elbízza magát (az ige a 4a5 kód szerint ragozva)

’〈a körülmények (rá nézve) kedvező alakulása v. a saját képességei, eredményei miatt〉 túlzottan önhitté, magabiztossá válik, ill. 〈vmely helyzetben〉 így viselkedik v. így viszonyul vmihez’ ❖ vígyázzunk, hogy reá-ne-ſzedetteſsünk ama’ világ- kerl Atyafiaktól, az kik [...] mintha drága kintsre találtak vólna, el-bízzák magokat (1773 Rájnis József 7201007, 79) | A’ sok nyereségtl meg-részegedvén, el-is-bizván magokat; a’ Persákra nagyobb adót vetettek [a törökök] (1806 Dugonics András 8116008, 71) | sok régi katona elbizza s elhagyja magát régi babérja miatt (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | nagyon elbízta magát, hogy belügyminiszter a sógora neki (1916 Móricz Zsigmond 9462045, 23) | magunkban hordozzuk a gyengeséget és a bűnre vivő hajlamot, ezért nem bízhatjuk el magunkat (1996 Katolikus Biblia jegyzetei CD1202).

a. elbízza magát vmiben (kissé rég, ritk) ’túlzottan bízik vmiben, meg van győződve annak hatékonyságáról v. megvalósulásáról’ ❖ [az ifjú Hunyadi Jánosnak] meggyőződése volt, az érett kor’ tapasztalásából hasznot vonni, ’s eszében el nem bízni magát (1838 Jósika Miklós 8212008, 18) | E szóra dühbe jött a fiú. Elbízta magát testi erejében, amivel bajtársai előtt olyan nagyra volt, s elkeseredésében rárohant az öregre (1876 Jókai Mór CD18) | Nagyon elszámitotta magát [az orosz kormány], hogy csak egy maréknyi rebellissel van dolga s elbizta magát egy könnyü győzelemben a forradalmi szökevények felett (1894 e. Kossuth Lajos CD32) | Nagyon is elbíztuk magunkat a számításban (1912 F. Kernách Ilona CD10).

Vö. CzF. elbízik; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.

elbízza magát (az ige a 4a5 kód szerint ragozva)
〈a körülmények (rá nézve) kedvező alakulása v. a saját képességei, eredményei miatt〉 túlzottan önhitté, magabiztossá válik, ill. 〈vmely helyzetben〉 így viselkedik v. így viszonyul vmihez
vígyázzunk, hogy reá-ne-ſzedetteſsünk ama’ világ- kerl Atyafiaktól, az kik [...] mintha drága kintsre találtak vólna, el-bízzák magokat
(1773 Rájnis József)
A’ sok nyereségtl meg-részegedvén, el-is-bizván magokat; a’ Persákra nagyobb adót vetettek [a törökök]
(1806 Dugonics András)
sok régi katona elbizza s elhagyja magát régi babérja miatt
(1833 Kossuth Lajos összes munkái)
nagyon elbízta magát, hogy belügyminiszter a sógora neki
(1916 Móricz Zsigmond)
magunkban hordozzuk a gyengeséget és a bűnre vivő hajlamot, ezért nem bízhatjuk el magunkat
(1996 Katolikus Biblia jegyzetei)
a. elbízza magát vmiben (kissé rég, ritk)
túlzottan bízik vmiben, meg van győződve annak hatékonyságáról v. megvalósulásáról
[az ifjú Hunyadi Jánosnak] meggyőződése volt, az érett kor’ tapasztalásából hasznot vonni, ’s eszében el nem bízni magát
(1838 Jósika Miklós)
E szóra dühbe jött a fiú. Elbízta magát testi erejében, amivel bajtársai előtt olyan nagyra volt, s elkeseredésében rárohant az öregre
(1876 Jókai Mór)
Nagyon elszámitotta magát [az orosz kormány], hogy csak egy maréknyi rebellissel van dolga s elbizta magát egy könnyü győzelemben a forradalmi szökevények felett
(1894 e. Kossuth Lajos)
Nagyon is elbíztuk magunkat a számításban
(1912 F. Kernách Ilona)
Vö. CzF. elbízik; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások