ékesítés fn 4B
1. ’az ékesít igével kifejezett cselekvés, folyamat’ ❖ A’ Nemes Magyar Nemzet, elejétl fogva, diadalmas fegyverének inkább, mint nyelvének pallérozásában ’s ékeſitésében tartotta ditsſségét (1774 Báróczi Sándor 7031007, [XII]).
2. (rég) ’〈építészetben, iparművészetben stb.:〉 díszítés céljából haszn. elem, motívum v. kellék, ill. vmely épület v. tárgy ilyen szerepű részlete(inek az összessége)’ ❖ A’ Templom ujj, és még egéſzen nem volt kéſzen ekkor, mivel némelly Oltárok, és belsö ékesittések hibáztak benne (1796 Teleki Domokos¹ C4105, 63) | Legválogatottabb növények vannak helyezve a szoba ékesitéseül (1855 Győry Vilmos 8170013, 24) | Az edény ékesitése zománczozott rubin levelü és gyöngy-gyümölcsü ágazatból áll, mellyet a dombor művek hajlott oszlopok alakjában vesznek körül (1857 Vasárnapi Újság CD56) | A felső lapszéli ékesítések alatt, capitalis inscriptióval kezdődik a codex első könyve (1877 Magyar Könyvszemle CD40).
2a. (kissé rég, Irodt) ’〈irodalmi műben:〉 díszítés céljából alkalmazott motívum, stilisztikai v. formai eszköz, ill. azok összessége’ ❖ a’ költészeti ékesítések közzé, és így az Oratoriára (szónokságra) kell a’ hasonlítgatást hagyni, mikor már félre nem vezeti a’ megerősödött itéletű okoskodót (1836 e. Sasku Károly 8562001, 27) | [A szónoki beszédben] a díszesebb bővítést ékesítés-nek is nevezik (exornatio), melynek eszközei közé a példák, adomák, mesék, közmondások, idézetek, szinonimák stb. is tartoznak (1893 PallasLex. CD02) | A látható kedvtelés, amivel [Szép Ernő] egy-egy cikkében új meg új ékesítésekkel fonja át meg át mondatait és témáit, bizonyos szeszélyesen hajladozó, bizarr-zsúfoltságú előadást eredményez (1916 Tóth Árpád CD10).
2b. (Zene) ’gyakr. az előadó által rögtönzött, díszítő jellegű hangok együttese’ ❖ ? Ornamenta. Ékesítések (1818 Verseghy Ferenc C4415, 376) | melizmatikus ékesítések épp ugy előfordulnak az éneknél, mint a hangszerek által előadni szokott dallamoknál (1896 PallasLex. CD02) | Ékesitések (ékitések, ornamensek, […]), oly cifrázatok, dallambeli diszitések, melyek nem tartoznak szorosan hozzá a szólam dallammenetéhez, csak hajlékonyabbá és aláhuzottabbá, a 17–18. századbeli izlés szerint pedig kellemesebbé, dekorativabbá teszik azt (1930 ZeneiLex. CD49) | a XVI–XVIII. század [zenei] elmélet-írói közül többen is megpróbálták írásba foglalni e gyakorlatból ismert ékesítéseket (1972 Borsai Ilona 2057024, 318).
J: díszítés.
Vö. CzF. ékesítés · ékesités; ÉKsz.; SzT.