elemészt ts ige 5b2
1. (rég) ’〈állat, es. ember (bizonyos mennyiségű táplálékot v. táplálékként vmit)〉 elfogyaszt, megeszik’ ❖ a sáskák a’ házak fedelit el-eméſztették (1787 Mátyus István C3069, 270) | A földigiliszta inkább állati maradványokból és a föld kövér részéből táplálkozik ugyan: de azért gyakran elemészti a magcsirt, gyenge növények gyökereit (1854 Galgóczi Károly 8153002, 31) | a kék czinege (Parus coeruleus) 6 1/2 millió káros rovart emészt el s évenként kétszer 12–16 fiókát nevelve, egy-egy család 24 millió ártalmas rovart költ el (1898 Chernel István CD34).
1a. (rég) ’〈gyomor, ill. vki〉 megemészt vmit’ ❖ Szeretlek is én téged, mint a szilvás derelyét; […] téged tizenhárommillió gyomor sem bír elemészteni (1846 Jókai Mór CD18) | Crispi már semmi szilárd tápszert elemészteni nem képes és úgyszólván csak tejből él (1896 Budapesti Hírlap márc. 11. C4743, 16) | Odahaza egy év alatt sem támadta meg ennyi szokatlan a fejét. De ott, mint a jó gyomor, legalább elemészthette (1938 Németh László² 9485001, 26).
1b. (ritk) ’〈folyadékot, gáznemű anyagot stb.〉 elnyel, magába vesz vmi’ ❖ a talaj a beesett hó- vagy esőből származott vizet huzamosabb idő alatt sem birja elemészteni (1893 PallasLex. CD02) | A kéményt nem igénylő tűzhely hőveszteség nélkül, 100 %-osan felhasználja a benne elégő gázt, s a belterében keletkező égéstermékeket a nemesfém katalizátora emészti el (2001 Lakáskultúra CD39).
2. (pejor) ’〈(vmennyi) pénzt, időt stb.〉 teljes egészében felhasznál, elpazarol vki, ill. teljes egészében igénybe vesz, felemészt vmi’ ❖ el-élem [=] eleméſztem, költöm (1784 Kisded szótár C0815, 21) | a Monarchia ugy szólván egy nagy Kaszárnya, s a katonaság, melly vagyon óltalmára vólt fel állitva, emészt el minden vagyont (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | éltem idejét magam Mértéktelen pazarlám el. Időmet Én elemésztém (1867 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | egy szerényebb vagyonú gazda akár három marháját is elemésztheti [a három-, négy-, ötnapos lakodalom], ezzel gazdaságát végső romlásba döntheti (2000 Magyar néprajz CD47).
3. ’(roncsolva v. rongálva) tönkretesz, ill. (lassan, fokozatosan) elpusztít vmit’ ❖ Kelevényeket el-eméſztik a’ [vízitorma] magvai (1775 Csapó József 7062001, 278) | a’ genyettség bv mértékben meg-gyl, gyakran az egéſz vesét el-eméſzti (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck 7278021, 172) | egy mindent elemésztő vizözön (1834 Garasos Tár 8625002, 96) | Rossz volt a termés, elemésztette a szárazság (1945 Darvas József 9101011, 144) | több mint ezer épületet emésztettek el a lángok (2002 Magyar Hírlap CD09).
3a. (rég) ’〈használati tárgyat, ruhafélét〉 elnyű, elhasznál’ ❖ [A gyerekek] az iskolában voltak és sok ruhát elemésztettek (1867 Tolnai Lajos C4217, 66) | Országok bejárására alkalmatos nagy bivalybőr csizmák a lábakon, amelyeket a zsoldos katona sem emészt el életében, de három-négy generáció is elhasználhatja békeidőben (1908 Krúdy Gyula CD54).
3b. (nyj is) ’〈embert, állatot〉 megöl, elpusztít (vmivel) vki, vmi’ ❖ Lámiáknak neveztetnek azon Aſzſzonyok, a’ kik […] igen nagy gyülölséggel viſeltetnek ſaját magzattyokhoz, és igy azokat mint egy el-emíſztik (1774 Dugonics András C1484, 224) | [Kun László király] végre annyira vitte, hogy korhely, kicsapongó környezete maga emésztette el (1862 Vajda János 8503083, 22) | aki a fekete kavicsot húzza ki a kalapból, kötelesnek érzi magát bizonyos időhatáron belől elemészteni golyóval, borotvával (1898 Jókai Mór CD18) | Lehet, hogy meghal, elemésztik a betegségek mielőtt még vinné valamire (1931 Kassák Lajos CD10) | hatalmaskodni kezd a nála gyengébbel, a macskával; kínozza, s végül elemészti (1985 Radnóti Sándor 1127002, 278).
3c. (vál, túlzó) ’〈vmely kínzó érzés〉 halálra gyötör, teljesen tönkretesz vkit’ ❖ Netán a szerelmes kínok felesebben Ütvén rám, egészen úgy elemésztettek, Hogy már a színemből rám sem esmérhettek (1796 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Beh balgatag vagyok tehát magamat így a’ bútól elemésztetni! (1829 Vörösmarty Mihály ford. 8524424, 146) | Egyre sír-rí a jámbor, elemészti utánad a bánat (1967 Rónay György ford.–Collodi 9573161, 48) | [aki] elmegy, azt elemészti az aggodalom, meg a lelkifurdalás az otthonmaradókkal szemben (1999 Magyar Hírlap CD09).
4. (rég v. nyj) ’(mástól elvéve) nyom nélkül eltüntet vmit’ ❖ Ălĭēno, […] elidegenítni, lopva elvinni, elemésztni (1807 Magyar–német és német–magyar lexikon C5799, 169. hasáb) | a’ homlok tzímjét és Iső Maximilian Tsászár képét, a’ kinek ezen példány ajánltatott, valakinek vandalus keze kivágta ’s elemésztette (1823 Jankovits Miklós C2571, 487) | Aki sikkasztott, egy szomoru órán elemésztette a más keresményét (1897 Tolnai Lajos C4193, 53) | [Ferenc József] nemeslelkűen megmenti számunkra az egész döblingi kincset, melyet a rendőrség el akart emészteni (1932 Hegedüs Lóránt 9234001, 31).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elemésztetik; ÚMTsz. ~, elemésztet