drabális mn 15Atrabális (rég)

1. ’jól megtermett, erős, ill. tagbaszakadt, vaskos, otromba (testalkatú) 〈személy, kül. férfi〉’ ❖ Eggy trabális ember, szint olly rút lelkében, mint pofájában, jobb kezét az ég felé emelvén kiált (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 19) | Téten egy nagyon kemény bánásu mester volt, verhenyeges ábrázatu, magas trabalis termetű, legjobb idejebeli erős ember (1845 Kis János¹ 8240002, 27) | szép, drabális huszárkapitány (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | Bercsényiné trabális elzászi parasztasszony volt (1930 Hevesi András CD10) | Ljubimov koncepciója szerint ön nem a sármos, elegáns Bicska Maxit játszotta, hanem inkább egy drabális fickót (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen személyre valló, rá jellemző, ormótlan 〈test(alkat), termet〉, ill. vele kapcs. 〈dolog〉’ ❖ [Halmaynénak] nem való az egyénisége az ilyen drabális, úgyszólván „mordizom” szerepekhez (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | éneklő, ártatlan hangja volt, mely semmiképen se harmonizált drabális nagy testével (1905 Petelei István C3489, 148) | A magánnyomozó személyleírása: drabális alkat, sötét pillantás, feltűnően zsebre dugott kéz (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk) ’rendkívül nagy méretű, hatalmas, ill. aránytalan(ul nagy), otromba alakú 〈tárgy, dolog〉’ ❖ Minden Amsterdámi templomoknak ajtai felett, trabalis betkkel ezek az igik vagynak fel festve (1795 Magyar Kurír C0327, 297) | leverte a port drabális cipőjéről (1912 Barta Lajos CD10) | [Az amerikai újságíró] elbűvölve nézte asztalomon a drabális csodát, a telefónia hőskorát idéző, ormótlan nyomógombokkal tarkított vörös dobozt, melynek még a hangja is megváltozott, ha megcsörrent a különleges vonal (1998 Magyar Hírlap CD09) | a Sophia Domancich Trio névadója ráadásul a fekete zene „legdrabálisabb” eszközén, zongorán játszik (2000 Figyelő CD2601).

Vö. ÉrtSz. trabális; TESz. trabális; ÉKsz.; ÚMTsz. trabális; IdSz. trabális

drabális melléknév 15A
trabális 15A (rég)
1.
jól megtermett, erős, ill. tagbaszakadt, vaskos, otromba (testalkatú) 〈személy, kül. férfi〉
Eggy trabális ember, szint olly rút lelkében, mint pofájában, jobb kezét az ég felé emelvén kiált
(1806 Kazinczy Ferenc)
Téten egy nagyon kemény bánásu mester volt, verhenyeges ábrázatu, magas trabalis termetű, legjobb idejebeli erős ember
(1845 Kis János¹)
szép, drabális huszárkapitány
(1900 Mikszáth Kálmán)
Bercsényiné trabális elzászi parasztasszony volt
(1930 Hevesi András)
Ljubimov koncepciója szerint ön nem a sármos, elegáns Bicska Maxit játszotta, hanem inkább egy drabális fickót
(1998 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen személyre valló, rá jellemző, ormótlan 〈test(alkat), termet〉, ill. vele kapcs. 〈dolog〉
[Halmaynénak] nem való az egyénisége az ilyen drabális, úgyszólván „mordizom” szerepekhez
(1880 Mikszáth Kálmán)
éneklő, ártatlan hangja volt, mely semmiképen se harmonizált drabális nagy testével
(1905 Petelei István)
A magánnyomozó személyleírása: drabális alkat, sötét pillantás, feltűnően zsebre dugott kéz
(1994 Magyar Hírlap)
2. (ritk)
rendkívül nagy méretű, hatalmas, ill. aránytalan(ul nagy), otromba alakú 〈tárgy, dolog〉
Minden Amsterdámi templomoknak ajtai felett, trabalis betkkel ezek az igik vagynak fel festve
(1795 Magyar Kurír)
leverte a port drabális cipőjéről
(1912 Barta Lajos)
[Az amerikai újságíró] elbűvölve nézte asztalomon a drabális csodát, a telefónia hőskorát idéző, ormótlan nyomógombokkal tarkított vörös dobozt, melynek még a hangja is megváltozott, ha megcsörrent a különleges vonal
(1998 Magyar Hírlap)
a Sophia Domancich Trio névadója ráadásul a fekete zene „legdrabálisabb” eszközén, zongorán játszik
(2000 Figyelő)
Vö. ÉrtSz. trabális; TESz. trabális; ÉKsz.; ÚMTsz. trabális; IdSz. trabális

Beállítások