dugesz (4A) l. dugasz
dugasz fn 4A dugesz (nyj)
1. ’vmely nyílás, kül. palack elzárására szolgáló dugó’ ❖ óldalaslag meg-nyílható dugasz vagyon tsinálva, hogy az valamelly palatzknak a ſzájába ſzinte bé-férjen (1781 Magyar Hírmondó C0269, 715) | a dugasz tölgy (Q. [= Quercus] suber) […] főleg Spanyolországban honos, rugalmas sajátságú kérge adja a dugasznak használt parafát (1845 Hanák János 8180003, 136) | a [gyújtó]lövedék belsejébe erős lángokkal égő gyujtóanyagot tesznek, mely előbb az említett lyukak dugaszait olvasztja el s azután a lyukakon át kicsap s meggyujtja a közelében levő elégethető tárgyakat (1895 PallasLex. CD02) | a pezsgősüvegek dugaszainak puffanását (1925 Krúdy Gyula CD54) | Csapatából az egyik füles-sipkás [fiú] benzineskannát vonszol be, töltik a flaskákat, itatják a dugasznak használt rongyokat (1978 Kabdebó Tamás 9816001, 34).
1a. (ritk) ’vmely nyílásban, járatban felhalmozódott anyag(, amely vminek az útját, áramlását akadályozza)’ ❖ ? ha dugaszt vágtak ellőtte [!], mindjárt ájuldozott (1889 Reviczky Gyula C3627, 28) | Comedo (acne punetata, németül: Mitesser), a faggyúmirigy kivezető csatornájának bedugulása által keletkezett (néha el is genyedő) pattanás, melynek közepén a dugasz fekete pont gyanánt látható (1926 TolnaiÚjLex. C5720, 141) | A bábozodás szintén a menet belsejében történik, a lárva azonban szájából kiválasztott nedvvel előbb elzárja a nyílást, de úgyhogy az elzáró dugasz közepén apró nyílás maradjon a szükséges levegő beáramlására (1933 Az állatok világa ford. CD46).
2. (jelzőként) (tréf v. gúny) ’kicsi, zömök 〈személy〉’ ❖ visszanyomott a forgószékre a zenekar kis dugasz vezére (1976 Tandori Dezső 9703041, 95).
3. (/biz) ’titkos hely, rejtek(hely)’ ❖ Dugaſz: rejtek. Dugaſzban van nála. Dugaſzolni, ſzuſzakolni, rejteni (1792 Kisded szótár C0816, 33) | Vagyont rejt záros hely vagy dugasz előle (1821 Mátyási József 7221009, 198) | Pénztárcát lele, tömve a dolgok fő ruganyával, S bonta dugasszaiból terepély [= terebélyes] bankjegy-lepedőket (1845 Arany János CD01) | a dugaszba eltett aranyak (1872 Jókai Mór CD18) | dugesz: rejtek (1904 Magyar Nyelvőr C5962, 222).
3a. (-ban raggal, hsz-szerűen) (/biz) ’eldugva, szem elől elrejtve, ill. titokban’ ❖ Ugyan hol van még dugaszban azon esztend, melylyben egygy Dictzionárium ilylyen renddel áll el: Frantzolaszmagyar? (1786 Magyar Hírmondó C0274, 846) | Siess, vedd el válogatott gyümltseidet, mellyeket dugaszbann tartogatsz (1793 Bessenyei Sándor ford.–Milton C1105, 218) | Én a’ ki eddig csekély hegedűlésbeli talentomom dugaszban tartom, merő fűl levék (1824 Fáy András¹ C1723, 24) | a pénz az olyan hamis portéka, hogy az nem szeret sokáig dugaszba lenni (1937 Móricz Zsigmond 9462030, 74) | Van dugaszban még néhány ilyen felhasználható barátjuk, aki elvállalja panzióba a macskát (1994 Szántó Piroska 1166004, 267).
4. (Műsz) ’elektromos készülék vezetékének foglalatba erősített, konnektorba dugható vége, dugó’ ❖ A dugaszok kettős vezetőjü (fémbelü) hajlékony zsinórokhoz vannak szerelve (1897 PallasLex. CD02) | A vörösréz húzalokat alaposan tisztára smirglizzük, a fejhallgatóról az esetleges banándugaszokat leszedjük, nehogy a sárgaréz dugaszok zavart keltsenek (1942 Déli Hírlap 2121001, 9) | a használaton kívüli elektromos készülék dugaszát folyton ki kéne húzni a konnektorból (1997 Új Könyvek CD29).
J: dugacs.
Ö: segg~.
ÖU: fülzsír~, védő~.
ÖE: ~cser, ~húzó, ~pénz, ~tölgy.
Sz: dugaszos.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dug; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.