elítél ts ige 1b

1. ’〈illetékes személy v. szerv (ítélete)〉 bűnösnek nyilvánít vkit, és büntetést szab ki rá’ ❖ [Kontot] a’ király maga ítélte el, ’s így veszni kell neki (1824–1825 Vörösmarty Mihály 8524398, 49) | Az 1728. julius 31-ről kelt itélet Lajos Jánost akként itélte el: hogy karjai, czombjai, lábszárai és dereka elevenen a vérpadon széttöressenek (1863 Lauka Gusztáv 8343010, 144) | Emlékszem rád, csavargó! Két évvel ezelőtt ítélt el az ispán tolvajlás miatt (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 42) | Le Pent szombaton a francia kormány fosztotta meg utolsó választott pozíciójától, 18 hónappal azután, hogy a bíróság elítélte őt egy képviselőnő elleni támadásért, és eltiltotta a választott hivatal betöltésétől (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. vmire elítél (átv is) ’〈személyt〉 büntetésül vmire, vmennyi pénz megadására stb. ítél’ ❖ Halálra pedig csak nem lehet már bölcsőjében elitélni egy kezdendő Játékszint (1832 Széchenyi István CD1501) | a hőst elitélték 35 forint birságra (1881 Teleki Sándor 8474009, 228) | A főbíró elítélte magát tizenöt forintra (1928 Móra Ferenc 9459037, 150) | I. fokon Andó Ferenc ítélte el Péter Gábort életfogytiglanra (1990 …én nem vállaltam a statáriumot! 1086001, 35).

1b. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy illetékes személy v. szerv perben döntést, ítéletet hoz〉’ ❖ A’ per még sincs elítélve (1809 Kazinczy Ferenc C2559, 304) | a’ Királyi Tábla elítélte ugyan peremet (1828 Kazinczy Ferenc C4937, 524) | a szegén nemesek helyett a megye itélje el a pereket (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | egy nagy áruszerzési pört ítéltem el, melyen három nap és három éjjel izzadtam (1842 Sárosi Gyula 8404082, 392) | a dézmát illető perek egyenesen a király által ítélendők el (1855 e. Teleki József² 8471009, 359).

1c. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy vkit halálbüntetésként fejének le-, ill. torkának átvágására ítélnek〉’ ❖ az én Férjem ſzám-adásra ídézteték. A’zal vádoltatik vala, hogy a’ maga köteleſségében nem jól járt vólna-el, és a’ Hadi Törvény által a’ Feje el-ítélteték (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353002, 38) | gégéink el vannak itélve, s közel a halál (1848 Petőfi Sándor ford.–Shakespeare 8366452, 368).

2. ’Elmarasztal vkit, vmit.’

2a. ’hibásnak mond, megró vkit’ ❖ – Ne ítéljen el, kedves jó Kovács – monda Zoltán, s most már a toll orrát kétfelé hasította –, én egy kissé nagyravágyó vagyok (1854 Jókai Mór CD18) | kritizáljátok, kifogásoljátok, itéljétek el, ha úgy tetszik (1888 Tóvölgyi Titusz 8492003, 14) | a betegeket nem szabad elítélni, a betegeket csak sajnálni szabad (1912 Gozsdu Elek 8159019, 174) | Én nem ítélem el őt. Szerette ezt az asszonyt és most is szereti (1933 Kosztolányi Dezső 9359224, 205) | a meggyőződése szerinti jót egyik fél sem képviseli jól. Jókai azonban emiatt nem elítéli, hanem sokkal inkább megérti szereplőit (2010 Szajbély Mihály 3288003, 134).

2b. ’〈személy, ill. megnyilvánulás〉 rossznak, ill. tévesnek, helytelennek nyilvánít vmit’ ❖ egy hires író legújabb művét valamelyik biráló, mint általában nem sikerültet itéli el (1860 k. Gyulai Pál 8173006, 386) | [Bangha] páter az igazságtalanságot, a hazug önámítást, az ördögi indulatokból fakadó cselekedeteket elitélte (1922 Nagy Lajos 9472009, 68) | sokszor elítéltük már [...] az impresszionizmust, a naturalizmust stb. a realizmus teljességéhez, harmóniájához viszonyítva (1963 Maróthy János 2027003, 20) | a külügyminisztérium folyosóin magam is számtalanszor hallottam a történteket súlyosan elítélő szavakat (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég) ’〈kérdést v. vminek a jogosságát〉 eldönt(i), ill. 〈vminek a mértékét〉 megállapítja, megítéli’ ❖ [a borbély] el-itelje mikor kell a’ keléſt fel-vágni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 494) | [Te, aki] esméred az igaz barátságnak érdemét, itéld-el fájdalmamat! (1786 Batsányi János 7023016, 90) | Barátság és szerelem, mint küzdő bajnokok kelének föl egymás ellen szívemben, nagy áldozatot kivánó mindegyik, kik köztt az elsőbbséget elitélni vajmi nehéz dolog volt (1841 Kovács Pál² 8251002, 206) | Az adó-megterheltetésbeli panaszt a vármegye törvényszéke itéli el két hét alatt (1853 Teleki József² 8471006, 508) | még nincs elitélve a kérdés (1876 Fábián Gábor ford.–Horatius C1652, 8).

3a. (rég) ’〈jutalmat, pénzösszeget〉(az arra érdemes személynek) odaítél’ ❖ a’ Commiſsió [...] a’ fel-tétetve lév 5 jutalmakat, az érdemeſebbeknek el-itélte (1795 Bécsi Magyar Merkurius C0344, 434) | A’ jutalom még sincs elítélve (1810 Kazinczy Ferenc C2561, 160) | [Horvát] elitéli az Aurora’ kiadási jusát Károlyi István typographusnak (1834 Bajza József C0240, 160) | [a bírák] itélték el a’ pályadíjakat, miket az ötházak tanácsa fizetett a’ győztes költőnek (1848 Életképek C0106, 98).

3b. (rég) ’vkitől elvitat(, elperel) vmit’ ❖ Ök ámbár ezerszer itélyék-el tölünk a’ tudományt; abban még-is meg-egyeznek, hogy a’ mi kenyerünk tápláló (1779 Sándor István ford.–Rabener C3700, 17) | A’ Theogoniát tsak a’ Beótziusok itélték-el tle (1794 Molnár János C3196, 90) | Tle el-ítélem (el-pörölöm): Litigando, verbis eripio (1810 Simai Kristóf C3748, 69) | a’ biró többet akar elfoglalni, mint a’ mennyi elitéltetett (1845 Szűcs István 8457005, 62).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elítéltetik; ÚMTsz.

elítél tárgyas ige 1b
1.
〈illetékes személy v. szerv (ítélete) bűnösnek nyilvánít vkit, és büntetést szab ki rá
[Kontot] a’ király maga ítélte el, ’s így veszni kell neki
(1824–1825 Vörösmarty Mihály)
Az 1728. julius 31-ről kelt itélet Lajos Jánost akként itélte el: hogy karjai, czombjai, lábszárai és dereka elevenen a vérpadon széttöressenek
(1863 Lauka Gusztáv)
Emlékszem rád, csavargó! Két évvel ezelőtt ítélt el az ispán tolvajlás miatt
(1902 Herczeg Ferenc)
Le Pent szombaton a francia kormány fosztotta meg utolsó választott pozíciójától, 18 hónappal azután, hogy a bíróság elítélte őt egy képviselőnő elleni támadásért, és eltiltotta a választott hivatal betöltésétől
(2000 Magyar Hírlap)
1a. vmire elítél (átv is)
〈személyt〉 büntetésül vmire, vmennyi pénz megadására stb. ítél
Halálra pedig csak nem lehet már bölcsőjében elitélni egy kezdendő Játékszint
(1832 Széchenyi István)
a hőst elitélték 35 forint birságra
(1881 Teleki Sándor)
A főbíró elítélte magát tizenöt forintra
(1928 Móra Ferenc)
I. fokon Andó Ferenc ítélte el Péter Gábort életfogytiglanra
(1990 …én nem vállaltam a statáriumot!)
1b. (rég)
〈annak kif-ére, hogy illetékes személy v. szerv perben döntést, ítéletet hoz〉
A’ per még sincs elítélve
(1809 Kazinczy Ferenc)
a’ Királyi Tábla elítélte ugyan peremet
(1828 Kazinczy Ferenc)
a szegén nemesek helyett a megye itélje el a pereket
(1833 Kossuth Lajos összes munkái)
egy nagy áruszerzési pört ítéltem el, melyen három nap és három éjjel izzadtam
(1842 Sárosi Gyula)
a dézmát illető perek egyenesen a király által ítélendők el
(1855 e. Teleki József²)
1c. (rég)
〈annak kif-ére, hogy vkit halálbüntetésként fejének le-, ill. torkának átvágására ítélnek〉
az én Férjem ſzám-adásra ídézteték. A’zal vádoltatik vala, hogy a’ maga köteleſségében nem jól járt vólna-el, és a’ Hadi Törvény által a’ Feje el-ítélteték
(1772 Tordai Sámuel ford.Gellert)
gégéink el vannak itélve, s közel a halál
(1848 Petőfi Sándor ford.Shakespeare)
2.
Elmarasztal vkit, vmit.
2a.
hibásnak mond, megró vkit
– Ne ítéljen el, kedves jó Kovács – monda Zoltán, s most már a toll orrát kétfelé hasította –, én egy kissé nagyravágyó vagyok
(1854 Jókai Mór)
kritizáljátok, kifogásoljátok, itéljétek el, ha úgy tetszik
(1888 Tóvölgyi Titusz)
a betegeket nem szabad elítélni, a betegeket csak sajnálni szabad
(1912 Gozsdu Elek)
Én nem ítélem el őt. Szerette ezt az asszonyt és most is szereti
(1933 Kosztolányi Dezső)
a meggyőződése szerinti jót egyik fél sem képviseli jól. Jókai azonban emiatt nem elítéli, hanem sokkal inkább megérti szereplőit
(2010 Szajbély Mihály)
2b.
〈személy, ill. megnyilvánulás〉 rossznak, ill. tévesnek, helytelennek nyilvánít vmit
egy hires író legújabb művét valamelyik biráló, mint általában nem sikerültet itéli el
(1860 k. Gyulai Pál)
[Bangha] páter az igazságtalanságot, a hazug önámítást, az ördögi indulatokból fakadó cselekedeteket elitélte
(1922 Nagy Lajos)
sokszor elítéltük már [...] az impresszionizmust, a naturalizmust stb.s a többi a realizmus teljességéhez, harmóniájához viszonyítva
(1963 Maróthy János)
a külügyminisztérium folyosóin magam is számtalanszor hallottam a történteket súlyosan elítélő szavakat
(1995 Magyar Hírlap)
3. (rég)
〈kérdést v. vminek a jogosságát〉 eldönt(i), ill. 〈vminek a mértékét〉 megállapítja, megítéli
[a borbély] el-itelje mikor kell a’ keléſt fel-vágni
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[Te, aki] esméred az igaz barátságnak érdemét, itéld-el fájdalmamat!
(1786 Batsányi János)
Barátság és szerelem, mint küzdő bajnokok kelének föl egymás ellen szívemben, nagy áldozatot kivánó mindegyik, kik köztt az elsőbbséget elitélni vajmi nehéz dolog volt
(1841 Kovács Pál²)
Az adó-megterheltetésbeli panaszt a vármegye törvényszéke itéli el két hét alatt
(1853 Teleki József²)
még nincs elitélve a kérdés
(1876 Fábián Gábor ford.Horatius)
3a. (rég)
〈jutalmat, pénzösszeget〉 (az arra érdemes személynek) odaítél
a’ Commiſsió [...] a’ fel-tétetve lév 5 jutalmakat, az érdemeſebbeknek el-itélte
(1795 Bécsi Magyar Merkurius)
A’ jutalom még sincs elítélve
(1810 Kazinczy Ferenc)
[Horvát] elitéli az Aurora’ kiadási jusát Károlyi István typographusnak
(1834 Bajza József)
[a bírák] itélték el a’ pályadíjakat, miket az ötházak tanácsa fizetett a’ győztes költőnek
(1848 Életképek)
3b. (rég)
vkitől elvitat(, elperel) vmit
Ök ámbár ezerszer itélyék-el tölünk a’ tudományt; abban még-is meg-egyeznek, hogy a’ mi kenyerünk tápláló
(1779 Sándor István ford.Rabener)
A’ Theogoniát tsak a’ Beótziusok itélték-el tle
(1794 Molnár János)
Tle el-ítélem (el-pörölöm): Litigando, verbis eripio
(1810 Simai Kristóf)
a’ biró többet akar elfoglalni, mint a’ mennyi elitéltetett
(1845 Szűcs István)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elítéltetik; ÚMTsz.

Beállítások