elír ige 1a4

1. ts ’〈rendsz. nevet, számot〉(véletlenül) tévesen, hibásan ír’ ❖ A név azonban ebben az okmányban el van irva (1913 Kempelen Béla CD23) | Az elírt csaléd szó nyilvánvalóan cselédnek készült (1987–1988 Valachi Anna 2019003, 616) | Tudja, kedvesem, valójában 120 vagyok, még a cári orosz hivatalnokok írták el öt esztendővel a születési dátumom (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. elírja magát ’(akaratlanul) félremagyarázható, félreérthető dolgot ír’ ❖ [a királyné] véletlenül elírja magát és Zsigmond királyhoz úgy ír a közeledő török csapatról, mint Izabella segélyéről (1901 Veress Endre CD55) | Upton Sinclair, úgy látszik, csakugyan elírta magát, amikor azt jelentette ki, hogy közte és egykori felesége között megszűnt minden gondolatközösség (1911 Ambrus Zoltán CD10) | A munka hevében, mikor a gondolatok kergetik egymást, megesik, hogy az ember elírja magát (1917 Szinnyei József² C5859, 66).

2. ts ’〈vmely (irodalmi) témát, történetet〉 vkit megelőzve korábban megír’ ❖ azonnal sebessen, hogy az Újjságot valaki elllem el ne írja, haza felé indulánk (1786 Magyar Hírmondó C0274, 828) | Előlem irja el ezt a tárgyat, megálljon (1886 Bródy Sándor C1194, 140) | Annyi vergődés, annyi vesződség, annyi fátum van ebben a két névben: Shakespeare és Goethe. Az a kisebb baj, hogy ez a két író-félisten elírta jónéhány író-generáció témáját (1904 Ady Endre CD0801) | A Széchenyi-expedíció történetét – már ami az útleírást illeti – Kreitner „elírta” Lóczy elől. Lóczynak jutott a kevésbé hálás feladat, hogy megírja Kína földrajzát (1920 Halász Gyula CD10) | Egy Kierkegaard s egy Thomas Mann (valamint egyéb világnagyok) az élet és művészet kölcsönös viszonyát sok mindenki elől alaposan elírta (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. tn (ritk) ’huzamosabb ideig, hosszan ír, írogat’ ❖ De az én fejemben nem a’ mérés űl, hanem csak hogy csinálhassak körűle valamit, hogy egyet kettőt pislantson reám mikor néha két óráig is elír, hogy eggy kevéssé felvídúljon belé (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Goethe C2527, 216) | [a regényekben az volt] az elismerésre méltó, hogy szerzőjük kötetszámra el tudott írni fennakadástalan, anélkül, hogy egy gondolat háborította volna írás közben (1874 Jókai Mór CD18).

4. ts (ritk) ’írásra elhasznál vmit’ ❖ Az „egyik kedves papírlapomat” írom el erre a célra; ebből már nyomtatásban, persze, semmi se látszik. Így tűnik el sok minden. A gondolatok jelei – önkényesen – helyezgethetők (1976 Tandori Dezső 9703037, 75).

5. tn (rég, ritk) ’levelet küld vhova vmely célból’ ❖ [a főpásztor] el irt ugyan Párisba az Sorbonához, hogy írják meg neki, miben álljon az az Janzenismus (1806 Fabchich József C4940, 112) | Zrínyi ez időben épen valami törvényszékre ment, sem evett, sem ivott, azonnal visszatért táborába, hogy a munkálatot folytassa, mindenfelé elírt segítségért (1900 Széchy Károly CD55).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

elír ❖ ige ◦ 1a4 ◦
permalink
1. tárgyas
〈rendsz. nevet, számot〉 (véletlenül) tévesen, hibásan ír
A név azonban ebben az okmányban el van irva
(1913 Kempelen Béla)
Az elírt csaléd szó nyilvánvalóan cselédnek készült
(1987–1988 Valachi Anna)
Tudja, kedvesem, valójában 120 vagyok, még a cári orosz hivatalnokok írták el öt esztendővel a születési dátumom
(1996 Magyar Hírlap)
1a. elírja magát
(akaratlanul) félremagyarázható, félreérthető dolgot ír
[a királyné] véletlenül elírja magát és Zsigmond királyhoz úgy ír a közeledő török csapatról, mint Izabella segélyéről
(1901 Veress Endre)
Upton Sinclair, úgy látszik, csakugyan elírta magát, amikor azt jelentette ki, hogy közte és egykori felesége között megszűnt minden gondolatközösség
(1911 Ambrus Zoltán)
A munka hevében, mikor a gondolatok kergetik egymást, megesik, hogy az ember elírja magát
(1917 Szinnyei József²)
2. tárgyas
〈vmely (irodalmi) témát, történetet〉 vkit megelőzve korábban megír
azonnal sebessen, hogy az Újjságot valaki elllem el ne írja, haza felé indulánk
(1786 Magyar Hírmondó)
Előlem irja el ezt a tárgyat, megálljon
(1886 Bródy Sándor)
Annyi vergődés, annyi vesződség, annyi fátum van ebben a két névben: Shakespeare és Goethe. Az a kisebb baj, hogy ez a két író-félisten elírta jónéhány író-generáció témáját
(1904 Ady Endre)
A Széchenyi-expedíció történetét – már ami az útleírást illeti – Kreitner „elírta” Lóczy elől. Lóczynak jutott a kevésbé hálás feladat, hogy megírja Kína földrajzát
(1920 Halász Gyula)
Egy Kierkegaard s egy Thomas Mann (valamint egyéb világnagyok) az élet és művészet kölcsönös viszonyát sok mindenki elől alaposan elírta
(1995 Magyar Hírlap)
3. tárgyatlan (ritk)
huzamosabb ideig, hosszan ír, írogat
De az én fejemben nem a’ mérés űl, hanem csak hogy csinálhassak körűle valamit, hogy egyet kettőt pislantson reám mikor néha két óráig is elír, hogy eggy kevéssé felvídúljon belé
(1815 Kazinczy Ferenc ford.–Goethe)
[a regényekben az volt] az elismerésre méltó, hogy szerzőjük kötetszámra el tudott írni fennakadástalan, anélkül, hogy egy gondolat háborította volna írás közben
(1874 Jókai Mór)
4. tárgyas (ritk)
írásra elhasznál vmit
Az „egyik kedves papírlapomat” írom el erre a célra; ebből már nyomtatásban, persze, semmi se látszik. Így tűnik el sok minden. A gondolatok jelei – önkényesen – helyezgethetők
(1976 Tandori Dezső)
5. tárgyatlan (rég, ritk)
levelet küld vhova vmely célból
[a főpásztor] el irt ugyan Párisba az Sorbonához, hogy írják meg neki, miben álljon az az Janzenismus
(1806 Fabchich József)
Zrínyi ez időben épen valami törvényszékre ment, sem evett, sem ivott, azonnal visszatért táborába, hogy a munkálatot folytassa, mindenfelé elírt segítségért
(1900 Széchy Károly)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások