elbérmál ts ige 1a (rég v. nyj)

1. ’elnevez vminek, elkeresztel vmire vkit v. vmit’ ❖ [sok svédnek] igen nehezen fogna esni, […] hogy a’ Király’ gyilkosa […] az ö nevekre bérmáltatott el (1792 Magyar Hírmondó C5808, 872) | [Pestet a szlávok] keresztelték Pestnek, „Pest” ó szláv nyelven kemenczét jelent. Kemencze telepjeik lehettek itten, erről bérmálták el (1854 Vasárnapi Újság CD56) | mi mindennek el nem bérmáltak a [császárhoz való] hűségünkért (1882 Tolnai Lajos C4190, 166) | [Csehó Pista] a bojtárjait mind elbérmálta csufnévre (1913 Móricz Zsigmond C3222, 258).

1a. ’vminek v. vmilyennek mond, minősít vmit’ ❖ Lendvayné, Bartha, Fáncsy és többek’ játékáról ugyan sokat mondhatnék, […] sok tekintetben sikerültnek bérmálom el azokat (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 227) | vége hossza nem lett az olly féle megjegyzéseknek, miket […] a müvelt osztály ártatlan elmesurlódásnak szeret elbérmálni (1843 Nagy Ignác C3246, 139) | Vagy talán kihágásnak, bünnek bérmálják el a tényt, s büntetés tárgyává is teszik? (1858 Vasárnapi Újság CD56).

2. ’〈szót, hangot〉(véletlenül) elferdít, ill. megváltoztat (vmire)’ ❖ mindenikjök a’ maga nyelve tulajdonſága ſzerént ſzokta el-bérmálni [a teátrum szót]. – Mi-is meg-magyarosítottuk (1789 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0170, 496) | A’ [vers]mértékért a’ szók’ mennyiségét [ti. a szavak hangjainak a hosszúságát] el bérmálni nem lehet (1812 Vályi Nagy Ferenc C2562, 418) | Még az áldott jó Fogarasi […] sem tudott vele [ti. a felület szóval] megbarátkozni, inkább elbérmálta felülegnek (1880 Szily Kálmán C4033, 254) | Az öregektől gyakran lehet hallani, hogy a fiatalok „elváltoztatik a hangokat”, „elbérmálják”, „újítanak benne” (1990 Magyar néprajz CD47).

Vö. ÚMTsz.

elbérmál tárgyas ige 1a (rég v. nyj)
1.
elnevez vminek, elkeresztel vmire vkit v. vmit
[sok svédnek] igen nehezen fogna esni, […] hogy a’ Király’ gyilkosa […] az ö nevekre bérmáltatott el
(1792 Magyar Hírmondó)
[Pestet a szlávok] keresztelték Pestnek, „Pest” ó szláv nyelven kemenczét jelent. Kemencze telepjeik lehettek itten, erről bérmálták el
(1854 Vasárnapi Újság)
mi mindennek el nem bérmáltak a [császárhoz való] hűségünkért
(1882 Tolnai Lajos)
[Csehó Pista] a bojtárjait mind elbérmálta csufnévre
(1913 Móricz Zsigmond)
1a.
vminek v. vmilyennek mond, minősít vmit
Lendvayné, Bartha, Fáncsy és többek’ játékáról ugyan sokat mondhatnék, […] sok tekintetben sikerültnek bérmálom el azokat
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
vége hossza nem lett az olly féle megjegyzéseknek, miket […] a müvelt osztály ártatlan elmesurlódásnak szeret elbérmálni
(1843 Nagy Ignác)
Vagy talán kihágásnak, bünnek bérmálják el a tényt, s büntetés tárgyává is teszik?
(1858 Vasárnapi Újság)
2.
〈szót, hangot〉 (véletlenül) elferdít, ill. megváltoztat (vmire)
mindenikjök a’ maga nyelve tulajdonſága ſzerént ſzokta el-bérmálni [a teátrum szót]. – Mi-is meg-magyarosítottuk
(1789 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
A’ [vers]mértékért a’ szók’ mennyiségét [ti. a szavak hangjainak a hosszúságát] el bérmálni nem lehet
(1812 Vályi Nagy Ferenc)
Még az áldott jó Fogarasi […] sem tudott vele [ti. a felület szóval] megbarátkozni, inkább elbérmálta felülegnek
(1880 Szily Kálmán)
Az öregektől gyakran lehet hallani, hogy a fiatalok „elváltoztatik a hangokat”, „elbérmálják”, „újítanak benne”
(1990 Magyar néprajz)
Vö. ÚMTsz.

Beállítások