elgyújt ts ige 4a3 (rég)
1. ’〈éghető anyagot〉 lángra lobbant, meggyújt (és eléget)’ ❖ mikor az atzélt a’ kovával öſzve tsapják, […] ſzikráznak, és hangot is adnak ſzintúgy, mint a’ puska por, midön el gyujtják (1790 Kömlei János ford.–Becker² C5062, 430) | Hol gyujtod el szalmádat? (1823 Vörösmarty Mihály 8524392, 222) | egy kénköves gyufát elgyujtva, a papircsóvát ügyes lángra lobbantotta (1889 Kacziány Géza C2470, 54).
1a. (/nyj, átv is) ’〈tüzet〉(fűtőberendezésben) meggyújt’ ❖ [az ún. tömjénfenyő] földben való réſze igen ſzurkos, és úgy ég, mint a’ büdös köves fa. Ezzel ſzokták világ ſzerte a’ tüzet el-gyújtani (1797 Vizsgálódó Magyar Gazda C0437, 4) | Példád mellyemben igy elgyujtotta Ama’ nemesb tüzet (1822 Zsebkönyv C4585, 295) | Az előszobai vendégágyat vetették el neki, onnan […] figyelhette az anyját, amint a lefekvés előtt elgyujtott tűzre még egyszer rárak (1940 Németh László² 9485002, 21).
1b. (/nyj) ’〈fűtőberendezést, ill. lámpát stb.〉 tüzet gyújtva benne befűt, ill. meggyújt’ ❖ el gyújtottam kandallómat, mellynél életemnek örömeit, bolondságait gyakran vissza fogom kérődzeni, ’s vénségemet melengetni (1812 Berzsenyi Dániel C2562, 373) | igen bolondok azok, akik ugyanabból a fából fütenek be, gyujtják el a kemencét a kenyérsütésre, sütnek-főznek húst, amelyből Istent csinálnak, aki előtt meghajolnak és könyörögnek (1909 Czeglédy Sándor ford.–Calvin CD1211) | Villanya sem volt a telepnek; ahogy a szürkület lassan összefogta a tájat […], egy rossz istállólámpát kellett elgyújtani (1962 Németh László² 9485056, 520).
1c. ’〈lőfegyvert (működésbe hozó szerkezetet)〉 elsüt’ ❖ Abbrennen: […] 2. elgyújtani, elsütni. p. o. a’ puskát, ágyút (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5801, 6. hasáb) | a puska maga harmadfél öl hosszu s csak olyan formán használható, ha a végit le lehet valamire tenni, s valami készen tartott kanóczczal nagy ovatosan elgyujtani (1852 Jókai Mór C2240, 76).
2. ’〈személyt, ill. arcot láz v. vmely indulat, érzelem stb.〉 felhevít, ill. kipirosít’ ❖ szinte érzem mint gyújtá-el arczomat a’ habozás (1833 Kovács Pál² C2769, 25) | miket nem reménylék rámpirulásiból; pedig harag gyujtá el arczát (1833 Kovács Pál² C3314, 50) | Fáni arczát harag gyujtá el (1857 Boross Mihály ford. C1158, 94) | Máthé Dániel urat, mert tán meghütötte magát valahol, kiborzogatta a hideg, s elgyujtotta a láz (1885 Tolnai Lajos C4211, 44).
2a. (rég, ritk) ’haragra gerjeszt, feldühít, felbosszant vkit’ ❖ ah kedves szomszéd! ha füllent, a más világon is süssék érte. Hüh! be elgyujtott! (1829 Kisfaludy Károly C2677, 77) | tanácslom, el ne gyujts! (1840 Szigligeti Ede C3999, 60).
Vö. CzF.; ÚMTsz.