dúlt mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → dúl.

II. mn 12A

1. ’háborús pusztítás v. más erőszakos cselekmény következményeként lerombolt v. felforgatott, szétdúlt, es. kifosztott 〈hely(szín), terület, ország〉’ ❖ nem a’ csatáknak dúlt piaczát énekli enyelgő Múzsám (1802 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2555, 476) | Most a’ dúlt Bihar’ és véres Tisza’ népei jőnek Réz buzogányokkal […]; szemeikben néma boszú ég (1825 Vörösmarty Mihály 8524379, 16) | Czetricz Ulrik maga mellé vevén Sárfi Ferenczet, a győri kapitányt és 12 válogatott lovagot az őrizetből, utaztak a dult országban – a hol már csak zsarátnokok füstölögtek – arrafelé hol a király lova, vele együtt az iszapba elmerült (1857 Vasárnapi Újság CD56) | pusztulóban ásít a távozó rablók után dúlt, kiürült lakásunk (1939 Kálnoky László 9298007, 20) | ágyak összetolva, széles, dúlt terep, testek furcsán kiforgott tagokkal (1983 Esterházy Péter 9129005, 45).

1a. (ritk/vál)(harcban) megölt v. megsebesített 〈személy, csoport stb.〉, ill. sebesült v. megsebzett 〈test(rész)〉’ ❖ a jancsár két félről hullva, rakásra Hal, s dult testével feleit jajdulva takarja (1822 Vörösmarty Mihály CD01) | Látta az ősz bajnok dúlt rendeit esni halomba, ’S nem réműlt veszedelmének közepébe rohanni (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 191) | Az egykor Caesar vére-mosta tőrre Vért ime Brutus dúlt szive ereszt (1886 Kozma Andor C2785, 37) | egy bitó hármas ága mered ég felé nagy ciprusként, s rajta szétmart, dúlt tetem (1923 Laczkó Géza CD10).

1b. ’megrongált, megsérült v. tönkrement 〈tárgy, dolog〉, ill. az ilyenre jellemző 〈állapot〉’ ❖ Ledűlve egy dúlt sánczra (1807 e. Kisfaludy Sándor CD01) | A dult kapúnál vérben A hív eb feküszik, Véres postája annak, Mi ott ben rejtezik (1834 Garay János 8154026, 380) | az egykor fényes kastélyból […] csak romok maradtak fenn, de a két öl szélességet meghaladó alapfalak még ily dúlt állapotukban is mutatják a kastélynak régi korban épültét (1871 Orbán Balázs CD22) | dúlt vasak és kettétört hordók mint a dió, egy szeszélyes gránát könnyed kéjelgését bizonygatják (1915 Szomory Dezső CD10).

2. ’gyötrelmes, megpróbáltatásokkal teli, viszontagságos 〈élet, időszak stb.〉’ ❖ A dunántúli tájak szelíd harmóniáját még sohasem hangolta költő sebzettebb, dúltabb belső életre (1924 Tóth Aladár CD10) | [Villon] vándorlásai, nyomora és dúlt évei tanulságát, hogy valami maradjon belőlük, két tréfás és keserű „végrendelet”-be foglalja (1957 Gyergyai Albert 9202010, 7) | a dúlt történelmű országrész (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. ’olyan 〈személy v. csoport〉, aki (v. amely) felindult, haragos v. bosszús, ill. zaklatott v. felajzott lelkiállapotban van’ ❖ Az emberek összevissza futkostak. Legjobb ismerősök észre sem vették egymást, tulajdon bajukkal levén elfoglalva, a nagy dúlt tömegben (1850 Jókai Mór CD18) | [Paris] dult volt, ijedt. Egyenesen odament Nerohoz és fülébe sugta: – Összeesküvés (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 174) | bejön egy dúlt férfi és azt mondja: „Szent Isten! Megöltem!” (1994 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’ilyen személyre valló, rá jellemző 〈külső, megnyilvánulás, lelkiállapot stb.〉’ ❖ [Máhala] melly dult ábrázattal méne! A’ harag soha nem űlt rettenetesbben homlokán (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 165) | jól esik a dult kebelnek, ha fájdalomban társat lel (1845 Degré Alajos 8100004, 29) | a küszöbön Wessenberg miniszterelnök alakja jelenik meg. Arcza dúlt, melle zihál (1895 Gracza György 8161003, 300) | Agyveleő a szobájában háborgó indulattal, majd mindinkább dúltabb idegzettel, órákig járt föl-alá (1926 Nagy Lajos CD10) | a váratlan szökés, a dúlt lelkiállapot már riasztó jele az idegrendszerét megtámadó betegségnek (1992 Vidor Miklós 2020017, 89).

3b. ’felzaklató, kínzóan nyugtalanító, ill. a zaklatottság légkörét árasztó 〈dolog, időszak, élmény〉’ ❖ borzadva ha érzed az éj közepét, Dúlt álmok után (1836 Kölcsey Ferenc CD01) | jobb lett volna, ha ezt nem kérdezed meg tőlem, aki nők miatt szenvedve, hosszú éveken át csodálkoztam azon, hogy reggel van, és életben vagyok a dúlt éj után (1916 Krúdy Gyula CD54) | Gyuszi szívében dúlt érzések kavarogtak, fájt neki, amit az imént hallott (1918 Berkes Imre Izidor CD10) | Mi a legdöbbenetesebb személyi leleplezés is a törvényes rend puszta hiányához képest? Ami arra késztet […] állami hivatalnokokat, hogy dúlt pártéjszakákon a pontos jogkörükért, a tisztán megfogalmazott felelősségükért kuncsorogjanak (1996 Magyar Hírlap CD09).

4. ’elhanyagolt, gondozatlan v. ápolatlan külsejű 〈személy〉, ill. ahhoz tartozó v. arra jellemző 〈dolog〉’ ❖ Egy agg ember jött koldulni reggel Dúlt hajakkal és őrült szemekkel (1846 Vörösmarty Mihály CD01) | A „koldusok és csavargók poétája” jobban festett volna, ha kissé koldusabban, dúltabb ábrázattal és megviseltebb ruhában jelenik meg (1911 Elek Artúr CD10) | Hazamenet a villamoson kis kültelki lányt pillantottam meg […]. Dult és csapzott volt (1936 Hevesi András 9246003, 100).

4a. ’rendetlen, szétzilálódott, meggyűrődött v. szétszakadt, ill. rendezetlen, összevisszaságot tükröző 〈tárgy v. dolog〉’ ❖ [a harcban halálos fejsérülést szenvedő Arszlán aga] ezelőtt népének lélekadója, most dult rongyaival szomorító váza, keserve (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 23) | A hölgy e percben megszűnt sírni; felállt és letörlé könnyeit […]. Dúlt öltönyét termetéhez lapítá az erős esti szél (1875 Jókai Mór CD18) | borfolt, hamu van a dúlt abroszon (1907 Kosztolányi Dezső CD01) | Mint játékos automata, szökkentek vidám és katonás rendbe dúlt gondolatai (1925 Török Sophie CD10) | Csak ülök a gépem előtt, és kétségbeesve próbálom összerakni, amit érzek. Tudom, hogy az egész írás meglehetősen dúlt (1998 Magyar Hírlap CD09).

4b. (rég) ’szél által felkorbácsolt v. felvert 〈víz(felület), hab〉’ ❖ [a szelek a tengert] tövéből fel-keverik, ’s dúlt habjait a’ partokra kihányják (1810 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C2561, 413) | dult vizek (1915 Ady Endre CD10).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

dúlt melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévdúl
II. melléknév 12A
1.
háborús pusztítás v. más erőszakos cselekmény következményeként lerombolt v. felforgatott, szétdúlt, es. kifosztott 〈hely(szín), terület, ország〉
nem a’ csatáknak dúlt piaczát énekli enyelgő Múzsám
(1802 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
Most a’ dúlt Bihar’ és véres Tisza’ népei jőnek Réz buzogányokkal […]; szemeikben néma boszú ég
(1825 Vörösmarty Mihály)
Czetricz Ulrik maga mellé vevén Sárfi Ferenczet, a győri kapitányt és 12 válogatott lovagot az őrizetből, utaztak a dult országban – a hol már csak zsarátnokok füstölögtek – arrafelé hol a király lova, vele együtt az iszapba elmerült
(1857 Vasárnapi Újság)
pusztulóban ásít a távozó rablók után dúlt, kiürült lakásunk
(1939 Kálnoky László)
ágyak összetolva, széles, dúlt terep, testek furcsán kiforgott tagokkal
(1983 Esterházy Péter)
1a. (ritk/vál)
(harcban) megölt v. megsebesített 〈személy, csoport stb.〉, ill. sebesült v. megsebzett 〈test(rész)
a jancsár két félről hullva, rakásra Hal, s dult testével feleit jajdulva takarja
(1822 Vörösmarty Mihály)
Látta az ősz bajnok dúlt rendeit esni halomba, ’S nem réműlt veszedelmének közepébe rohanni
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Az egykor Caesar vére-mosta tőrre Vért ime Brutus dúlt szive ereszt
(1886 Kozma Andor)
egy bitó hármas ága mered ég felé nagy ciprusként, s rajta szétmart, dúlt tetem
(1923 Laczkó Géza)
1b.
megrongált, megsérült v. tönkrement 〈tárgy, dolog〉, ill. az ilyenre jellemző 〈állapot〉
Ledűlve egy dúlt sánczra
(1807 e. Kisfaludy Sándor)
A dult kapúnál vérben A hív eb feküszik, Véres postája annak, Mi ott ben rejtezik
(1834 Garay János)
az egykor fényes kastélyból […] csak romok maradtak fenn, de a két öl szélességet meghaladó alapfalak még ily dúlt állapotukban is mutatják a kastélynak régi korban épültét
(1871 Orbán Balázs)
dúlt vasak és kettétört hordók mint a dió, egy szeszélyes gránát könnyed kéjelgését bizonygatják
(1915 Szomory Dezső)
2.
gyötrelmes, megpróbáltatásokkal teli, viszontagságos 〈élet, időszak stb.〉
A dunántúli tájak szelíd harmóniáját még sohasem hangolta költő sebzettebb, dúltabb belső életre
(1924 Tóth Aladár)
[Villon] vándorlásai, nyomora és dúlt évei tanulságát, hogy valami maradjon belőlük, két tréfás és keserű „végrendelet”-be foglalja
(1957 Gyergyai Albert)
a dúlt történelmű országrész
(1996 Magyar Hírlap)
3.
olyan 〈személy v. csoport〉, aki (v. amely) felindult, haragos v. bosszús, ill. zaklatott v. felajzott lelkiállapotban van
Az emberek összevissza futkostak. Legjobb ismerősök észre sem vették egymást, tulajdon bajukkal levén elfoglalva, a nagy dúlt tömegben
(1850 Jókai Mór)
[Paris] dult volt, ijedt. Egyenesen odament Nerohoz és fülébe sugta: – Összeesküvés
(1921 Kosztolányi Dezső)
bejön egy dúlt férfi és azt mondja: „Szent Isten! Megöltem!”
(1994 Magyar Hírlap)
3a.
ilyen személyre valló, rá jellemző 〈külső, megnyilvánulás, lelkiállapot stb.〉
[Máhala] melly dult ábrázattal méne! A’ harag soha nem űlt rettenetesbben homlokán
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
jól esik a dult kebelnek, ha fájdalomban társat lel
(1845 Degré Alajos)
a küszöbön Wessenberg miniszterelnök alakja jelenik meg. Arcza dúlt, melle zihál
(1895 Gracza György)
Agyveleő a szobájában háborgó indulattal, majd mindinkább dúltabb idegzettel, órákig járt föl-alá
(1926 Nagy Lajos)
a váratlan szökés, a dúlt lelkiállapot már riasztó jele az idegrendszerét megtámadó betegségnek
(1992 Vidor Miklós)
3b.
felzaklató, kínzóan nyugtalanító, ill. a zaklatottság légkörét árasztó 〈dolog, időszak, élmény〉
borzadva ha érzed az éj közepét, Dúlt álmok után
(1836 Kölcsey Ferenc)
jobb lett volna, ha ezt nem kérdezed meg tőlem, aki nők miatt szenvedve, hosszú éveken át csodálkoztam azon, hogy reggel van, és életben vagyok a dúlt éj után
(1916 Krúdy Gyula)
Gyuszi szívében dúlt érzések kavarogtak, fájt neki, amit az imént hallott
(1918 Berkes Imre Izidor)
Mi a legdöbbenetesebb személyi leleplezés is a törvényes rend puszta hiányához képest? Ami arra késztet […] állami hivatalnokokat, hogy dúlt pártéjszakákon a pontos jogkörükért, a tisztán megfogalmazott felelősségükért kuncsorogjanak
(1996 Magyar Hírlap)
4.
elhanyagolt, gondozatlan v. ápolatlan külsejű 〈személy〉, ill. ahhoz tartozó v. arra jellemző 〈dolog〉
Egy agg ember jött koldulni reggel Dúlt hajakkal és őrült szemekkel
(1846 Vörösmarty Mihály)
A „koldusok és csavargók poétája” jobban festett volna, ha kissé koldusabban, dúltabb ábrázattal és megviseltebb ruhában jelenik meg
(1911 Elek Artúr)
Hazamenet a villamoson kis kültelki lányt pillantottam meg […]. Dult és csapzott volt
(1936 Hevesi András)
4a.
rendetlen, szétzilálódott, meggyűrődött v. szétszakadt, ill. rendezetlen, összevisszaságot tükröző 〈tárgy v. dolog〉
[a harcban halálos fejsérülést szenvedő Arszlán aga] ezelőtt népének lélekadója, most dult rongyaival szomorító váza, keserve
(1822 Vörösmarty Mihály)
A hölgy e percben megszűnt sírni; felállt és letörlé könnyeit […]. Dúlt öltönyét termetéhez lapítá az erős esti szél
(1875 Jókai Mór)
borfolt, hamu van a dúlt abroszon
(1907 Kosztolányi Dezső)
Mint játékos automata, szökkentek vidám és katonás rendbe dúlt gondolatai
(1925 Török Sophie)
Csak ülök a gépem előtt, és kétségbeesve próbálom összerakni, amit érzek. Tudom, hogy az egész írás meglehetősen dúlt
(1998 Magyar Hírlap)
4b. (rég)
szél által felkorbácsolt v. felvert 〈víz(felület), hab〉
[a szelek a tengert] tövéből fel-keverik, ’s dúlt habjait a’ partokra kihányják
(1810 Baróti Szabó Dávid ford.Vergilius)
dult vizek
(1915 Ady Endre)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások