elhanyatlik tn ige 16a4 (irod v. vál)
1. ’összeroskad, lerogy, ill. (egyensúlyát vesztve) eldől, fekvő helyzetbe kerül (vhol) vki’ ❖ [a viaskodás közepette] a már anélkül is erőtlen öreg elhanyatlik (1813 Katona József 8226001, 36) | átkarolta, csókolni kezdte […] az asszonyt, az asszony aléltan hanyatlott el a dívánon (1925 Nagy Lajos CD10) | [A könyökére támaszkodó Alboin] elhanyatlott fekvőhelyén és karja a leány meleg bőréhez ért (1937 Egri Viktor 9119001, 59) | Föl akarok állni, de megcsúszok. Elhanyatlok, arccal a földnek (1969 Mándy Iván 9420022, 78) | nem fogynak el odafenn a zászlók nem fogynak az elhanyatló halottak (1989 Szepesi Attila 2025062, 47).
1a. (ritk) ’〈kéz(ben tartott tárgy)〉 felemelt helyzetéből lehanyatlik’ ❖ [Szalayné] kötött és elaludt, a tűk ott állnak elhanyatlott kezében (1916 Barta Lajos 9033004, 29) | piros zászlónk az égre kel, s többé nem is hanyatlik el (1936 Hajdu Henrik ford.–Skjoldborg 9212025, 105).
2. (rég) ’〈égitest, kül. a Nap〉 lenyugvóban a látóhatár szélén eltűnik, aláhanyatlik’ ❖ El hanyatlott azzal tsillaga kényemnek, Sirban szállot veled fénye reményemnek (1784 Bálintitt János ford.–Cronegk C0749, 14) | a’ Nap el-hanyatlik, és az éjtszaka ezennel reánk szakadván majd bé-estveledik (1787 Kármán József¹ C2493, 137) | A hold már elhanyatlott (1836 Táncsics Mihály 8463007, 5) | Ideje is volt [hazamenni], az elhanyatló nap utolsó sugarai villámlottak a szőlőleveleken (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04).
3. ’〈vmely időszak, időtartam〉 elmúlik, véget ér’ ❖ [a következő részben] megint a’ Terméſzeti Hiſtóriának az Iróji emlitettnek, de moſt már az újjabbak, úgymint a’ kik az el-múlt, és ebben a’ mindjárt el-hanyatló Században éltek (1793 Bécsi Magyar Bibliotéka 7395001, 5) | vig napjaim úgy el-hanyatlanak: hogy néköm többé soha hajnallani nem fog (1803 Dugonics András C1474, 727) | Megint elhanyatlott a nyár (1929 Bibó Lajos CD10) | Kedvezőtlen anyagi körülményei visszatartották a házasságnak még csak a gondolatától is, lemondott róla, de a lemondás kérge alatt a gyöngéd szív fel-fellobogott a boldogság néhány napjáért, mielőtt az élet elhanyatlanék (1996 Szabó Magda 9630010, 162).
3a. (kissé rég) ’erejét, színvonalát, jelentőségét tekintve leromlik, lehanyatlik, ill. (létezésének végére jutva) megszűnik, elenyészik vmi’ ❖ [a vitézek] ſebes vágtatáſsal rohantak a’ Törökökre, a’ kiknek leg-ottan el-hanyatlott kedvek a’ meg-vivásra (1789 Magyar Merkurius C0341, 306) | Többféle czímű zsebkönyv keletkezett. Emlény, Hajnal, új Aurora, ál Aurora; de mindezek idővel elhanyatlottak (1858 Salamon Ferenc 8402019, 161) | Caere [város] lassankint elhanyatlott, csak a császárság idejében lendült fel némileg meleg fürdői révén (1893 PallasLex. CD02) | a magyarság mindég forgatagban, nagy érdekek tülekedésében állva, még államot is birt szervezni és ezredéven át fenntartani, akkor, a mikor sok erősebb nép elhanyatlott (1914 Herman Ottó 8183006, 22) | [A 19. század közepén] a „független vallástudomány” lett a jelszó, eredménye pedig az, hogy a XVIII. században elhanyatlott teológiai munkásság újra megindult, részben fordított, részben önálló művekkel (1991 Magyar reformátusok CD1210).
Vö. CzF. ~, elhanyatlott; ÉrtSz.; TESz. hanyatlik; ÉKsz.; SzT. ~, elhanyatlott; ÚMTsz.