elbúcsúzik tn ige 14a5
1. (átv is) ’eltávozás előtt elköszön, búcsút vesz (vkitől, vmitől)’ ❖ Mi egy-máſtól el-bútsúzánk, úgy-hogy, egy ſzót ſem ſzólhatnánk (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353003, 183) | Vidámon hagytam el boldogságom helyét, apám csöndes kalibáját, a’ kedvelt szilvásokat; nem sirva búcsuztam el a’ szőlőhegyektül (1834 Garasos Tár 8625003, 86) | halvány biborszinben ég az elbúcsuzott nap végpillantása (1864 Tanács Márton C0577, 98) | A társaság elsőbbjei eljöttek hozzám tőlem elbúcsúzni, és sajnálatukat kinyilatkoztatni afölött, hogy eltávozom körükből (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102002, 349) | István, még csak el sem búcsúzhatott. Éjjel fújtak nekik riadót és vitték őket rögtön, fekete katonavonaton, fel, valahová Galicia határára (1919 Oláh Gábor 9487061, 25) | Századszor jelentkezik a Népdalkörök országszerte c. műsor. 60 adás után viszont elbúcsúzik egy népszerű zenei program, a Mindenki zeneiskolája (1987 Lévai Béla 1094002, 56).
1a. ’〈elhunyt személytől〉 őt (gyászbeszédben) méltatva búcsút vesz’ ❖ A sirnál Parecz István városi tanácsos bucsuzott el tiszttársai nevében a megboldogult földi maradványaitól (1889 Pesti Hírlap 8657001, 6) | A holttest beszentelése után Schubert festőművész a sírnál bucsuzott el a halottól a Pozsonyi Müvészegyesület nevében (1939 Esti Újság 2124001, 3) | A magyar tudományos élet a háború után egy sor emlékülésen s számos megemlékezésben, rádióelőadásban búcsúzott el [Honti Jánostól] (1975 Dömötör Tekla CD30).
1b. (rég v. Népr) ’〈kántor, es. más (egyházi) személy az elhunyt nevében〉 temetéskor (versben v. énekelve) búcsút vesz az elhunyt számára kedves személyektől, tárgyaktól’ ❖ Rákezdte kánt’ uram a bucsuéneket, – Sorba állitották a siró véneket, – Patyolat kendőben, bakacsin ruhában, A koporsó mellé – halottas pompában, Szépen elbucsuzott kántor énekében, A falu népétől Juliska nevében (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Az oláhságban a kántor a halott nevében elbúcsúzik a házban, udvarban és kertben lévő összes holmiktól (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Az egyházi szertartáshoz csatlakozott az a szokás, hogy valaki a halott nevében egyes szám első személyben elbúcsúzott a gyászolóktól (1981 Dömötör Tekla 1039008, 218).
2. ’(kényszerűségből) megválik vmitől, lemond vmiről’ ❖ húzzuk öszve magunkat a’ Pannóniai Tsillagzatok alatt, ’s a’ ditsöségtöl, mellyre emelkedhettünk vólna el-bútsúzván fáradjunk szántó földeinknek termékeny barázdáin; mert itt van még eddig élelmünk (1776 Bessenyei György¹ C1103, 7) | a könyveitől a világ kincséért sem búcsúzna el (1793 Csokonai Vitéz Mihály C1325, 624) | ha hitelt, kereskedést, szellemi fejlődést, a’ nemzeti közgazdaság emelkedését, szóval: a’ honnak virágzást ’s boldog jövendőt ohajtunk, az ősiségtől el kell bucsuznunk (1843 Pesti Hírlap CD61) | akkor is zokogva búcsúztak el minden garastól, amikor már szépen kerestek (1914 Ambrus Zoltán CD10) | Baja véglegesen a megyeszékhelyi címtől 1950. január 1-jén búcsúzott el, amikor is Kecskemét megyeszékhellyel megalakult Bács-Kiskun megye (1997 Országgyűlési Napló CD62).
2a. (sajtó, biz) ’〈sportoló v. csapat versenyből〉 vereséget szenvedve kiesik(, és így a továbbjutás lehetőségétől elesik)’ ❖ [ha a két csapat] nem szerez pontot, elbúcsúzhatnak az első osztálytól, mig győzelmük esetén ismét nyílt (1923 Nemzeti Sport márc. 24. C7148, 4) | [a verseny] lebonyolítása nagyon egyszerű, közvetlen kieséses módon zajlik: tetszés szerinti úszásnemben startolnak [az úszók], és aki utolsóként ér a célba az első 50 méter végén, az elbúcsúzott (1994 Magyar Hírlap CD09) | A női mezőnyben a főtáblán játszhat világranglistás helyezése alapján Kuti Kis Rita [teniszező], s az első fordulóban a kínai Li Fang lesz az ellenfele. Mandula Petra viszont már elbúcsúzott, miután 6 : 2, 7 : 5-re kikapott a világranglista 177. helyén álló amerikai Erika de Lone-tól (1999 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. búcsú; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.