durran tn ige 1a5  durranik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: kissé rég)

1. (tárgyragos határozóval is) ’〈robbanóanyag hirtelen fellobbanás, elégés következtében〉 egyszeri erős, mély hangot ad’ ❖ [a foszfor] egyet durranik (1799 Sándor István C1530, 105) | [egy tudós] egy oly port szándékozik feltalálni, mely ha elsül, akkorát durranik, hogy mind az ötvenkét vármegye meghallja pattanását (1846 Jókai Mór CD18) | durrant a lőpor (1916 Krúdy Gyula CD54) | egy 1600-as évek elején készült úgynevezett déljelző ágyúnapóra, melynek gyűjtőlencséjére ha pontban tizenkettőkor rásüt a nap, akkor meggyújtja a gyújtólyukban elhelyezett puskaport, ami nagyot durran, jelezve, itt a dél (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (tárgyragos határozóval is) ’〈robbanóanyagot tartalmazó gránát, petárda stb.〉 szétrobbanva ilyen hangot ad’ ❖ a petárda akkorát durrant, hogy azt Bécsben is meg kellett hallani (1924 Krúdy Gyula CD54) | az utcákon dörgő fegyverek, durranó gránátok (1997 Magyar Hírlap CD09).

1b. (tárgyragos határozóval is) ’〈tűzfegyver〉 elsülve (és lövedékét vhova elrepítve) ilyen hangot ad’ ❖ egynehány ágyúk durrantak a’ Frantzia El-seregre (1808 Farkas Ferenc ford. C1696, 92) | Egy pisztoly csattant, a másik durrant (1846 Petőfi Sándor 8366445, 31) | A vár ágyúi csak néha durrantak s akkor is nem Pest felé (1896–1898 Gracza György CD45) | A puska kettőt durrant egymásután (1905 Eötvös Károly 8127002, 39) | kicsi pisztolya volt neki [ti. a vezérkari őrnagynak], mire Dorner észrevette, mán kettőt durrant (1964 Cseres Tibor 9088001, 132).

2. (tárgyragos határozóval is) ’〈nyomás alatt levő gázt v. folyadékot tartalmazó üveg, ballon stb., ill. az azt elzáró eszköz a gáz v. folyadék hirtelen kiáramlásakor〉 egyszeri éles, pukkanó hangot ad’ ❖ nem durrant a szerencsétlen [pezsgősüveg] (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Még hordták az italt kosarastul s a súlyos üvegek mind kihámozódtak a szalmahüvelyből. Egy-egy dugó durrant a csöndben (1910 Szomory Dezső CD10) | Nem durrant a lufi (1999 Figyelő CD2601).

3. (tárgyragos határozóval is) ’〈vmihez ütődő, verődő tárgy az érintkezés pillanatában〉 nagyon erős, (tompán) csattanó hangot ad’ ❖ durranva vágódik be Zrínyi mögött a nehéz ajtó (1913 Laczkó Géza CD10) | [a pap a levélnehezéket] belevágta az ajtóba, ahogy csak bírta, olyan erővel. A bronzdarab nagyot durrant az ajtón (1917 Móricz Zsigmond CD10) | Akkorákat durran [az asztal], úgy rávernek [kártyázás közben], hogy a portásfülkéig hangzik (1962 Népszabadság nov. 10. C4814, 6).

3a. (tárgyragos határozóval is) ’〈ostor〉 erős, élesen csattanó hangot ad’ ❖ Csak így durranik nagyot [a karikás ostor] (1911 Malonyay Dezső 8292034, 229) | Tetszett a kanász hatalmasat durranó ustora, rekedt hangja, csupaszőr kutyája (1975 Csoóri Sándor 2042052, 85).

4. (rég) ’〈történet, elbeszélés stb.〉 váratlan fordulattal, csattanóval végződik’ ❖ [Sancho] csak azt várja be, mire durran urának e mostani utazása (1874 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1976, 95) | Hans Pukk vadul durranó vicczeire azonban mindig félrehuzza szintelen ajaka szélét (1899 Abonyi Árpád C0482, 157) | A történet mondanivalójának szavakba foglalására – mintegy záradékul – nincs is szükség: „fő, hogy durranik a vége”, mint egy Zenta környéki idős parasztember mondotta (1988 Magyar néprajz CD47).

5. (tárgyragos határozóval is) ’〈vminek a megjelenése, bemutatása〉 nagy hatást, feltűnést kelt(ve sikert arat)’ ❖ A Nap! – durrant és déli villámlásként kápráztatott a pesti nappali órákban egy újság címe (1933 Krúdy Gyula CD54) | Az elmúlt években egyedül Friderikusz műsora „durrant” igazán – azt nézték, arról beszéltek –, de már annak sincs olyan hatása, mint két évvel ezelőtt (1996 Magyar Hírlap CD09) | A Peugeot nóvuma [újdonsága] például nagyot durrant az autópiacon (1997 Figyelő CD2601).

6. (rég) ’〈viharfelhős égbolt, villámlás〉 erős, dörrenő, csattanó hangot ad’ ❖ Akkor egyſzeribe durranak az egek, Bé húzzák az eget a’ ſetét fellegek (1792 Sándor István ford.–Ovidius C3668, 21) | Menykő ámbár durran; De nem érzem ütését (1825 Erdélyi János¹ C1626, 26).

7. (ritk) ’haragosan ráförmed vkire’ ❖ Engem ne tanitson! – durrant rám a gróf (1913 Gárdonyi Géza C1850, 79).

Ö: be~, el~, ki~, szét~.

ÖU: fel~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. durrog; ÉKsz.