édesedik tn ige 12b

1. (átv is) ’lassan, fokozatosan édes(ebb) ízűvé válik’ ❖ édesedik a’ nemes szív sugta de a’ kormányzó ész irányozta cselekedetnek gyümölcse (1841 Széchenyi István CD1501) | csöpp szőlőszemnek születtem, mely a nagy naptól édesedve romlott (1914–1916 Babits Mihály CD01) | [A dinnyekertészek] őszig a földbe vájt kunyhókban élnek, őrzik az érő, édesedő mezei gyümölcsöket (1958 Magyar Nemzet máj. 15. C0354, 4).

1a. (Föld) ’〈tenger(víz)〉 sós jellegéből veszít, édesvízzé, ill. édesvizűvé válik’ ❖ A harmadidőszak derekától kezdve egyre jobban édesedik a középeurópai medencék tengere (1929 TolnaiÚjLex. C5731, 47) | [10–12 millió évvel ezelőtt] az Európa keleti részét borító tenger elzáródott az óceántól és a beömlő folyók által fokozatosan édesedett (1998 Természet Világa CD50) | a tóvá édesedett, majd folyamatosan feltöltődött Pannon-(bel)tenger (2000 Srágli Lajos–Vándor László CD36).

2. (irod)(enyhül, mérséklődik, és) fokozatosan kellemessé v. egyre kellemesebbé válik, ill. ezáltal vmilyenné v. vmivé alakul vmi’ ❖ Édeſedik minden gondtól üres andalodáſa (1789 Mindenes Gyűjtemény C0367, 197) | Erzi [!] édesedni vállain az igát (1806 Teleki László¹ 8472006, 174) | most már az ő haragja is mosolyba édesedett (1925 Móra Ferenc 9459026, 79) | édesedik gyötrelmed parazsa (1971 Orbán Ottó 9492001, 5).

3. (kül. szem. nm-i vonzat esetén) vkihez v. vmihez édesedik (/irod) ’〈közömbös v. ellenszenves személyhez, csoporthoz, ill. idegennek, szokatlannak érzett dologhoz〉 fokozatosan hozzászokik, alkalmazkodik, és ezáltal lassan megkedveli, megszereti’ ❖ ritka [az olyan rabszolga,] a’ ki azután-is [ti. miután kiváltotta magát] el-hadja az urát, ſzolgállya azután-is; annyira hozzájok édeſednek (1783 Molnár János C0292, 161) | [úgy bánjunk a horvátokkal, hogy] tökélletesen hozzánk édesedjenek (1806 Teleki László¹ 8472006, 174) | [a nemzet] csak Geiza alatt kezdett egy kissé szelídülni s a keresztyén valláshoz édesedni (1858 Arany János C6504, 448) | egy kicsit meghalsz: a halálhoz édesedel (1956 Nagy László² 9473055, 104) | Ha nem vagy egyedül, hozzád édesedik Rodostó (1979 Domahidy András 1036002, 131).

3a. vminek édesedik (rég) ’〈idegennek, szokatlannak v. kellemetlennek érzett dologhoz〉 fokozatosan hozzászokik, alkalmazkodik, és ezáltal lassan megkedveli, megszereti’ ❖ [a csalinak használt műmadár] tollaji alá nádmézzel egyelített tyuk-húst tömögetnek: hogy [a ragadozó madár] annak édesedvén, hasonló jó ízü falatot véllyen a’ valóságos madáron-is (1775 Molnár János C3198, 193) | a’ maga meghúzáſa ſzükséges az ez erkltsnek édeſedett emberben (1783 Benyák Bernát ford.–Brueys C0978, 117).

Ö: bele~, hozzá~, ki~, oda~, össze~.

ÖU: meg~, neki~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. édes; ÉKsz.; SzT.

édesedik tárgyatlan ige 12b
1. (átv is)
lassan, fokozatosan édes(ebb) ízűvé válik
édesedik a’ nemes szív sugta de a’ kormányzó ész irányozta cselekedetnek gyümölcse
(1841 Széchenyi István)
csöpp szőlőszemnek születtem, mely a nagy naptól édesedve romlott
(1914–1916 Babits Mihály)
[A dinnyekertészek] őszig a földbe vájt kunyhókban élnek, őrzik az érő, édesedő mezei gyümölcsöket
(1958 Magyar Nemzet máj. 15.)
1a. (Föld)
〈tenger(víz) sós jellegéből veszít, édesvízzé, ill. édesvizűvé válik
A harmadidőszak derekától kezdve egyre jobban édesedik a középeurópai medencék tengere
(1929 TolnaiÚjLex.)
[10–12 millió évvel ezelőtt] az Európa keleti részét borító tenger elzáródott az óceántól és a beömlő folyók által fokozatosan édesedett
(1998 Természet Világa)
a tóvá édesedett, majd folyamatosan feltöltődött Pannon-(bel)tenger
(2000 Srágli Lajos–Vándor László)
2. (irod)
(enyhül, mérséklődik, és) fokozatosan kellemessé v. egyre kellemesebbé válik, ill. ezáltal vmilyenné v. vmivé alakul vmi
Édeſedik minden gondtól üres andalodáſa
(1789 Mindenes Gyűjtemény)
Erzi [!] édesedni vállain az igát
(1806 Teleki László¹)
most már az ő haragja is mosolyba édesedett
(1925 Móra Ferenc)
édesedik gyötrelmed parazsa
(1971 Orbán Ottó)
3. (kül. szem. nm-i vonzat esetén) vkihez v. vmihez édesedik (/irod)
〈közömbös v. ellenszenves személyhez, csoporthoz, ill. idegennek, szokatlannak érzett dologhoz〉 fokozatosan hozzászokik, alkalmazkodik, és ezáltal lassan megkedveli, megszereti
ritka [az olyan rabszolga,] a’ ki azután-is [ti. miután kiváltotta magát] el-hadja az urát, ſzolgállya azután-is; annyira hozzájok édeſednek
(1783 Molnár János)
[úgy bánjunk a horvátokkal, hogy] tökélletesen hozzánk édesedjenek
(1806 Teleki László¹)
[a nemzet] csak Geiza alatt kezdett egy kissé szelídülni s a keresztyén valláshoz édesedni
(1858 Arany János)
egy kicsit meghalsz: a halálhoz édesedel
(1956 Nagy László²)
Ha nem vagy egyedül, hozzád édesedik Rodostó
(1979 Domahidy András)
3a. vminek édesedik (rég)
〈idegennek, szokatlannak v. kellemetlennek érzett dologhoz〉 fokozatosan hozzászokik, alkalmazkodik, és ezáltal lassan megkedveli, megszereti
[a csalinak használt műmadár] tollaji alá nádmézzel egyelített tyuk-húst tömögetnek: hogy [a ragadozó madár] annak édesedvén, hasonló jó ízü falatot véllyen a’ valóságos madáron-is
(1775 Molnár János)
a’ maga meghúzáſa ſzükséges az ez erkltsnek édeſedett emberben
(1783 Benyák Bernát ford.Brueys)
ÖU: megédesedik, nekiédesedik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. édes; ÉKsz.; SzT.

Beállítások