döccenő fn 1C
1. ’〈úton való mozgásban, haladásban〉 vkinek, vminek a megakadását, zökkenését okozó dolog, kül. (kisebb) úthiba v. idegen tárgy, ill. az a rázódás, zökkenés, ütődés, amelyet ez okoz’ ❖ ? döccen, döccenő, döccenés (1844 Somogyi Antal C3754, 32) | egy esős novemberben apámat lassan, csaknem léptenként megállva hazavittük: minden döccenő a nyílt sebeken át kínba rezzentette szemráncait (1945 Illyés Gyula 9274069, 20) | Remekül jött a szán, micsoda tél, bár a melegedő hantokon a nyelvharaptató döccenők már a tavasz ölelése (1963 Illyés Gyula 9274055, 237) | ez a vonat nemhogy lassít, kis döccenő után megáll (1999 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’vminek a menetét, megvalósulását akadályozó v. hátráltató tényező, körülmény’ ❖ a háztartás döccenő nélkül ment a maga útján (1933 Nagy Endre CD10) | [a színház és film közötti együttműködés] simán folydogál, apróbb döccenőkkel (1956 Irodalmi Újság okt. 20. C5231, 9) | Nemrég volt egy kis döccenő, amikor a szövetkezetek munkájára a felettes hatóságok néhány szigorú rendelkezést hoztak (1958 Népszabadság dec. 13. C1499, 9) | Az EU-csatlakozás kapcsán várhatóan nem ez lesz az egyetlen döccenő (1996 Figyelő CD2601).
2. ’〈kül. műalkotás szövegében, felépítésében, verselésben, ill. gondolatmenetben:〉 egyenetlenség, elakadás, törés’ ❖ a symmetria is úgy ki van szabva, hogy fele a regénynek e döcczenőn túl, fele innen esik (1860–1861 Arany János C0654, 441) | [Kiss József] költeményeiben sűrűk a döccenők, az olvasónak sokszor át kell váltania az időmértékes ritmust a hangsúlyos menetre, szoknia kell a vegyes sorokhoz (1934 Pintér Jenő CD44) | A gondolatmenetben egy döccenő is van (1987–1988 Kulcsár Péter 2019001, 525) | Egy rész kiemelése a nagy egész összefüggéseiből sohasem problémátlan […]. Az előző fejezet utolsó bekezdésének áthozása a Teleki-kormány időszakát tárgyaló rész első fejezetének élére, csak stilárisan, de nem lényegileg segít át a döccenőn (1994 Tilkovszky Loránt CD58) | nagyon klasszikus formájú, míves költemények, a beszéd darabosságát, döccenőit is formai komponenssé tevő „prózaversek” (1996 Új Könyvek CD29).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.