elhegedül ige 1c

1. ts ’〈zenedarabot, dalt stb.〉 hegedűn eljátszik’ ❖ a’ szép magyar Kvártetumjait el hegedülte (1804 Gaal György C1781, 35) | A két rajkó újra elhegedülte a dalt, a vers folytatását dúdolta az anyjuk (1891 Jókai Mór CD18) | De hisz’ ez a kis zsidó muzsikus, akit az éjszaka láttam a kocsmában! A púpos Manassé! No zsidó, most hegedüld el a nótámat, száz aranyat kapsz! (1916 Nagy Zoltán CD10) | Boldog lelkek tánca az Orfeuszból, melyet Milstein egykor „fuvolahangon” hegedült el (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’〈(negatív) érzelmet〉 hegedűszóval, ill. hegedűjátékkal kifejez(ve megszüntet v. lecsillapít)’ ❖ „Ah, ha atyám tudná!” sóhajtá a leány. „Ne törődjék, minden esetre meg fogja tudni.” „S ha megharagszik?” Elhegedüljük a haragot (1846 Kelmenfy László C2042, 208) | Huzd el az én lelkem bánatos dalát, Melylyel fájó szivemet vigasztalod, S elhegedülöd a bút, a bánatot (1857 Csermelyi Sándor C1293, 52) | ha rítak [a cigánygyerekek], elhegedülte a sírásukat (1902 Budapesti Napló jún. 6. C4884, 4).

2. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈vmennyi ideig〉 hegedűn hosszasan játszik’ ❖ Hej csak ezek a’ derék tekintetes urak, elhegedülnék nekik jövő húshagyóig (1844 Gaal József C1787, 13) | visszatér a vályogvető cigány, aki télen-nyáron egy kicsit el-elhegedül (1928 Budapesti Hírlap júl. 13. C4716, 8).

3. ts (rég, biz, átv is) ’elver, elnáspángol vkit’ ❖ Ugyis már csak érted élek egyedül, Még akkor is – ha a sors elhegedül! (1862 Új és ó kalendáriom C2968, [I]) | Az ördög hegedülje őket el! – Jó, Hogy elmentek! Javithatatlanok (1867 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | [a] kívánságnak [ti. hogy vissza kell menni] nagy búsan tett eleget a földi, bús sejtelmei levén az iránt, hogy ebből aligha az nem lesz, hogy őtet is végigfektetik a határdombon, s emlékezetnek okáért jól elhegedülik ősi szokás szerint (1872 Jókai Mór CD18).

4. ts (/ritk) ’〈vmennyi (bot)ütést〉 lever vkin’ ❖ a sötétben elhegedültem volna hátamon az olvasatlan huszonötöt, – ugy bosszantott annak a százötven aranynak elvesztése! (1853 Beöthy László¹ C1000, 46) | gazdád egyszerűen elhegedül rajtad vagy kétszáz botütést s akkor már három-négy nap mulva felkelhetsz az ágyból s mehetsz ismét dolgozni (1895 Népszava máj. 28. C7881, 3) | Itt a mi hazugunkat lekapják a tiz körméről s olyan huszonötöt hegedültek el rajta, mint a peták (1988 Magyar néprajz CD47).

4a. tn (rég, ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek ellátják a baját, jól elvernek vkit〉’ ❖ Elhegedül Laudon a törökön (1867 Imets Fülöp Jákó C2166, 89).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elhegedül ❖ ige ◦ 1c ◦
permalink
1. tárgyas
〈zenedarabot, dalt stb.〉 hegedűn eljátszik
a’ szép magyar Kvártetumjait el hegedülte
(1804 Gaal György)
A két rajkó újra elhegedülte a dalt, a vers folytatását dúdolta az anyjuk
(1891 Jókai Mór)
De hisz’ ez a kis zsidó muzsikus, akit az éjszaka láttam a kocsmában! A púpos Manassé! No zsidó, most hegedüld el a nótámat, száz aranyat kapsz!
(1916 Nagy Zoltán)
Boldog lelkek tánca az Orfeuszból, melyet Milstein egykor „fuvolahangon” hegedült el
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (rég)
〈(negatív) érzelmet〉 hegedűszóval, ill. hegedűjátékkal kifejez(ve megszüntet v. lecsillapít)
„Ah, ha atyám tudná!” sóhajtá a leány. „Ne törődjék, minden esetre meg fogja tudni.” „S ha megharagszik?” Elhegedüljük a haragot
(1846 Kelmenfy László)
Huzd el az én lelkem bánatos dalát, Melylyel fájó szivemet vigasztalod, S elhegedülöd a bút, a bánatot
(1857 Csermelyi Sándor)
ha rítak [a cigánygyerekek], elhegedülte a sírásukat
(1902 Budapesti Napló jún. 6.)
2. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈vmennyi ideig〉 hegedűn hosszasan játszik
Hej csak ezek a’ derék tekintetes urak, elhegedülnék nekik jövő húshagyóig
(1844 Gaal József)
visszatér a vályogvető cigány, aki télen-nyáron egy kicsit el-elhegedül
(1928 Budapesti Hírlap júl. 13.)
3. tárgyas (rég, biz, átv is)
elver, elnáspángol vkit
Ugyis már csak érted élek egyedül, Még akkor is – ha a sors elhegedül!
(1862 Új és ó kalendáriom)
Az ördög hegedülje őket el! – Jó, Hogy elmentek! Javithatatlanok
(1867 Szász Károly² ford.–Shakespeare)
[a] kívánságnak [ti. hogy vissza kell menni] nagy búsan tett eleget a földi, bús sejtelmei levén az iránt, hogy ebből aligha az nem lesz, hogy őtet is végigfektetik a határdombon, s emlékezetnek okáért jól elhegedülik ősi szokás szerint
(1872 Jókai Mór)
4. tárgyas (/ritk)
〈vmennyi (bot)ütést〉 lever vkin
a sötétben elhegedültem volna hátamon az olvasatlan huszonötöt, – ugy bosszantott annak a százötven aranynak elvesztése!
(1853 Beöthy László¹)
gazdád egyszerűen elhegedül rajtad vagy kétszáz botütést s akkor már három-négy nap mulva felkelhetsz az ágyból s mehetsz ismét dolgozni
(1895 Népszava máj. 28.)
Itt a mi hazugunkat lekapják a tiz körméről s olyan huszonötöt hegedültek el rajta, mint a peták
(1988 Magyar néprajz)
4a. tárgyatlan (rég, ritk)
〈annak kif-ére, hogy vkinek ellátják a baját, jól elvernek vkit〉
Elhegedül Laudon a törökön
(1867 Imets Fülöp Jákó)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások