elénekel ige 6b4

1. ts ’〈éneket〉 énekszóval elejétől a végéig előad, végigénekel’ ❖ el énekli nótámat (1785 k. Verseghy Ferenc CD01) | Elővettem lantomat, és elénekeltem: Cserebogár, sárga cserebogár… (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102001, 247) | a basszista elénekli fő áriáját, annak végén leszáll a hangja egészen a mély gé-ig, az ária után óriási taps tör ki a nézőtéren (1949 Nagy Lajos 9472005, 206) | Esetleg néhány pattogós mozgalmi dalt elénekelhetnénk (1986 Gion Nándor 9190002, 29).

1a. ’〈énekes színpadi mű szerepét〉 énekelve előadja, eljátssza’ ❖ elénekelhetném Tristant (1924 Gergely István CD10) | Melis György pályafutása során elénekelte a zeneirodalom legjelentősebb bariton szerepeit (1999 Figyelő CD2601).

1b. (irod) ’〈madár (rá jellemző) dal(lam)szerű hangsort〉 végigénekel’ ❖ a’ madarak eléneklék búcsudalaikat (1848 Sepsy Károly 8406002, 73) | [a pacsirta] mikor elénekelte a magasban strófáit, leszáll a buzába epedő párjához (1899 Chernel István CD34) | ragyogó napfényben virágok illatoznak, madárkák elénekelik a reggeli dalt (1917 Moly Tamás CD10).

2. ts (vál) ’〈verset, es. egyéb szöveget〉(éneklésre emlékeztető intonációval) hangosan elmond, előad vki’ ❖ [verseimet a múzsa] énekelje el a’ Magyar Hazának (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 555) | Úgy, úgy, megint vers, majd országgyülésen Elénekelheted rossz rímeit (1843 Madách Imre 8284002, 123) | Az éjjeliőr, nyakába akasztott kis lámpájával, egyszerre csak fölbukkan a Hattyú utca sötétjéből és keserves óbégatással, miközben nyelve majd lefagy, elénekli a tizenegy órát (1931 Sárközi György 9587011, 227).

2a. (irod) ’〈érzést, gondolatot〉 költői nyelven(, versben) kifejez, ill. 〈személyt〉 költeményben megörökít, megénekel’ ❖ Ha nyelvem oly gazdag volna, Hogy szóval kiejthetném, A mit elmém meggondolna, És elénekelhetném; Ha én őt lerajzolhatnám – Terhem tán megkönnyülne; Ha kínomat elmondhatnám, Keblem tán megenyhülne (1798 Kisfaludy Sándor CD01) | Elénekeltem Kont vitézt, A hőset, a keményt, Harmincz nemes bajtársival, Szivem sugalltaként (1841 Garay János CD01) | egy leány áll házának nyitott ajtajában valahol és elénekli helyettem vergődő érzéseit a felkelő nap előtt (1921 Kosáryné Réz Lola CD10) | [Ady] Az halottas ünnep című versében az egykori kuruc deák, Mikes, nevében énekelte el a saját fájdalmát (1965 Varga József CD53).

3. ts (/nyj) ’〈halottat halotti éneket mondva fölötte〉 énekszóval elbúcsúztat’ ❖ aussingen: eine Leiche: elénekelni a’ halottat (1823 Német–magyar–deák lexikon C3047, 282) | Lesz, a ki elénekeli és kikiséri tisztességesen a halottakat (1887 Baksay Sándor C0730, 73) | Öngyilkosok és vadházasok temetésekor veszi igénybe a nép a nem hivatásos kántorok, a „parasztkántorok” szolgálatait. […] „Vót ëgy ojan embër a faluban, aki jó énekës vót különben a templomban, akkó ez ilyesmit elválút, és szivességbü mëgcsináto. Elénekelte, elbucsuztatta (1978 Jung Károly 1073002, 147).

4. tn (ritk) ’hosszabb ideig énekel, dalol, az időt énekléssel tölti’ ❖ El énekelhetsz nálam nélkül (1814 Fárnyék Dávid C1558, 54) | Primadonnám elénekel Emberül (1860 Vida József C4489, 105).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elénekelhet; ÚMTsz.

elénekel ige 6b4
1. tárgyas
〈éneket〉 énekszóval elejétől a végéig előad, végigénekel
el énekli nótámat
(1785 k. Verseghy Ferenc)
Elővettem lantomat, és elénekeltem: Cserebogár, sárga cserebogár…
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
a basszista elénekli fő áriáját, annak végén leszáll a hangja egészen a mély gé-ig, az ária után óriási taps tör ki a nézőtéren
(1949 Nagy Lajos)
Esetleg néhány pattogós mozgalmi dalt elénekelhetnénk
(1986 Gion Nándor)
1a.
〈énekes színpadi mű szerepét〉 énekelve előadja, eljátssza
elénekelhetném Tristant
(1924 Gergely István)
Melis György pályafutása során elénekelte a zeneirodalom legjelentősebb bariton szerepeit
(1999 Figyelő)
1b. (irod)
〈madár (rá jellemző) dal(lam)szerű hangsort〉 végigénekel
a’ madarak eléneklék búcsudalaikat
(1848 Sepsy Károly)
[a pacsirta] mikor elénekelte a magasban strófáit, leszáll a buzába epedő párjához
(1899 Chernel István)
ragyogó napfényben virágok illatoznak, madárkák elénekelik a reggeli dalt
(1917 Moly Tamás)
2. tárgyas (vál)
〈verset, es. egyéb szöveget〉 (éneklésre emlékeztető intonációval) hangosan elmond, előad vki
[verseimet a múzsa] énekelje el a’ Magyar Hazának
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
Úgy, úgy, megint vers, majd országgyülésen Elénekelheted rossz rímeit
(1843 Madách Imre)
Az éjjeliőr, nyakába akasztott kis lámpájával, egyszerre csak fölbukkan a Hattyú utca sötétjéből és keserves óbégatással, miközben nyelve majd lefagy, elénekli a tizenegy órát
(1931 Sárközi György)
2a. (irod)
〈érzést, gondolatot〉 költői nyelven(, versben) kifejez, ill. 〈személyt〉 költeményben megörökít, megénekel
Ha nyelvem oly gazdag volna, Hogy szóval kiejthetném, A mit elmém meggondolna, És elénekelhetném; Ha én őt lerajzolhatnám – Terhem tán megkönnyülne; Ha kínomat elmondhatnám, Keblem tán megenyhülne
(1798 Kisfaludy Sándor)
Elénekeltem Kont vitézt, A hőset, a keményt, Harmincz nemes bajtársival, Szivem sugalltaként
(1841 Garay János)
egy leány áll házának nyitott ajtajában valahol és elénekli helyettem vergődő érzéseit a felkelő nap előtt
(1921 Kosáryné Réz Lola)
[Ady] Az halottas ünnep című versében az egykori kuruc deák, Mikes, nevében énekelte el a saját fájdalmát
(1965 Varga József)
3. tárgyas (/nyj)
〈halottat halotti éneket mondva fölötte〉 énekszóval elbúcsúztat
aussingen: eine Leiche: elénekelni a’ halottat
(1823 Német–magyar–deák lexikon)
Lesz, a ki elénekeli és kikiséri tisztességesen a halottakat
(1887 Baksay Sándor)
Öngyilkosok és vadházasok temetésekor veszi igénybe a nép a nem hivatásos kántorok, a „parasztkántorok” szolgálatait. […] „Vót ëgy ojan embër a faluban, aki jó énekës vót különben a templomban, akkó ez ilyesmit elválút, és szivességbü mëgcsináto. Elénekelte, elbucsuztatta
(1978 Jung Károly)
4. tárgyatlan (ritk)
hosszabb ideig énekel, dalol, az időt énekléssel tölti
El énekelhetsz nálam nélkül
(1814 Fárnyék Dávid)
Primadonnám elénekel Emberül
(1860 Vida József)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elénekelhet; ÚMTsz.

Beállítások