döccen tn ige 1b5
1. (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’〈mozgó jármű (kereke) egyenetlen úton haladva v. vmilyen akadályba ütközve〉 rázódik, zökken’ ❖ az én régi szekerem […] iszonyukat dötzent (1794 Bécsi Magyar Merkurius C0343, 199) | A nehézkes bárka döcczenve megindult (1864 Ágai Adolf ford.–Montépin C0554, 52) | A köveken nagyokat döccentek a kerekek (1917 Krúdy Gyula C2845, 74) | Odébb egy macskatetem hevert az aszfalton, az autók aprót döccentek, mikor átmentek rajta (1997 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’〈vki v. vmi, kül. jármű egyenetlen, gödrös úton, felületen〉 így jut vhova’ ❖ uj kocsijának próbálatlan kereke egy gödörbe döcczenvén, eltört (1846 Kovács Pál² C2767, 257) | a rossz uton, ide-oda billegvén a nagy bárka, majd kátyukba döczczenve, a hármoniát ijedt sikoltozás váltotta fel (1899 Vay Sarolta C4394, 236) | Kerekes lassan lépkedett, fél szemmel a lányon, ahogy a gödröket kerülgeti, s ha mégis kátyúba döccen, fehér blúza alatt gyöngéden megrezzen a melle (1963 Rónay György 9573001, 244).
1b. (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’〈vki v. vmely dolog〉 akadozva halad, ill. haladásában, működésében meg-megakad’ ❖ por és gyászfátyol leng a halott felett, a koporsó nagyokat döccen, míg a kivont kardú gyászhuszárok poros zsebkendővel törlik a csákóról csorgó verejtéket… (1919 Krúdy Gyula CD54) | Ismeretlen előtte az egészséges emberi test felépítése. Ismeretlen […] a rendkívül bonyolult funkciója. S a legismeretlenebb azután az a változás: ha ez a test és ez a funkció döccen – a betegség (1931 Illés Endre CD10) | ily közel élni a földhöz be édes lehet, jó biztonság, megnyugtató. Én döccenek, kóválygok, mint a részeg (1935 Fenyő László CD10) | [a paradicsomok] döccenve buckáznak, mint piros labdák a koponyakövű utca lejtőjén lefelé (1979 Domahidy András 1036003, 175).
1c. (ritk) ’mozgás közben (véletlenül) nekimegy, nekiütődik vminek’ ❖ Boldizsár hátrál előle, vacogó fogakkal, reszkető szájszéllel […] míg Krisztus lábának nem döccen a háta (1947 Hunyady József 9265001, 17).
1d. (átv is) ’〈állapot- v. helyzetváltoztatással vmilyen helyzetbe〉 jut, kerül vki, vmi’ ❖ Vajk az általam szőtt harcz alatt Sírjába döcczent (1837 Horváth Cyrill¹ C2128, 114) | a kecskék elülső lábaikra térdelve fekvésbe döccentették magukat a száraz füvön (1920 Laczkó Géza CD10).
2. (tárgyragos határozóval is) ’〈vers, ritmus stb.〉(vhol) megtörik, ill. 〈(írott) szöveg〉 folyamatosságában elakad, zökken’ ❖ próbáljon akárki ollyan verset léptetni (scándálni) millyet döttzen, mint mikor minden kerékből edgy edgy talpot vesznek-ki (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 451) | a történet hol megszakad és ugrásokat tesz, hol megállapodik és nehezen döccen tovább (1878 Beöthy Zsolt C1021, 47) | Az Arany-sor zeneisége, mint alexandriné, nem döccen és nem romlik akkor se, ha második szótagját rövidnek ejtjük, erős iktussal [= nyomatékkal] az első szótagon: Hosszu haja árnyát (1923 Babits Mihály C0696, 268) | döccen a mondat, megbillen az egyensúly (1935 Illés Endre CD10) | Legfeljebb az Albert-gólok száma változott, csak a „kilencet” nem szerepelt soha a dalban, hiszen a szurkolókban akkor még élt a poézis, döccent volna a szótagszám (1999 Magyar Hírlap CD09).
ÖU: át~, meg~.
Sz: döccenés.
Vö. CzF. döczczen; ÉrtSz.; TESz. döcög; ÉKsz.