dühödött (12C) l. dühödt

dühödt mn-i ign és mn  dühödött (rég)

I. mn-i ign → dühödik.

II. mn 12C (vál)

1. ’mérges, haragos, ill. indulatosan ellenséges 〈személy, csoport〉’ ❖ a’ dühödt ellenséggel Száll tsata piattzára (1791 Szentjóbi Szabó László C3958, 102) | Hok-tah dühödt volt, hogy hajitásait olly ügyesen ki tudta kerülni ez asszony (1856 Vasárnapi Újság CD56) | úgy gyülekeztek, mint kaszás parasztok, Dühödt munkások, lázadt béresek (1943 e. Pásztor Béla 9520010, 33) | [Leonhard bácsi,] ha nem kap rögtön asztalt, dühödten kivágtat, és órákig ácsorog egy játékosbolt előtt (1969 Mándy Iván 9420026, 195) | a dühödt tömegből kirobbant a vad üvöltés (1989 Börtön volt a hazám 1024001, 22).

1a. ’harag, ill. ellenséges indulat jeleit mutató 〈arc, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ dühödött hangon szólítja Huron (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 118) | dühödt arcok jelennek meg, kardok, handzsárok villogása látszik (1850 Jókai Mór CD18) | A koldus körülnézett olyan dühödt szemmel, hogy a körülötte állók utat engedtek neki ösztönösen (1921 Moly Tamás CD10) | legalább a szellem embereinek a körében másképpen gondolkodnak a nyugati magyar irodalom művelőiről, mint a napi sajtó és a dühödt propaganda (1985 Borbándi Gyula 9811007, 155) | A tüntetők dühödt füttykoncertet rendezve távoztak a Parlament elől (1995 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’szenvedélyesen ellenséges 〈állapot, indulat〉’ ❖ mi dühödött állapot ez itt a’ házomnál? (1793 Simai Kristóf ford.–Weisse C2991, 321) | iskolai tanulók csapatostul kezdenek egymással hadakozni, mint legközelebb a brassai vargák és timárok s az enyedi diákok, és vagynak, kikre nézve e dühödt hangulat kívánatos (1853 Jókai Mór CD18) | képtelen voltam magyarázatot találni arra a dühödt ellenszenvre, ami ott vonaglott bennem (1974 Munkácsi Miklós 2025025, 599).

2. ’felbőszült, fékevesztett 〈állat〉, ill. ilyen állatokból álló 〈csapat〉’ ❖ dühött darás nyáj [= darázsraj] (1796 Etédi Sós Márton 7094002, 163) | az éhségtől dühödt farkasok, valamelly ló nyakába csimpészkedve, inkább agyon hagyják magokat rugdalni, vagdalni, semhogy a megcsipett zsákmányt fogaik közől elbocsátanák (1854 Vasárnapi Újság CD56) | A húrhoz illesztette a vesszőt és hegyét lassan a dühödten bömbölő medve nyaka felé fordította (1937 Szentiványi Jenő 1145004, 218) | a fekete mén dühödten tombolt (1973 Gerelyes Endre 9185001, 89).

2a. (rég, Orvos is) ’veszettségben szenvedő 〈állat〉’ ❖ Tizenketdik Réſz. A’ dühött eb maráſáról (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, [)()()(3v]) | a’ farkas maga-is dühödt vólt (1787 Mátyus István 7222021, 161) | az orvos elősorolta a dühödés előjeleit, […] azt is, hogy a dühött állat nem szenvedheti a vizet (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Ráugrott a dühödt eb, ugy marta meg (1888 Almanach 1889-re C0005, 175).

3. (rég) ’ön- és közveszélyes állapotában gátlástalanul tomboló, őrjöngő 〈elmebeteg személy〉’ ❖ mint meg őrült dühödött ember széles kardgyát forgattya (1791 Laczkovics János 7033001, 152) | Nehéz fáradsággal ismét eſzére hozták tet [ti. a fájdalmába beleőrült, öngyilkosságot megkísérlő leányt]; de mivel dühödött maradott, ſtrázsákat kellett melléje állítani (1793 Szűts István ford.–Naubert C4078, 308) | mindent gondoltunk, hanem azt az egyet nem, hogy meg hagyjuk magunkat kötözni, mint a dühödt embert szokták (1864 Zilahy Károly 8539018, 120).

4. ’pusztító erejű, tomboló 〈(természeti) jelenség, folyamat〉’ ❖ A’ dühödtt éjszaki szél (1792 Aszalai János ford.–Lessing C3779, 86) | kifeszítteté minden vitorláját, s a legdühödtebb viharra [bízta magát] (1858 Jókai Mór C2249, 40) | menekvő lakosok zűrzavaros zsibaja hangzik a dühödt ágyúdörgésen át (1931 Sárközi György 9587012, 310) | Csak az ilyen dühödt fájdalom oldotta ki a szenvedést, erre az asszony megijedt, megenyhült, gyógyított és gyógyult (1963 Móricz Virág 9461001, 279).

4a. ’féktelenül megnyilvánuló’ ❖ dühödt ſzerelemre öſztönöz ert (1787 Mátyus István C3068, 451) | [két napot] Széphalmon töltöttem s dühödt örömem vala Bohógyinkat láthatni (1815 Szemere Pál C3950, 190) | Ráharapott a nyelvére, hogy dühödt elkeseredésében valami gorombát ne mondjon (1937 Egri Viktor 9119001, 12) | [az erőszakkal és a szexualitással] való szembenézés hol zavarhoz, hol – többnyire – dühödt elutasításhoz vezet (1992 Báron György 2010006, 31).

5. (vál) ’vmely tevékenység végzésében, ill. vmely minőségében, tulajdonságában féktelen, elszánt(, elkötelezett) 〈személy〉’ ❖ Idealista mind a’ kettő, és a’ nyelv’ dolgában még is dühödt követője az Empiricusoknak (1814 Kazinczy Ferenc C2565, 135) | Dühödt tisztelőd (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | Dühödten és sokat rajzoltam akkor és Jacques bácsi mindig megnézte és megdicsérte a rajzaimat (1939 Radnóti Miklós 9543003, 29) | az Öreg dühödt vadrealistaként szinte minden falevelet, minden fűszálat külön megfestett [a képeken] (1983 Balla László 1010015, 67).

6. (rég, biz) ’〈keserűen indulatos beszédben:〉 átkozott, istenverte’ ❖ Jaj! ki dühödt dolog ez, hartztzal közelítni halálát: A’ nélkül is idébb lépdegel, el se kerl (1773 Révai Miklós ford.–Tibullus 7283001, 8) | O áldott terméſzet! útadat veſztetted, Mikor ezt a’ dühdt tsodát teremtetted (1787 Révai Miklós C3358, [XII]) | hát a Piku mit dógozik ebbe a döhödött melegbe? (1873 Magyar Nyelvőr C5940, 138) | Úgy néztek ránk, mint a rablógyilkos családjára. […] Hiába mondtam neki, hogy színét se láttam én annak a dühödött gépnek, az isten pusztítsa el, valahol egy van (1932 Móricz Zsigmond CD10).

J: dühös.

Vö. CzF. ~, dühödten; ÉrtSz.; SzT. ~, dühödten; ÚMTsz.; ÉKsz.².