döglik tn ige 16c8
1. ’〈állat〉(tömegesen, sorra) pusztul, hull’ ❖ Tsongrád-Vármegyébenn a marhák és lovak ſzázanként döglenek, a takarmány nem léte miatt (1780 Magyar Hírmondó 7444003, 184) | [az ún. jávai méregfa körül] minden nővény elvész, s a melly madár reá száll, elszédül, és dögölve bukik le (1845 Hanák János 8180003, 135) | Felötlő, hogy ez évben a barom is szenved a cholerában; különösen a fekete szinü ló és a szarvasmarha döglik benne (1847 Hetilap CD61) | [A tehén] töreken él. Meg szalmán. Éppen, hogy nem döglik éhen (1948 Sarkadi Imre 9586019, 5) | Döglenek a baromfiak Somogy megye néhány községében. Valamiféle fertőzés pusztítja őket (1995 Magyar Hírlap CD09).
1a. (durva, túlzó is) ’〈ember〉(tömegesen, sorra) hal, pusztul’ ❖ [a vármegye nemessége a rablókra és a gyilkosokra] megyen és akkor, a mint irják vala, 450-nt levágva és a Marosba is emezektől bényomattatván, sok döglött (1784 Szabó Pál¹ 7200001, 463) | hitelező és adós mind rakásra döglik (1847 Kuthy Lajos 8261006, 252) | Ti az urakért dögöltök a fronton, mi az urakért döglünk a gyárakban (1919 Szabó Dezső 9623005, 250) | A pénz nagyon kevés volt, majd éhen döglöttem (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. (pejor, durva) ’〈ember, es. állat〉 tétlenül, rendsz. heverészve tölti az idejét, lustálkodik, henyél’ ❖ [a vén pásztor a nyájat] meſzſze nem hajtya, Így a Juhot roſzſzul tartya Maga pedig tſak döglik (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 25) | Döglik. Azaz hever (1851 Magyar közmondások könyve C2993, 92) | [a majom] reggeltől estig vesződik, fut-fárad s mulattatja az uraságokat. Az meg [ti. az oroszlán] döglik (1906 Ambrus Zoltán C0593, 77) | Teltek a napok. […] Nem történt velem semmi különös, melóztam, ittam, szombatonként részt vettem a banketten, vasárnap Editnél döglöttem, lelki és kultúrszöveget hallgatva (1989 Bólya Péter 1023008, 138).
2a. (tárgyragos határozóval is) (biz, tréf) ’ágyban fekszik, pihen v. alszik’ ❖ ? hallod-e Beta! mit dögleſz már annyit, kelly-fel (1793 Simai Kristóf ford.–Weisse C2991, 342) | Alig hogy besetétedett, Gráczián úr nagy fennszóval adta ki a parancsolatot, hogy „minden ember jókor dögleni menjen; mert holnap korán kell kitörülni a szemeinkből az álmot […]” (1881 Jókai Mór C2322, 120) | Este nem kell feketét inni. Le kell feküdni, dögleni reggelig (1963 Rónay György 9573001, 247).
3. (biz) ’rajong, lelkesedik vkiért, vmiért, ill. (szexuálisan) nagyon vonzódik vkihez’ ❖ színházért és élvezetért döglő, futó szerelmi kalandra berendezett régi Pest (1917 Krúdy Gyula CD54) | a kartársért döglenek a nők (1956 Irodalmi Újság okt. 6. C5231, 8) | [a pincér] szertartásosan meghajolt a nő előtt. – Tele van a pali dohánnyal s döglik utánad (1956 Molnár Géza 2005014, 58) | A kilencvenes évek háromtagú sikercsapata hip-hopot játszik, amelyért vagy döglenek, vagy utálják, de senki sem közömbös iránta (1999 Magyar Hírlap CD09).
Ö: be~, bele~, el~, meg~.
ÖU: le~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.