egyetértő mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → egyetért.

II. mn 17C2

1. ’békés, harmonikus, ellentétektől mentes 〈viszony〉, ill. vkivel v. egymással ilyen viszonyban levő 〈személy v. pár, csoport〉’ ❖ Kriſtusnak kedveſsebb négy tanitványi, ketten ketten testvér Atyafiak voltak; […] és azon egy társaságban ſzeretettel egyet értö emberek voltak (1772 Vajda Sámuel 7365001, 139) | Zoltán, III. fejedelem 907–947. tizen egy esztends korában lett ura az országnak, mellynek […] ers oszlopí valának a’ bátor és egygyetért hazafiak (1808 Virág Benedek 8522054, 32) | Lajos unokatestvérünk családjával nem valánk oly kedélyes egyetértő viszonyban, mint Andor bátyánkkal (1887 e. Podmaniczky Frigyes 8370002, 131) | volt kettejük között nézeteltérés, de hangsúlyozta, hogy ez nem volt többet jelentő, mint azok a nézeteltérések, amelyeket a legegyetértőbb házaspár se kerülhet ki (1911 Ambrus Zoltán 9006002, 41) | Úgy látszik, hiába csillapodtak a belső ellentétek, lett külsőleg egységesebb, egyetértőbb a koalíció, mégsem egészen úgy működik, mint egy igazi koalíció (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. ’egyetértést, helyeslést, ill. jóváhagyást, beleegyezést kifejező, azt tükröző 〈megnyilvánulás, megnyilatkozás〉’ ❖ Öſzve vetett válakkal, egy ſzívvel ſzajjal, egyet-ért akarattal, tele torokkal hathatós ervel, ſzóljunk annakokáért Hazafiak! (1790 Szacsvay Sándor 7301005, 14) | A marquisné egyetértő pillantást váltott a jegyzővel (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536002, 123) | Egymásra néztek és egyetértőleg bólintottak (1895 Zempléni P. Gyula ford.–Zola 8536004, 5) | Egyetértő, helyeslő morajlás fogadta Attila szavait (1912 e. Fáy András² 8139005, 99) | a Református Egyház zsinati határozata csak akkor támogatja az iskolaindítást, ha az iskola ahhoz az önkormányzat egyetértő nyilatkozatát bírja (1992 Nagy Péter Tibor 2058002, 179) | Főként semleges – részben egyetértő – válaszok születtek arra a feltételezésre, mely szerint a rejtett gazdaság aránya Magyarországon nem jelentősebb, mint másutt (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. (-leg raggal, hsz-szerűen) ’külön- v. ellenvélemény nélkül, egyhangúlag’ ❖ Alderman Combé a’ London Repraesentánsainak azt az Instructiót ajánlatta, hogy a’ Bill [= törvényjavaslat] ellen lennének egyet értleg (1795 Magyar Kurír 7446110, 809) | Az itélő birák egyetértőleg a dalnoknak itélték a pályakoszorút (1846 Pesti Divatlap C5838, 67) | Ezen egyetértőleg elfogadott inditványok után a községtanács elhatározta: intéztessék üdvözlet […] Magyarország kanczellárjához (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Megbeszélést tartanak Budapest vezetői és az illetékes miniszterek a világkiállításról, amelynek központjául egyetértőleg javasolják a lágymányosi hídtól északra fekvő területet (1991 Tények könyve CD37).

4. (-leg, ritk. -en raggal, hsz-szerűen) (kissé rég) ’egyformán, egységesen, kivétel nélkül’ ❖ A’ nőhajók eleinte egyetértőleg befelé kezdének haladni, hogy nagyobb tért nyerjenek a’ kikerülésre; de a’ mint egyiknek vagy másiknak ügyesebb hajósa volt, előbbre suhantak ’s a’ sor szakadozni kezdett (1837 Vörösmarty Mihály 8524423, 107) | a közös hazafiúi lelkesedésben egyetértőleg mindannyian a nagy német műveltségi forrásból merítettek erőt (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Valamennyi északamerikai szakíró, aki a rézharkályt saját hazájában megfigyelte, egyetértően azt állítja, hogy úgy szokásai, viselkedése, életmódja, hangja, mint tápláléka meg szaporodási viszonyai tekintetében szakasztott mása az aranyküllőnek (1933 Az állatok világa ford. CD46).

Vö. CzF. ~, egyetértőleg; SzT. ~, egyetértőleg

egyetértő melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévegyetért
II. melléknév 17C2
1.
békés, harmonikus, ellentétektől mentes 〈viszony〉, ill. vkivel v. egymással ilyen viszonyban levő 〈személy v. pár, csoport〉
Kriſtusnak kedveſsebb négy tanitványi, ketten ketten testvér Atyafiak voltak; […] és azon egy társaságban ſzeretettel egyet értö emberek voltak
(1772 Vajda Sámuel)
Zoltán, III. fejedelem 907–947. tizen egy esztends korában lett ura az országnak, mellynek […] ers oszlopí valának a’ bátor és egygyetért hazafiak
(1808 Virág Benedek)
Lajos unokatestvérünk családjával nem valánk oly kedélyes egyetértő viszonyban, mint Andor bátyánkkal
(1887 e. Podmaniczky Frigyes)
volt kettejük között nézeteltérés, de hangsúlyozta, hogy ez nem volt többet jelentő, mint azok a nézeteltérések, amelyeket a legegyetértőbb házaspár se kerülhet ki
(1911 Ambrus Zoltán)
Úgy látszik, hiába csillapodtak a belső ellentétek, lett külsőleg egységesebb, egyetértőbb a koalíció, mégsem egészen úgy működik, mint egy igazi koalíció
(1995 Magyar Hírlap)
2.
egyetértést, helyeslést, ill. jóváhagyást, beleegyezést kifejező, azt tükröző 〈megnyilvánulás, megnyilatkozás〉
Öſzve vetett válakkal, egy ſzívvel ſzajjal, egyet-ért akarattal, tele torokkal hathatós ervel, ſzóljunk annakokáért Hazafiak!
(1790 Szacsvay Sándor)
A marquisné egyetértő pillantást váltott a jegyzővel
(1891 Zempléni P. Gyula ford.Ohnet)
Egymásra néztek és egyetértőleg bólintottak
(1895 Zempléni P. Gyula ford.Zola)
Egyetértő, helyeslő morajlás fogadta Attila szavait
(1912 e. Fáy András²)
a Református Egyház zsinati határozata csak akkor támogatja az iskolaindítást, ha az iskola ahhoz az önkormányzat egyetértő nyilatkozatát bírja
(1992 Nagy Péter Tibor)
Főként semleges – részben egyetértő – válaszok születtek arra a feltételezésre, mely szerint a rejtett gazdaság aránya Magyarországon nem jelentősebb, mint másutt
(2000 Magyar Hírlap)
3. (-leg raggal, hsz-szerűen)
külön- v. ellenvélemény nélkül, egyhangúlag
Alderman Combé a’ London Repraesentánsainak azt az Instructiót ajánlatta, hogy a’ Bill [= törvényjavaslat] ellen lennének egyet értleg
(1795 Magyar Kurír)
Az itélő birák egyetértőleg a dalnoknak itélték a pályakoszorút
(1846 Pesti Divatlap)
Ezen egyetértőleg elfogadott inditványok után a községtanács elhatározta: intéztessék üdvözlet […] Magyarország kanczellárjához
(1860 Vasárnapi Újság)
Megbeszélést tartanak Budapest vezetői és az illetékes miniszterek a világkiállításról, amelynek központjául egyetértőleg javasolják a lágymányosi hídtól északra fekvő területet
(1991 Tények könyve)
4. (-leg, ritk. -en raggal, hsz-szerűen) (kissé rég)
egyformán, egységesen, kivétel nélkül
A’ nőhajók eleinte egyetértőleg befelé kezdének haladni, hogy nagyobb tért nyerjenek a’ kikerülésre; de a’ mint egyiknek vagy másiknak ügyesebb hajósa volt, előbbre suhantak ’s a’ sor szakadozni kezdett
(1837 Vörösmarty Mihály)
a közös hazafiúi lelkesedésben egyetértőleg mindannyian a nagy német műveltségi forrásból merítettek erőt
(1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Valamennyi északamerikai szakíró, aki a rézharkályt saját hazájában megfigyelte, egyetértően azt állítja, hogy úgy szokásai, viselkedése, életmódja, hangja, mint tápláléka meg szaporodási viszonyai tekintetében szakasztott mása az aranyküllőnek
(1933 Az állatok világa ford.)
Vö. CzF. ~, egyetértőleg; SzT. ~, egyetértőleg

Beállítások