elcsigázott mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → elcsigáz.

II. mn 12A

’gyötrelmesen kimerült, fáradt 〈ember v. állat〉, ill. ilyen emberekből álló 〈csoport〉’ ❖ az el-tsigázott vén barmokban (1786 Mátyus István C3067, 73) | [Jellasics huszárai] elsanyart, elcsigázott nép (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 373) | Izgató szereket adnak be a lovaknak; így ösztönzik a vásáron a legelcsigázottabb, rokkant lovakat is gyorsaságra (1888 Berkes Kálmán C1055, 76) | a lány már nem fiatal, elcsigázott, a mosolyában pedig van valami eszelős (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 93) | fáradtan, elcsigázottan, kiégetten is konok rebellis (1995 Magyar Hírlap CD09).

a. ’ilyen emberre v. állatra jellemző, hozzá tartozó, rá valló’ ❖ a’ tagok elcsigázott […] mozgása (1845 Szilágyi Sándor ford.–Gutzkow C4026, 64) | elcsigázott testtel és lélekkel térnek haza (1876 Csiky Gergely C1307, 22) | [az asszony] az orvos felé forditja elcsigázott, bárgyu kifejezésü arcát (1879 A Petőfi Társaság évkönyve C1518, 41) | Szomorú, elcsigázott menetben bandukol a magyar lovasság Galicia felé (1932 Vass Tamás CD10) | Maroknyi csapatával elcsigázottan vánszorog a sivatag közepén, amikor – legnagyobb meglepetésére – oázisra talál (1998 Új Könyvek CD29).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

elcsigázott melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévelcsigáz
II. melléknév 12A
gyötrelmesen kimerült, fáradt 〈ember v. állat〉, ill. ilyen emberekből álló 〈csoport〉
az el-tsigázott vén barmokban
(1786 Mátyus István)
[Jellasics huszárai] elsanyart, elcsigázott nép
(1848 Kossuth Hírlapja)
Izgató szereket adnak be a lovaknak; így ösztönzik a vásáron a legelcsigázottabb, rokkant lovakat is gyorsaságra
(1888 Berkes Kálmán)
a lány már nem fiatal, elcsigázott, a mosolyában pedig van valami eszelős
(1933 Kosztolányi Dezső)
fáradtan, elcsigázottan, kiégetten is konok rebellis
(1995 Magyar Hírlap)
a.
ilyen emberre v. állatra jellemző, hozzá tartozó, rá valló
a’ tagok elcsigázott […] mozgása
(1845 Szilágyi Sándor ford.Gutzkow)
elcsigázott testtel és lélekkel térnek haza
(1876 Csiky Gergely)
[az asszony] az orvos felé forditja elcsigázott, bárgyu kifejezésü arcát
(1879 A Petőfi Társaság évkönyve)
Szomorú, elcsigázott menetben bandukol a magyar lovasság Galicia felé
(1932 Vass Tamás)
Maroknyi csapatával elcsigázottan vánszorog a sivatag közepén, amikor – legnagyobb meglepetésére – oázisra talál
(1998 Új Könyvek)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások