elárul ts ige 1a 

1. ’〈(rábízott) titkot〉 kibeszél, kifecseg, elmond (vkinek)’ ❖ Szegény szerelmes leány! atyjának titkát elárulja, hogy részesüljön szerelmemben (1819 Kisfaludy Károly 8242028, 250) | megtiltják, sőt a censura hóhérbárdjával biztositják, hogy a hadi tudósitásokat a lapok előre el ne árulják (1849 Március Tizenötödike C4809, 245) | elárultam a titkot, melynek hű őrzését igértem meg (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536003, 261) | Nem szabad elárulnom tervünket, de nem állhattam meg, hogy ne szóljak róla neked, legjobb barátomnak (1977 Szalatnai Rezső 9636001, 159).

1a. ’szavakkal vkinek a tudomására hoz, elmond, elmesél vmit’ ❖ minekutánna már el árultad indulataimat elötte [ti. Orontész előtt], ſoha ſem kivánom ötet [ti. Orontészt] töbſzör meg látni (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 183) | Ki utazik éjfél után? – kérdé Marci, kit, miután keresztnevét pajtása elárulá, mint a nagy hírességü Zöld Marcit a Hortobágy királyát van szerencsénk bemutatni (1845 Gaal József 8149006, 316) | Áruld el álmodat, mert igen jelentős az álom, amit az idegen, szegény és beteg álmodik (1929 Pap Károly CD10) | [a szállodai szobáról] annyit elárulhatunk, hogy a nehéz, vörös plüssfüggönyök, az aranyozott éjjeliszekrény, a fehér angyalok a toalett-tükör két oldalán, amely olyan hatalmas, hogy ferdeszögben az ágy fölé hajlik, szinte homorú baldachint alkotva fölötte, mindezek szokatlan hangulatba merítik a gyanútlan vendéget (1989 Konrád György 9351005, 23).

2. ’(vmely titkolandó dolgot továbbadva) kiszolgáltat, beárul vkinek vkit’ ❖ A’ mi Urunk Jéſus Kriſtus azon az étſzakán, a’ mellyen el-árultaték, vvé a’ kenyeret, hálákat adván meg-ſzegé, és az  tanitványinak adá (1773 Győri magyar alfabétum 7418001, 6) | én tudom, hogy ſzereted [Feldberg hadnagyot], tsak vald-meg egyeneſen; mert külömben el-árullak (1793 Seelmann Károly ford.–Weppen 7288001, 127) | mindjárt elárullak ennek a skriblernek, hogy temiattad halt meg Petőfi (1891 Mikszáth Kálmán CD04) | [a személyzet] katonai börtönőrökből, tényleges szolgálatukat teljesítő gyalogos katonákból, társaikat eláruló rabokból állt (1978 Fehérváry István 1047002, 172).

3. ’nem vállalva közösséget vele, (hitszegő módon) elpártolva tőle cserbenhagy vkit v. vmit’ ❖ Ki foſztja-meg jóſzágoktul az árvákat? Ki árulja-el az igazságot? Ki lopja-meg a’ kintſes ládákat? (1773 Kónyi János ford.–Fénelon 7190034, 96) | Aba népe közt többen voltak, kik csak azért szinlettek hivséget, hogy az eldöntő perczben elárúlhassák a királyt (1847 Remellay Gusztáv 8391001, 38) | A németalföldi jezsuiták minden alkalommal elárulták hazájokat a spanyoloknak (1873 Toldy István 8482015, 260) | Zogu király elárulta népét (1939 Esti Újság 2124001, 1) | ha [egy IRA-tag] érzelmeire s az emberség elemi követelményeire hallgat, kénytelen elárulni a nemzeti eszmét (1997 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈vmely megnyilvánulás(sal vki)〉 önkéntelenül kifejez, mások tudtára ad, közöl vmit’ ❖ bárminém ellenvetést tégyenis valaki ebben [ti. a tiszta ivóvíz fontosságával kapcsolatban], egyedl tsak tudatlanságát, írigységét és roſz ſzándékát árullya-el általa (1794 Báróczi Sándor ford.–Linden 7031015, 22) | [Flamaerilné] ösztönszerűleg látta át, hogy diadalát korán ünneplé, s ujjai elárulák az uj félelmet, melly lelkén erőt vett (1843 Petőfi Sándor ford.–Bernard 8366459, 53) | [A börtönőr] egész magaviseletével elárulta akarata ellen, tudtán kívül is, hogy odakint rendkivüli dolog van készülőben (1876 Táncsics Mihály 8463017, 240) | inkább csak a nehéz lélekzetvétele árulja el, hogy [Goócs] izgatott (1904 Thury Zoltán 8479015, 289) | Dermes arca reményt árul el (1989 Páskándi Géza 2001007, 32).

4a. ’titkolt tevékenységét, tettét, kilétét v. hollétét felfedve leleplez vmi vkit’ ❖ Ha tettei itt őt elárulták, arról nem tehet, – a’ mit esküje igért, híven megtartotta (1838 Jósika Miklós 8212011, 112) | [Cseremikoff és Irzambek] sátort ütöttek, és rejtve tartották magukat több napig, annyira, hogy még tüzet sem raktak, nehogy a füst elárulja őket (1877 Jókai Mór CD18) | [Az asszony] nézelődött, nem maradt-e valami jel, mely elárulná őket (1923 Kosztolányi Dezső 9359001, 135) | [A bujkálóknak] semmi esélyük sem volt, hogy az infravörös keresőt használó helikopterek elől elrejtőzzenek, mivel a hőkisugárzás azonnal elárulta őket (1996 Magyar Hírlap CD09).

4b. elárulja magát ’titkolt szándékát, tulajdonságát, hollétét stb. (önkéntelenül) nyilvánvalóvá téve vmivel leleplezi magát vmi v. vki’ ❖ [Laurette] különös öltözetinek kéſzségével melly idejebéli terméſzetinek ajándéka, annyira hatola, hogy tetſzettet kívánságával magát el-árulá (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 29) | [az ibolya] el-árúlja magát balſam illatjával (1790 A folyó és versbéli beszéd példái 7066003, 207) | egy csoport meg nem nevezett szirt árulja el magát szerteszéjjel a csillámló víz által, mely rajta megtörik (1872 Jókai Mór CD18) | [Pedro] balkezes volt, amit igyekezett titkolni és ami miatt, hogy egy mozdulatával elárulta magát, láthatólag igen restelkedett (1944 Remenyik Zsigmond 9561001, 34) | Testének fakó, sárgásszürke tónusa és mozdulatlansága miatt bárki apró homokrögnek nézné [a macskapókot], ha nem árulná el magát időnkénti szaggatott ugrálásával (2000 Természet Világa CD50).

5. ’〈vmely jelenség, tárgy, dolog〉 utal, következtetni enged vmire, ill. megmutat, nyilvánvalóvá tesz vmit’ ❖ A’ dögös hidegleléſeknek pedig gonoſz mérges indúlatjokat, az el-halás [ti. az eszméletvesztés] el-árúlja (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 518) | [a hegyhát] növényzete már a havasi jelleget árulja el (1877 Jókai Mór C2303, 111) | a finnugor elnevezés mindjárt elárulja, hogy az egész nyelvcsaládról lesz szó (1937 Zsirai Miklós 9805004, 109) | Egy kis vöröskeresztes zászló árulta el, hogy itt, a középső traktusban, hadikórház van (1974 Balogh Edgár 2049023, 37).

6. (rég, átv is) ’áruba bocsátva elad vmit’ ❖ házrúl házra sokkal jobb koldúlni, mint üdvösségünköt pénzért elárúlni (1804 Verseghy Ferenc CD01) | tizenegy holnap alatt négy lóbőrt árúltam el (1816 Szemere Pál C3950, 202) | [egy szolgabíró] egy télen nehány őzöt Besztercén, jó olcsón elárultatott (1854 Ujfalvy Sándor 8497008, 70) | a mészárosok nehogy borsókás húst árúljanak el a közönségnek (1898 Jakab Ödön C2196, 164).

Sz: eláruló.

Vö. CzF. elárúl · elárul; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. ár¹; ÉKsz.; SzT. ~, elárulhat, elárultat, elárultatik; ÚMTsz.