elégedett mn 12B

(rendsz. -val/-vel ragos névszóval) ’olyan 〈személy, csoport〉, aki, ill. amely meg van elégedve vmivel v. vkivel, az elvárásának megfelelőnek tartja(, ahogyan viselkedik v. csinál vmit)’ ❖ Szemlélődő oldalammal nem vagyok elégedett, mert semmi fontos, nagy igazságot nem födöztem fel (1837 Tóth Péter 8491004, 380) | azt várta volna az ember, hogy Ugron meg csupa reciprocitásból a Gulnernek adott válasszal lesz elégedett és a magáéval lesz elégedetlen (1890 Mikszáth Kálmán CD04) | A Goromba tegnap elmenőben megállította [Jocót], s érdeklődni kezdett, hol lakik, kinél, elégedett-e vele? (1954 Vidor Miklós 9778001, 64) | Gorbacsov megkezdi tárgyalásait Margaret Thatcherrel; a megbeszélésekről mindketten elégedetten nyilatkoznak (1989 Tények könyve CD37) | az Utazás kiállításon részt vevő cégek 84 százaléka elégedett volt a látogatók számával (2002 Magyar Hírlap CD09).

a. ’vkinek ilyen voltára v. állapotára valló, azt tükröző v. kifejező 〈tekintet, megnyilvánulás〉’ ❖ A talpalló fel van eszkábálva nem éppen csikófogú varrással, s a prézens úr [ti. az énekkart vezető nagyobb diák] nagy elégedetten lépdeli benne végig szobája territóriumát (1846 Jókai Mór CD18) | Ez a válasz tetszett Marcellusznak, de csak egy elégedett pillantással fejezte ki a tetszését (1907 Gárdonyi Géza 9173003, 235) | Kecskeméti átfutotta a papírt. Arcán elégedett mosoly fénylett (1965 Polgár András 1121005, 29) | elégedetten összedörzsölte a kezét (2009 Szvoren Edina 3152004, 847).

b. ’olyan 〈személy〉, aki nem kíván többet v. mást, mint ami(je) van, ill. ilyen személyre jellemző 〈dolog, tulajdonság〉’ ❖ Jó sorsban adgy elégedett, Bal sorsban bizó ſzivet (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 95) | Soha sem sütött a nap csöndesebb, elégedettebb házaspárra, mint Beregi és Bereginére (1858 Szendrey Júlia 8440012, 49) | Ha lelked Elégedett, úgy semmid sem hiányzik (1885 Csiky Gergely ford.–Plautus 8088016, 142) | [Ménuel] két éve szolgált már az ezrednél, mindenki azt hitte róla: elégedett ember (1953 Illés Endre ford.–Stendhal 9273006, 121) | Nem tud elképzelni boldog, elégedett öntudatlanságot (1972 Egri Csaba 1041001, 207) | Nem akarok Chicagóba költözni. Én itt elégedett vagyok. Miért költözünk Chicagóba, amikor végre elégedett vagyok? (2001 Dezsényi Katalin ford.–Potok 3087003, 291).

Ö: meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elégedett melléknév 12B
(rendsz. -val/-vel ragos névszóval)
olyan 〈személy, csoport〉, aki, ill. amely meg van elégedve vmivel v. vkivel, az elvárásának megfelelőnek tartja(, ahogyan viselkedik v. csinál vmit)
Szemlélődő oldalammal nem vagyok elégedett, mert semmi fontos, nagy igazságot nem födöztem fel
(1837 Tóth Péter)
azt várta volna az ember, hogy Ugron meg csupa reciprocitásból a Gulnernek adott válasszal lesz elégedett és a magáéval lesz elégedetlen
(1890 Mikszáth Kálmán)
A Goromba tegnap elmenőben megállította [Jocót], s érdeklődni kezdett, hol lakik, kinél, elégedett-e vele?
(1954 Vidor Miklós)
Gorbacsov megkezdi tárgyalásait Margaret Thatcherrel; a megbeszélésekről mindketten elégedetten nyilatkoznak
(1989 Tények könyve)
az Utazás kiállításon részt vevő cégek 84 százaléka elégedett volt a látogatók számával
(2002 Magyar Hírlap)
a.
vkinek ilyen voltára v. állapotára valló, azt tükröző v. kifejező 〈tekintet, megnyilvánulás〉
A talpalló fel van eszkábálva nem éppen csikófogú varrással, s a prézens úr [ti. az énekkart vezető nagyobb diák] nagy elégedetten lépdeli benne végig szobája territóriumát
(1846 Jókai Mór)
Ez a válasz tetszett Marcellusznak, de csak egy elégedett pillantással fejezte ki a tetszését
(1907 Gárdonyi Géza)
Kecskeméti átfutotta a papírt. Arcán elégedett mosoly fénylett
(1965 Polgár András)
elégedetten összedörzsölte a kezét
(2009 Szvoren Edina)
b.
olyan 〈személy〉, aki nem kíván többet v. mást, mint ami(je) van, ill. ilyen személyre jellemző 〈dolog, tulajdonság〉
Jó sorsban adgy elégedett, Bal sorsban bizó ſzivet
(1788–1789 Magyar Múzeum)
Soha sem sütött a nap csöndesebb, elégedettebb házaspárra, mint Beregi és Bereginére
(1858 Szendrey Júlia)
Ha lelked Elégedett, úgy semmid sem hiányzik
(1885 Csiky Gergely ford.Plautus)
[Ménuel] két éve szolgált már az ezrednél, mindenki azt hitte róla: elégedett ember
(1953 Illés Endre ford.Stendhal)
Nem tud elképzelni boldog, elégedett öntudatlanságot
(1972 Egri Csaba)
Nem akarok Chicagóba költözni. Én itt elégedett vagyok. Miért költözünk Chicagóba, amikor végre elégedett vagyok?
(2001 Dezsényi Katalin ford.Potok)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások