elillant ige 4a3
1. ts (rég, átv is) ’észrevétlenül elszöktet vhonnan (vhova) vkit’ ❖ Almust azomba titkos útakon el-illantották a’ ſzerzetes Atyák Görög Orſzágba (1791 Szekér Joákim C3920, 212) | Illantsd el mindjárt [szeretődet], merre én jöttem. Itt a kulcs (1835 Eötvös József ford.–Hugo C1610, 79) | Flóriánt Zoltán kezei közűl kiszabaditani igyekeztek s elillantották (1884 Szentpály Janka C3965, 42) | [A kávébab] illó olaját úgy elillantják, hogy nincs az a chemikus András, aki azt megint befogja (1892 Ágai Adolf C0549, 24).
2. tn (rég v. nyj) ’〈ember, állat〉 gyorsan, észrevétlenül eltávozik, elszökik (vhonnan v. vhova)’ ❖ Ezen alkalmatoſsággal hajóra ülvén e’ három [fogoly] Atyafiak, el-illantának (1774 Dugonics András C1484, 10) | Mit tsináltak osztán ezzel az átkozott matskával? Semmit se, mert el-illantott, és azután többé magát nem mutatta (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 460) | Dér barátunkkal elillantottunk a’ fényes nap elől Kis Czellbe (1817 Guzmics Izidor C5272, 80) | kegyetlensége és szinte mindennapi halálos fenyegetéssei miatt tőlle el illantottam (1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások 8116015, 273) | [egy paraszt] egyszer a tiszttartónak híre nélkül elillantott a faluból (1899 A magyar anekdotakincs C4252, 127) | Elillantott a gyerök a hásztú (1952 Ormánysági szótár C6860, 251).
2a. (rég, ritk) ’gyors mozgással, alig észrevehetően elhalad vhol vki, vmi’ ❖ Az iramló ebeknek nagy szerencséjekre, két fa között el-akarván-illantani a’ Dám-vad; azok között veszedelmesen meg-szorúltt, és szinte meg-is-dermedett (1803 Dugonics András C1474, 35) | Kedden, hogy a Földi Szentek Szép innepi pompába Házom előtt sorba mentek Az Isten’ Templomába: A mint az ablaknál ülök, Ugy néztem, hogy pillantott Felém az egyik közülök A mint ott el illantott (1808 Seregély István C2816, 110).
3. tn (rég) ’〈idő, alkalom〉 gyorsan, észrevétlenül elmúlik’ ❖ El-illantott ſzerentséje (1790 Virágszótár C3337, 338) | Úgy élem most életemet, Mint a gyermek az ölben; Örömadás, örömvétel, – Kedvünket így cseréljük; Egy perczenet sem illant el A nélkül, hogy ne éljük (1807 Kisfaludy Sándor CD01) | Félni, vágyni leskelődni, Multon és jövőn tünődni, Mig a jelen elillant (1830 e. Kisfaludy Károly CD01).
4. tn (rég) ’〈vmely anyag v. fizikai jelenség〉 semmivé válva eltűnik’ ❖ A’ villanyosodottság oka pedig az, hogy a’ dörzsölés által benne támodt villanyt az üveg vagy fanyél nem hagyta elillantani (1834 Garasos Tár 8625004, 80) | [a láng] belsején egy setét pontot látni, melly a zsiros savakat takarja mielőtt elillanthatnának (1855 Vasárnapi Újság CD56).
Vö. CzF. elillan · elillant; SzT. ~, elillanthat, elillantó, elillantott; ÚMTsz.