döcögtet ts ige 5b8 (kissé rég) dörcögtet
1. ’〈járművet, szállítóeszközt〉 vezetés, haladás, használat közben rázkódásra késztet, ráz, zötyögtet vmi, vki’ ❖ Ne döczögtesd a kocsit (1857 Kemény Zsigmond C2608, 231) | a két szürke szomoru koczogásban döczögteté a csézát Almásfalva felé (1861 Zlinszky István C4581, 90) | Dörczögtet. Lassan dörczögteti a vonatot a kis mótor (1911 Magyar Nyelv C5853, 427) | úgy döcögtette a gyerekkocsit, hogy rezgett belé a szoba üvegesajtaja (1941 Nagy István⁴ CD10).
1a. (tárgy n. is) ’〈utast jármű〉(döccenőkkel teli, rázós úton) zötyögve visz, szállít’ ❖ Köpcsényben szekerembe fogott a sváb, s nem a legjobb úton döcögtetett Pozsony felé (1832 Kölcsey Ferenc 8253056, 343) | [a szekér] lassan döczögtetett Kotormány felé (1886 Benedek Elek C0912, 41) | ijedt parasztot döcögtető szekerek (1913 Laczkó Géza CD10).
1b. döcögteti magát ’rázkódó járművön, döccenőkkel teli, rázós úton megy, halad’ ❖ sötét éjig döczögtetik magokat a járáson keresztül kasúl (1838 Athenaeum C0016, 374) | ha városaink némelly utczáin keresztülmegyünk vagy döczögtetjük magunkat (1842 Pesti Hírlap CD61) | Lóháton jött fel Budavárába, s gyalog jött ki belőle. Igaza volt; így hamarább elért a Kárpátok alá, mint ha Tomiczky hintaján döcögtette volna magát (1892 Jókai Mór CD18).
1c. (átv is) ’〈út v. nehezen járható, egyenetlen felület utast v. járművet〉 ráz, lassú, nehézkes haladásra késztet’ ❖ A’ későn beállott tél hóleplét hegyre völgyre terité, ’s a’ különben döczögtető ut is sima hópálya lett (1842 Pesti Hírlap CD61) | Keresztül sima sziken s döczögtető locsogókon, a keserű vizes kút mellett elhajtottak a Szatmáry-telepig (1898–1899 Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny C1507, 70) | Engem nagyon döcögtet az élet (1919 Ady Endre CD10).
2. (ritk) ’〈nevetés (miatt vki) testet, testrészt〉(föl-le) mozgat, rázkódtat’ ❖ – Hehehe! – nevetett a méltóságos úr, kedélyesen döcögtetve az abdomenét [= hasát] (1891 Jókai Mór CD18) | az őrnagy kholerikus nevetésre döczögtette a mellét (1895 Jókai Mór C2329, 71) | [Péterke] kis testét csak ugy döcögtette a kacagás (1927 Móra Ferenc C3205, 70).
2a. (tárgy n. is) (ritk) ’(nevetés közben v. indulattól) szaggatottan mond (ki) vmit’ ❖ [az ifjú] dölyfösen oda döczögteté a szolgabirónak végső véleményét (1881 Jókai Mór C2301, 28) | az öreg cholerikus nevetéssel döczögteté a szót (1884 Jókai Mór C2311, 233) | – Csak hódolatomat akarom kifejezni – mondja döcögtetve, káposztásan, zsírosan, ahogyan torban, lakodalomban, keresztelőn beszélni szoktak a hivatalos személyek, így az esküvői násznagyok is (1928 Krúdy Gyula CD54).
Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.