ékesítés fn 4B

1. ’az ékesít igével kifejezett cselekvés, folyamat’ ❖ A’ Nemes Magyar Nemzet, elejétl fogva, diadalmas fegyverének inkább, mint nyelvének pallérozásában ’s ékeſitésében tartotta ditsſségét (1774 Báróczi Sándor 7031007, [XII]).

2. (rég) ’〈építészetben, iparművészetben stb.:〉 díszítés céljából haszn. elem, motívum v. kellék, ill. vmely épület v. tárgy ilyen szerepű részlete(inek az összessége)’ ❖ A’ Templom ujj, és még egéſzen nem volt kéſzen ekkor, mivel némelly Oltárok, és belsö ékesittések hibáztak benne (1796 Teleki Domokos¹ C4105, 63) | Legválogatottabb növények vannak helyezve a szoba ékesitéseül (1855 Győry Vilmos 8170013, 24) | Az edény ékesitése zománczozott rubin levelü és gyöngy-gyümölcsü ágazatból áll, mellyet a dombor művek hajlott oszlopok alakjában vesznek körül (1857 Vasárnapi Újság CD56) | A felső lapszéli ékesítések alatt, capitalis inscriptióval kezdődik a codex első könyve (1877 Magyar Könyvszemle CD40).

2a. (kissé rég, Irodt) ’〈irodalmi műben:〉 díszítés céljából alkalmazott motívum, stilisztikai v. formai eszköz, ill. azok összessége’ ❖ a’ költészeti ékesítések közzé, és így az Oratoriára (szónokságra) kell a’ hasonlítgatást hagyni, mikor már félre nem vezeti a’ megerősödött itéletű okoskodót (1836 e. Sasku Károly 8562001, 27) | [A szónoki beszédben] a díszesebb bővítést ékesítés-nek is nevezik (exornatio), melynek eszközei közé a példák, adomák, mesék, közmondások, idézetek, szinonimák stb. is tartoznak (1893 PallasLex. CD02) | A látható kedvtelés, amivel [Szép Ernő] egy-egy cikkében új meg új ékesítésekkel fonja át meg át mondatait és témáit, bizonyos szeszélyesen hajladozó, bizarr-zsúfoltságú előadást eredményez (1916 Tóth Árpád CD10).

2b. (Zene) ’gyakr. az előadó által rögtönzött, díszítő jellegű hangok együttese’ ❖ ? Ornamenta. Ékesítések (1818 Verseghy Ferenc C4415, 376) | melizmatikus ékesítések épp ugy előfordulnak az éneknél, mint a hangszerek által előadni szokott dallamoknál (1896 PallasLex. CD02) | Ékesitések (ékitések, ornamensek, […]), oly cifrázatok, dallambeli diszitések, melyek nem tartoznak szorosan hozzá a szólam dallammenetéhez, csak hajlékonyabbá és aláhuzottabbá, a 17–18. századbeli izlés szerint pedig kellemesebbé, dekorativabbá teszik azt (1930 ZeneiLex. CD49) | a XVI–XVIII. század [zenei] elmélet-írói közül többen is megpróbálták írásba foglalni e gyakorlatból ismert ékesítéseket (1972 Borsai Ilona 2057024, 318).

J: díszítés.

Vö. CzF. ékesítés · ékesités; ÉKsz.; SzT.

ékesítés főnév 4B
1.
az ékesít igével kifejezett cselekvés, folyamat
A’ Nemes Magyar Nemzet, elejétl fogva, diadalmas fegyverének inkább, mint nyelvének pallérozásában ’s ékeſitésében tartotta ditsſségét
(1774 Báróczi Sándor)
2. (rég)
〈építészetben, iparművészetben stb.:〉 díszítés céljából haszn. elem, motívum v. kellék, ill. vmely épület v. tárgy ilyen szerepű részlete(inek az összessége)
A’ Templom ujj, és még egéſzen nem volt kéſzen ekkor, mivel némelly Oltárok, és belsö ékesittések hibáztak benne
(1796 Teleki Domokos¹)
Legválogatottabb növények vannak helyezve a szoba ékesitéseül
(1855 Győry Vilmos)
Az edény ékesitése zománczozott rubin levelü és gyöngy-gyümölcsü ágazatból áll, mellyet a dombor művek hajlott oszlopok alakjában vesznek körül
(1857 Vasárnapi Újság)
A felső lapszéli ékesítések alatt, capitalis inscriptióval kezdődik a codex első könyve
(1877 Magyar Könyvszemle)
2a. (kissé rég, Irodt)
〈irodalmi műben:〉 díszítés céljából alkalmazott motívum, stilisztikai v. formai eszköz, ill. azok összessége
a’ költészeti ékesítések közzé, és így az Oratoriára (szónokságra) kell a’ hasonlítgatást hagyni, mikor már félre nem vezeti a’ megerősödött itéletű okoskodót
(1836 e. Sasku Károly)
[A szónoki beszédben] a díszesebb bővítést ékesítés-nek is nevezik (exornatio), melynek eszközei közé a példák, adomák, mesék, közmondások, idézetek, szinonimák stb.s a többi is tartoznak
(1893 PallasLex.)
A látható kedvtelés, amivel [Szép Ernő] egy-egy cikkében új meg új ékesítésekkel fonja át meg át mondatait és témáit, bizonyos szeszélyesen hajladozó, bizarr-zsúfoltságú előadást eredményez
(1916 Tóth Árpád)
2b. (Zene)
gyakr. az előadó által rögtönzött, díszítő jellegű hangok együttese
?
Ornamenta. Ékesítések
(1818 Verseghy Ferenc)
melizmatikus ékesítések épp ugy előfordulnak az éneknél, mint a hangszerek által előadni szokott dallamoknál
(1896 PallasLex.)
Ékesitések (ékitések, ornamensek, […]), oly cifrázatok, dallambeli diszitések, melyek nem tartoznak szorosan hozzá a szólam dallammenetéhez, csak hajlékonyabbá és aláhuzottabbá, a 17–18. századbeli izlés szerint pedig kellemesebbé, dekorativabbá teszik azt
(1930 ZeneiLex.)
a XVI–XVIII. század [zenei] elmélet-írói közül többen is megpróbálták írásba foglalni e gyakorlatból ismert ékesítéseket
(1972 Borsai Ilona)
Vö. CzF. ékesítés · ékesités; ÉKsz.; SzT.

Beállítások