disznó fn, mn és partikula 

I. fn 6A4

1. (Áll) ’rendsz. rövid nyakú és lábú, nagy fejű, túrókarimában végződő ormányú mindenevő párosujjú patás, amelynek szemfoga agyarrá alakult; sertés²’ ❖ Közönséges Czímerek ezen Kérödzállatoknak nem hasadt körmökben áll, u. m. a’ mellyek a’ Disznókban is megvagynak […]. Sokkal alkalmatosabb ellenben egyedül a’ Kérdzállatoknak Zápfogainak tulajdon alkotása (1799 Főldi János 7112014, 36) | Agyar (állat), a disznók, különösen pedig a vaddisznók állkapcsaiból kiálló szemfogak (1893 PallasLex. CD02) | A varacskos disznó (Phacochoerus aethiopicus) külleme eltér a disznók megszokott testalkatától (1969 Urania állatvilág ford. C6209, 349).

1a. (egysz-ban, rendsz. kötött szókapcsolat részeként fajnévben) ’〈ezen állatok fajai alkotta nem elnevezéseként〉’ ❖ Sus. Diſznó (1780 Molnár János C3200, 65) | Sertés Disznó. S. [= Sus] Scropha (1799 Főldi János C6339, 98) | pamatos fülü disznó (Sus penicillatus Wagl.) (1893 PallasLex. CD02) | celebeszi disznó (Sus celebensis S. Müll.) (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [a sertésfélék három fajának,] úgymint az eurázsiai vaddisznónak (Sus scrofa), a szakállas disznónak (Sus barbatus), valamint a szemölcsös disznónak (Sus verrucosus) közös jellemzője, hogy 14 pár bordájuk és 10–12 csecsbimbójuk van (1969 Urania állatvilág ford. C6209, 345).

1b. (Vad is) ’ezen állatok egyik legismertebb fajába, a vaddisznó fajba (Sus scrofa) tartozó, egész Eurázsiában elterjedt, kondában élő, 100–250 kilogramm tömegű, ált. barnásfekete színű, rendszeresen dagonyázó állat; vaddisznó’ ❖ Fösvény Ura még-is vitte egy idben Vén ebét vadáſzni egy sr erdben. Hogy látott egy diſznót az eb egy fa alatt, Felejtvén vénségét, bátran néki ſzalatt (1788 Péczeli József ford.–Aiszóposz 7267008, 135) | legtanácsosb az illyen fartvetett ’s agyar-csattogatással tajtékozva ellenszegült disznóhoz szél ellent de észrevehetlenül annyira lopódzkodni, hogy azt jól intézett lövés által elteríthessük (1829 Pák Dienes 8346013, 86) | Hogy a dagonyát szarvas, vagy disznó használta-e, azt, tiszta nyomok híjján, a dagonyában mindig fellelhető elhullott szőrükből állapíthatjuk meg (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 23) | Az erdőszéli sűrűben kis alagutak és a puha talajon hátrahagyott nyomok jelzik azokat a helyeket, ahol a disznók szép libasorban kimerészkednek a nyílt területre (1995 Magyarország állatvilága CD14).

1c. ’az ebből háziasított, rövid, kunkorodó farkú, vad ősénél rendsz. rövidebb szőrű, elsősorban húsáért és zsírjáért tenyésztett háziállat, az ún. házi sertés; sertés²’ ❖ A’ kereſzt-fü [= galaj] gyökerét haſznos meg-etettni a’ Diſznókkal, midön köztök a’ Dög uralkodik (1775 Csapó József 7062001, 261) | ezen tanúnak egy disznaját vágta le nemes Pais Péter (1824 Deák Ferenc CD51) | behajtották a jószágot az erdőkbe is, főként a disznókat, amelyeket azután a tölgyek gazdag makktermése hízlalt kövérekké (1939 Sinkovics István CD43) | a magyar termelő már belföldön sem adhatja el például azt a disznót, amelyet nem az európai szabványnak megfelelő ólban nevelt fel (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’disznóhús’ ❖ A bögrében ételt kever, Kis disznót főz káposztában (1858 Vasárnapi Újság CD56) | olyan, mintha egy hithű zsidó disznót eszik, de azt bakterrel öleti meg (1916 Szász Zoltán CD10) | Kevesebb úgynevezett vörös húst (főleg marha, de a disznó is ebbe a csoportba sorolható) szabad az étrendbe illeszteni (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (pejor) ’〈viselkedésével, cselekedetével undort, viszolygást, ill. felháborodást, dühöt kiváltó ember, kül. férfi megvetést kifejező megnevezéseként v. szidalmazó megszólításaként〉’ ❖ Ah! ha akkor a’ Kriſztus itélö Széke eleibe kellenék az ollyan diſznónak [ti. a részeg embernek] állani (1775 Molnár János 7232025, 53) | Az egyik el-kezdett patvarkodni: Te Szaiha, Te Disznó (1803 Gaal György C1777, 24) | Menj elbocsátlak, szolgálj a’ Királynak, az megjutalmaz én helyettem is. Csóka sirva: Én annak a’ cseh disznónak? (1824–1825 Vörösmarty Mihály 8524399, 121) | – Vén disznó… Hogy ilyen vén embernek több esze nincs (1898 Móra István 8321002, 158) | Nem tudod, te alávaló disznó, hogy a dinnyét el kell adni, le merted szakítani? (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 19) | Disznó! – sikította egy női hang. Valószínűleg a szemérmességét sértették meg az állandó leskelődéssel (1989 Hitel 2015003, 7).

3a. (rég) ’〈szitkozódásban v. bosszúság kif-ére〉’ ❖ no disznó teremtette, ezt az embert az ördög elvitte! (1847 Petőfi Sándor 8366469, 93) | Tyű, disznó teremtette! kiáltott a böllér, itt nem jol van a dolog! (1861 Eredeti népmesék 8306007, 223).

4. (kissé rég, Ját) ’〈kártyában:〉 a legnagyobb értékű lap; ász’ ❖ Disznó a’ játékkártyán (1808 Sándor István C1536, 25) | [Nyalánky a kártyában] olly ügyetlen, hogy társai a disznóval is megbuktatják (1846 Pesti Divatlap C5839, 930) | Dani ímmel-ámmal fölvette a lapját. Disznó volt, tökász (1910 Móricz Zsigmond CD10) | A piros „kétszem” (Dauss, megfelel a mai ásznak, disznónak) (1938 Kolb Jenő CD52).

5. (rég, ritk) ’tintapaca, folt’ ❖ Micsoda disznó az a papiroson, mi? (1857 Vas Gereben 8514013, 39) | hogy kétféle disznók vannak az írásban. Az egyik az, amelyik magától cseppen el a tollból: ez a gyönge lelkű, hülye szájú, bukott ügyű, vigyázatlan írók disznója (1872 Jókai Mór CD18).

II. mn 11A5

1. ’undort, viszolygást kiváltó, rendsz. anális v. szexuális témával kapcs., illetlen, szalonképtelen 〈dolog〉’ ❖ A tanyában nagy ének volt és röhögés a gazda disznó anekdotáin (1913 Babits Mihály CD10) | a szerelmet is megveti (disznó dolognak mondja, undorító disznóságnak) (1956 Füst Milán 9161047, 365) | egy erotomán nő levele, tényleg förtelmes és disznó (1992 Pálfalvi Lajos ford.–Gombrowicz 2016027, 408) | disznó viccek (2007 Mesterházi Mónika ford.–Munro 3233001, 184) | Míg nem tudtam olvasni, a képeket nézegettem, a Diótörőt, Wilhelm Busch rajzait […], egy Villon- és egy Balzac-kötet remek és disznó képeit (2010 Magyar László András 3153008, 804).

2. ’〈(undorító) viselkedésével, cselekedetével felháborodást, dühöt kiváltó személyre v. ilyen személyekből álló csoportra vonatkoztatva〉’ ❖ Micsoda disznó nép ez; mikor az uram mondta ezeket, a fülük dobját se hajtották, most pedig a lelküket ordítják ki (1906–1907 Mikszáth Kálmán 8312014, 140) | Ő volt a vörös pénztárosnő, a disznó díjnoknak legmagasabb, legelérhetetlenebb vágya (1913 Babits Mihály CD10) | ezek mind disznó kommunisták (1933 Nagy Lajos 9472016, 42) | te egy disznó, ganaj individualista vagy (1981 Grendel Lajos 1060002, 106).

2a. ’〈felháborodást, bosszúságot v. megvetést kiváltó dologra vonatkoztatva〉’ ❖ ott vala egy nagy disznó légy (1789 Andrád Sámuel ford. C0616, 20) | felhagyván azzal a disznó mesterséggel [ti. a lopással], becsűletes ember lesz (1817 Czövek István ford. C1237, 65) | ez a disznó jég szörnyen püföl (1846 Kuthy Lajos 8261001, 6).

3. ’(bosszantóan) nagy 〈szerencse〉’ ❖ elbizakodva a tegnapelőtti disznó-szerencséjében (1890 Jókai Mór CD18) | Disznó szerencséjével sokszor elnyerte a beduinok pénzét (1928 Krúdy Gyula CD54) | Disznó szerencséd van, öregem! Neked mindig játszanod kell! (1932 Pintér Ferenc CD10).

III. partikula 0 (biz)

’rettenetesen, nagyon’ ❖ a’ Kelnerek [= pincérek] ... disznó gorombák (1804 Gaal György C1781, 13) | Disznó forró idő! (1844 Petőfi Sándor C3506, 83) | Disznó egészséges egy város ez a Debrecen (1885 Jókai Mór CD18) | csak nem lesz olyan disznó nagy balszerencséje (1912 Ambrus Zoltán CD10).

Ö: anya~, sün~, tövises~, tüskés~, vad~, varacskos~.

UB: -bél, -csorda, -tartás, -tenyésztés.

ÖU: bőr~, kan~, koca~, tengeri~, tövis~, tüske~.

ÖE: ~agyar, ~aprólék, ~csürhe, ~fő, ~ganéj, ~gyomor, ~háj, ~kereskedő, ~legelő, ~orr, ~perzselés, ~piac, ~pörkölés, ~röfögés, ~sódar, ~sörte, ~szőr, ~tenyésztés, ~vályú, ~vásár, ~vér.

Vö. CzF. ~, disznóélet, disznóul; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.