 8524399, 119).
4. (Vall) ’az isteni mindenhatóság, tökéletesség (állapota), ill. annak a jelenvalósága v. vmely formában történő megmutatkozása’ ❖ Töltsd-be szegény szolgád hitét ’s bizodalmát! Hogy ottan a már meg-boldogúlt lelkekkel, Szent ditsségedet nézzem örvendezve (1791 Szentjóbi Szabó László C3958, 129) | Zöldelnek a’ mezők, gyümölcsöznek a’ fák! minden az ő kötelességét híven teljesíti! – minden az Isten dicsőségét hirdeti (1832 Cserna János 8496001, 14) | az evangéliumban maga az Úr is ezt mondta: Most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam tenálad a világ létele előtt (1954 Szabadi Béla CD1211) | Ó, Líleo, Napisten, Líleo! Betelt a mindenség te dicsőségeddel (1974 Rab Zsuzsa ford. 9539001, 7) | Isten dicsősége révén fokról fokra mindnyájunknak új teremtménnyé kell válnunk (1989 HaagLex. ford. CD1208) | Isten dicsősége felhő alakjában beárnyékolja a Mózes által felépített szent sátrat (1993 BibliaiLex. CD1207).
4a. (Vall) ’(az) isten(i tökéletesség) iránti nagyfokú tisztelet, hódolat’ ❖ Az Isten dicsősségéért, a’ maga vallása javáért a’ Tek. Úr is elszenvedné, tudjuk, a’ halált (1808 Kazinczy Ferenc C2559, 78) | Dicsőség a magasban istenünknek, Dicsérje őt a föld és a nagy ég (1863 Madách Imre C2953, 1) | Isten, kinek dicsőségére épült a Szent István-templom (1925 Sinkó Ervin 2054015, 462) | A liturgikus elmondásban minden zsoltár szentháromsági doxológiával [= Istent dicsőítő imával] fejeződik be: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek (1996 Katolikus Biblia jegyzetei CD1202).
4b. (rég, ritk, Vall) ’(vki körül megjelenő) ragyogás, fényesség mint a transzcendens isteni hatalom, fenség megnyilvánulása’ ❖ Gloria: dicsőség; fényözön (1835 Kunoss Endre C2852, 42) | Ki merészli vakmerően látni őt, A dicsőség sugárkörében dicsőt? (1851 Garay János CD01) | A feltámadt Krisztus lebeg ilyen égi dicsőségben, arany fényű – meztelen mellkasával, imává változott széttárt karjával (1967 Szentkuthy Miklós 9664015, 423).
5. (birtokszóként) ’az a személy v. dolog, esemény, aki v. amely vkinek okot, alkalmat ad arra, hogy büszke legyen rá’ ❖ Zrínyi! dicsőségünk, végső daliája nevünknek (1818–1833 Vörösmarty Mihály CD01) | a’ hatalmas Londonhíd alatt, melly Londonnak egyik dicsősége, ráülénk egyre azon számos gőzhajó közől, mellyek London legnagyobb utczáját, a’ Themsét, minden irányban perczenkint hasítják (1844 Tóth Lőrinc 8490018, 36) | a magyar mütörténet egyik dicsősége marad, hogy e jeles franczia mester [ti. Villard d’Honnecourt] a XIII. században hazánkban járt és hivatott építészül (1878 Ipolyi Arnold CD57) | Ez az iskola valaha Kecskemétnek dicsősége lesz (1994 Új Könyvek CD29).
ÖU: sport~.
ÖE: ~koszorú, ~szomj.
Sz: dicsőségecske, dicsőségtelen, dicsőségű.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. dicső; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.