döccen tn ige 1b5

1. (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’〈mozgó jármű (kereke) egyenetlen úton haladva v. vmilyen akadályba ütközve〉 rázódik, zökken’ ❖ az én régi szekerem […] iszonyukat dötzent (1794 Bécsi Magyar Merkurius C0343, 199) | A nehézkes bárka döcczenve megindult (1864 Ágai Adolf ford.–Montépin C0554, 52) | A köveken nagyokat döccentek a kerekek (1917 Krúdy Gyula C2845, 74) | Odébb egy macskatetem hevert az aszfalton, az autók aprót döccentek, mikor átmentek rajta (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈vki v. vmi, kül. jármű egyenetlen, gödrös úton, felületen〉 így jut vhova’ ❖ uj kocsijának próbálatlan kereke egy gödörbe döcczenvén, eltört (1846 Kovács Pál² C2767, 257) | a rossz uton, ide-oda billegvén a nagy bárka, majd kátyukba döczczenve, a hármoniát ijedt sikoltozás váltotta fel (1899 Vay Sarolta C4394, 236) | Kerekes lassan lépkedett, fél szemmel a lányon, ahogy a gödröket kerülgeti, s ha mégis kátyúba döccen, fehér blúza alatt gyöngéden megrezzen a melle (1963 Rónay György 9573001, 244).

1b. (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’〈vki v. vmely dolog〉 akadozva halad, ill. haladásában, működésében meg-megakad’ ❖ por és gyászfátyol leng a halott felett, a koporsó nagyokat döccen, míg a kivont kardú gyászhuszárok poros zsebkendővel törlik a csákóról csorgó verejtéket… (1919 Krúdy Gyula CD54) | Ismeretlen előtte az egészséges emberi test felépítése. Ismeretlen […] a rendkívül bonyolult funkciója. S a legismeretlenebb azután az a változás: ha ez a test és ez a funkció döccen – a betegség (1931 Illés Endre CD10) | ily közel élni a földhöz be édes lehet, jó biztonság, megnyugtató. Én döccenek, kóválygok, mint a részeg (1935 Fenyő László CD10) | [a paradicsomok] döccenve buckáznak, mint piros labdák a koponyakövű utca lejtőjén lefelé (1979 Domahidy András 1036003, 175).

1c. (ritk) ’mozgás közben (véletlenül) nekimegy, nekiütődik vminek’ ❖ Boldizsár hátrál előle, vacogó fogakkal, reszkető szájszéllel […] míg Krisztus lábának nem döccen a háta (1947 Hunyady József 9265001, 17).

1d. (átv is) ’〈állapot- v. helyzetváltoztatással vmilyen helyzetbe〉 jut, kerül vki, vmi’ ❖ Vajk az általam szőtt harcz alatt Sírjába döcczent (1837 Horváth Cyrill¹ C2128, 114) | a kecskék elülső lábaikra térdelve fekvésbe döccentették magukat a száraz füvön (1920 Laczkó Géza CD10).

2. (tárgyragos határozóval is) ’〈vers, ritmus stb.〉(vhol) megtörik, ill. 〈(írott) szöveg〉 folyamatosságában elakad, zökken’ ❖ próbáljon akárki ollyan verset léptetni (scándálni) millyet döttzen, mint mikor minden kerékből edgy edgy talpot vesznek-ki (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 451) | a történet hol megszakad és ugrásokat tesz, hol megállapodik és nehezen döccen tovább (1878 Beöthy Zsolt C1021, 47) | Az Arany-sor zeneisége, mint alexandriné, nem döccen és nem romlik akkor se, ha második szótagját rövidnek ejtjük, erős iktussal [= nyomatékkal] az első szótagon: Hosszu haja árnyát (1923 Babits Mihály C0696, 268) | döccen a mondat, megbillen az egyensúly (1935 Illés Endre CD10) | Legfeljebb az Albert-gólok száma változott, csak a „kilencet” nem szerepelt soha a dalban, hiszen a szurkolókban akkor még élt a poézis, döccent volna a szótagszám (1999 Magyar Hírlap CD09).

ÖU: át~, meg~.

Sz: döccenés.

Vö. CzF. döczczen; ÉrtSz.; TESz. döcög; ÉKsz.

döccen tárgyatlan ige 1b5
1. (tárgyragos határozóval is) (átv is)
〈mozgó jármű (kereke) egyenetlen úton haladva v. vmilyen akadályba ütközve〉 rázódik, zökken
az én régi szekerem […] iszonyukat dötzent
(1794 Bécsi Magyar Merkurius)
A nehézkes bárka döcczenve megindult
(1864 Ágai Adolf ford.Montépin)
A köveken nagyokat döccentek a kerekek
(1917 Krúdy Gyula)
Odébb egy macskatetem hevert az aszfalton, az autók aprót döccentek, mikor átmentek rajta
(1997 Magyar Hírlap)
1a.
〈vki v. vmi, kül. jármű egyenetlen, gödrös úton, felületen〉 így jut vhova
uj kocsijának próbálatlan kereke egy gödörbe döcczenvén, eltört
(1846 Kovács Pál²)
a rossz uton, ide-oda billegvén a nagy bárka, majd kátyukba döczczenve, a hármoniát ijedt sikoltozás váltotta fel
(1899 Vay Sarolta)
Kerekes lassan lépkedett, fél szemmel a lányon, ahogy a gödröket kerülgeti, s ha mégis kátyúba döccen, fehér blúza alatt gyöngéden megrezzen a melle
(1963 Rónay György)
1b. (tárgyragos határozóval is) (átv is)
〈vki v. vmely dolog〉 akadozva halad, ill. haladásában, működésében meg-megakad
por és gyászfátyol leng a halott felett, a koporsó nagyokat döccen, míg a kivont kardú gyászhuszárok poros zsebkendővel törlik a csákóról csorgó verejtéket…
(1919 Krúdy Gyula)
Ismeretlen előtte az egészséges emberi test felépítése. Ismeretlen […] a rendkívül bonyolult funkciója. S a legismeretlenebb azután az a változás: ha ez a test és ez a funkció döccen – a betegség
(1931 Illés Endre)
ily közel élni a földhöz be édes lehet, jó biztonság, megnyugtató. Én döccenek, kóválygok, mint a részeg
(1935 Fenyő László)
[a paradicsomok] döccenve buckáznak, mint piros labdák a koponyakövű utca lejtőjén lefelé
(1979 Domahidy András)
1c. (ritk)
mozgás közben (véletlenül) nekimegy, nekiütődik vminek
Boldizsár hátrál előle, vacogó fogakkal, reszkető szájszéllel […] míg Krisztus lábának nem döccen a háta
(1947 Hunyady József)
1d. (átv is)
〈állapot- v. helyzetváltoztatással vmilyen helyzetbe〉 jut, kerül vki, vmi
Vajk az általam szőtt harcz alatt Sírjába döcczent
(1837 Horváth Cyrill¹)
a kecskék elülső lábaikra térdelve fekvésbe döccentették magukat a száraz füvön
(1920 Laczkó Géza)
2. (tárgyragos határozóval is)
〈vers, ritmus stb.〉 (vhol) megtörik, ill. (írott) szöveg〉 folyamatosságában elakad, zökken
próbáljon akárki ollyan verset léptetni (scándálni) millyet döttzen, mint mikor minden kerékből edgy edgy talpot vesznek-ki
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
a történet hol megszakad és ugrásokat tesz, hol megállapodik és nehezen döccen tovább
(1878 Beöthy Zsolt)
Az Arany-sor zeneisége, mint alexandriné, nem döccen és nem romlik akkor se, ha második szótagját rövidnek ejtjük, erős iktussal [= nyomatékkal] az első szótagon: Hosszu haja árnyát
(1923 Babits Mihály)
döccen a mondat, megbillen az egyensúly
(1935 Illés Endre)
Legfeljebb az Albert-gólok száma változott, csak a „kilencet” nem szerepelt soha a dalban, hiszen a szurkolókban akkor még élt a poézis, döccent volna a szótagszám
(1999 Magyar Hírlap)
ÖU: átdöccen, megdöccen
Sz: döccenés
Vö. CzF. döczczen; ÉrtSz.; TESz. döcög; ÉKsz.

Beállítások