elbúcsúztat ts ige 5a8 

1. (rég) ’(vkitől) elköszönni, búcsút venni késztet v. kényszerít vkit’ ❖ megfogá a leány kezét, s anélkül, hogy valakitől elbúcsúztatná, elhurcolá őt magával Terézhez (1853 Jókai Mór CD18) | Nagynénédhez azért akarlak vezetni, hogy elbúcsúztassalak tőle (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | [az ügyvéd] még az ajtón kívül elbúcsúztatta a befonthajú paraszt atyafit, aki valami árvaszéki ügyben kereste föl (1927 Szini Gyula CD10).

1a. ’(vmely tevékenységtől megválni kényszerítve) meneszt, levált, ill. távozni kényszerít vkit, vmit’ ❖ a Muszka, és a Senatus módgya szerint könnyen eshetik, hogy őtet [ti. Sándor cárt] el búcsúsztattyák az uralkodástúl, melj a mi Monarchiankra nézve igen ohaitot dolog volna (1809 Cserey Farkas² C2559, 473) | Szeptember 3-án, szombaton búcsúztatják el a kukáskocsikat a XVII. kerületi Naplás úti szemétbánya környékének lakói (1994 Magyar Hírlap CD09) | hogyha a középiskola nem jól képzett, ha a felvételi vizsga nem volt eléggé hatékony, akkor az első évben búcsúztassuk el nagyobb arányban a minőség követelményeinek megfelelően azokat, akik nem lesznek kiválóságai az adott választott szakmának (1996 Országgyűlési Napló CD62) | május 14-én és 24-én a magyar nép a Horn-kormányt elbúcsúztatja (1998 Országgyűlési Napló CD62).

1b. (sajtó, biz) ’〈ellenfelet versenyből〉 jobb eredménnyel kiszorít, kiejt’ ❖ A csehszlovák teniszezők a magyarok után előreláthatóan a franciákat is elbúcsúztatják a Davis Kupaküzdelmekből (1975 Népsport júl. 27. C8044, 8) | [Henrieta Nagyova] azt a dél-afrikai Krugert verte meg, aki egy nappal korábban a tavalyi győztes Dragomirt búcsúztatta el a további küzdelmektől (1997 Magyar Hírlap CD09) | A Fulham remek játékkal 4-1-re győzött, s 5-4-es összesítéssel elbúcsúztatta a csütörtöki találkozót kilenc emberrel befejező olaszokat (2010 Nemzeti Sport márc. 19. C8079, 8).

2. ’Vmely népszokás v. szertartás során vkit képviselve, az ő nevében (versben v. énekelve) búcsút vesz, elköszön vkitől, vmitől.’

2a. ’〈temetés részeként elhunyt személyt〉 képviselve, az ő nevében búcsút vesz rendsz. az elhunyt számára kedves személyektől’ ❖ Hosszú népcsoport kísérte ki az üdvezült sárhüvelyét a mulandóság utósó szállására, aholott is az érdemes contrascriba [ti. a református kollégiumi felügyelő] érzékeny alexandrínus versekben búcsúztatá el a megboldogultat ide maradt rokonai-, ismerői- és hitelezőitől (1846 Jókai Mór CD18) | A pap az udvaron imádságot és rövid beszédet mond az elhúnytról s aztán elbúcsúztatja övéitől (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A halott kivitelekor az udvaron az egyházi szertartás után általában a kántor búcsúztatta el a halottat, az általa költött énekkel (1979 NéprajziLex. CD47).

2b. ’〈esküvő előtt a násznagy a menyasszonyt v. a vőlegényt〉 képviselve, az ő nevében búcsút vesz szüleitől, más családtagjaitól’ ❖ [a násznagy a vőlegényt] elbúcsúztatja testvéreitől, el legény barátjaitól, kikkel társalgott, s igéri mint nős is továbbra fűzni és fentartani a testvériességet, a barátságot (1871 Orbán Balázs CD22) | [mielőtt a menyasszonyt a szülői házból] elbocsátanák, pompás alexandrinekben elbúcsúztatja apjától, anyjától, öreg szüleitől, kis testvéreitől (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [a menyasszonyt a] násznagy elbúcsúztatja szülőitől, testvéreitől, rokonaitól és leánybarátaitól (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | A vőfély beterelte a tisztaszobába a vendégeket, és elbúcsúztatta a vőlegényt a szüleitől (2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor CD36).

3. ’〈személyt, csoportot〉(vmely megbízás teljesítése előtt v. után) ünnepélyes keretek között útjára bocsát’ ❖ hozzá kezdett a’ Király azon beſzédéhez, mellyel az els Törvényhozó Teſtet el-bútsuztatta (1791 Magyar Kurír C0318, 1330) | [Ladányi Edit szerdán] lép utoljára a nagyváradi közönség elé, mely fájlalja s bizonyára melegen búcsúztatja el (1901 Ady Endre CD0801) | A kultuszminisztérium tisztviselői kara szombaton délben bensőséges ünnepség keretében búcsúztatta el Hóman Bálintot, a távozó kultuszminisztert (1937 Szentiványi Jenő 1145004, 226) | Bécsben elbúcsúztatták tegnap azt a közös osztrák–magyar ENSZ-békefenntartó alakulatot, amely jövő keddtől Cipruson teljesít majd szolgálatot (1995 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’〈elhunyt személyt〉 gyászbeszéddel, -szertartással v. nekrológgal (ünnepélyesen) méltat, és így búcsúzik tőle’ ❖ El butsúztatá a’ meg hóltat az Egri püspök (1791 Magyar Kurír C0318, 1325) | A jó öreg nábobot elbúcsúztatá ugyanazon lelkész, kinek szavai oly vigasztalólag hangzottak neje felett (1853 Jókai Mór CD18) | [Kölcseynek,] a legkiválóbb tanítványnak jutott osztályrészül elbúcsúztatni a mult vezérét [ti. Kazinczy Ferencet] (1906 Vértesy Jenő CD55) | [Az egyesület közgyűlésén a korelnök] közvetlen szavakkal búcsúztatta el az elhunyt elnököt (1983 Szabó Jenő CD52).

3b. (irod) ’〈távozó v. régi, letűnt dolgot〉(ünnepélyesen) elenged, elbocsát’ ❖ amint a müezzin a napot elbúcsúztatta, bejött a műhelybe a murza [= főrangú tatár férfi] (1883 Jókai Mór CD18) | Nézd, ez a vén huncut óesztendő még nagyon a végét járja, hát el kell búcsúztatni, a teremburáját! (1915 Ambrus Zoltán CD10) | [Vas István] groteszk-érzelmes formában, egyszerre fanyar, ironikus és mégis megilletődött hangon búcsúztathatta el tovatűnt fiatalságát és oly sokat szenvedett szülővárosát, a hajdani Budapestet (1986 Fenyő István CD53) | a nosztalgikus érzés költői fénybe vonja a múlt idők emlékeit, az ironikus szemlélet viszont bölcs rezignációval búcsúztatja el a régi kalandokat és szerelmeket (1990 Pomogáts Béla CD53).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.